196477. lajstromszámú szabadalom • Csőszerkezet kőzethorgony készítésére és/vagy folyadékok továbbítására szolgálat járat kialakítására
7 196477 8 gyűrű). A 18 nyílás átmérője célszerűen azonos az 1. ábra szerinti X csőszerkezet 20 kapcsolócsapja (toldócsapja) 6 nyílásénak az átmérőjével. A 2 csőnek a 30 kapcsolóhüvelylyel szomszédos tartományát 7 erősítőhüvely veszi körül, amely a 17 hegesztési varrattal van a 30 kapcsolóhüvelyhez (toldóhüvelyhez) rögzítve. A 21 zóróhegesztés itt is a nyomófolyadék 2 csövön kívülre kerülésének a meggátlésára szolgál. A II csószerkezet-tag másik végén - amint ugyancsak a 3. ábrán látható - egy egészében 12 hivatkozási számmal jelölt müködtetőfej van kialakítva, amelynek részét képezi egy, a 2 cső végére felvezetett, azon kissé túlnyúló és belül körbenfutó 32 hegesztési varrattal rögzitett peremes 41 erősitőhüvely, amelynek a peremét 41a hivatkozási betűvel jelöltük. A 41 erósitőhüvelyen és a 2 cső falán átmenő 13 lyuk a nyomófolyadéknak a 2 cső belsejébe táplálására szolgál. A 4. ábrán a csőszerkezetnek egy egészében III hivatkozási szómmal jelölt kőzdarabja látható, amelynek az 1-3. ábrák szerintivel azonos, 1 begyűréssel kialakított 2 csöve van, és az egyik végén az 1. ábrával azonos 20’ kapcsolócsappal, a másik végén pedig a 3. ébrén láthatóval megegyező 30’ kapcsolóhüvellyel van ellátva. Az azonos, az 1. és 3. ábrákkal kapcsolatban már megmagyarázott szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A nagyobb méretarányú 5. és 6. ábrákon jól látható, hogy a 20 kapcsolócsap (toldócsap) átmenő 6 nyílásának eh átmérője azonos a 30, 30' kapcsolóhüvelyek átmenő 18 nyílásának cfc átmérőjével; e nyílások (furatok) például 5 mm átmérőjűek lehetnek. Azonos a 30, 30’ kapcsolóhüvelyek legnagyobb külső D átmérője a 20 kapcsolócsap legnagyobb külső D átmérőjével, továbbá azonosak a dl átmérők is, amelyek a 20 kapcsolócsap esetében a 4 nyak menet nélküli részének, a 30 kapcsolóhüvely esetében pedig a 8 menetfészek menet nélküli részének átmérőjét jelölik. Nyilvánvaló, hogy a 30, 30’ kapcsolóhüvelyek a 20 kapcsolócsapra rácsavarozhatók, miáltal az így csatlakoztatott elemek között egyrészt mechanikus, teherviselő kapcsolatok jönnek létre, másrészt a folyadék - például nyomófolyadék (munkafolyadék), vagy injektáló folyadék, illetve a lecsapolt kőzetfolyadék - szabad átáramlása az összekapcsolt elemek között az átmenő 6 és 18 nyílásokon keresztül biztositva van. A 7. ábrán az egészében 14 hivatkozási számmal jelölt feltöltőeszköz tengelymetszetben látható. A töltő 22 cső egyik végéhez egy, a 30, 30’ kapcsolóhüvellyel azonos 30a feltőltőhüvely van a 23 hegesztési varrattal csatlakoztatva; az azonosság miatt a 30a feltöltőhüvely részeinek jelölésére a 2, 3. és 5. ábrán már alkalmazott hivatkozási számokat használtuk. A töltő 22 cső másik végéhez a 25 tévtartó-betégyűrű és arra kívülről illeszkedő 27 hüvely van csatlakoztatva. A töltő 22 cső végét 24 zárótércsa zárja le, amely a 22 csőhöz a 29 hegesztési varrattal van rögzítve. A nyomófolyadéknak a töltő 22 csőbe juttatáséi-a a 27 hüvelyen, a 25 távtartó-betégyűrűn és a töltő 22 cső falán áthaladó 28 töltónyílás szolgál. A 22 csőhöz annak k hosszanti geometriai középtengelyére merőleges 26 támasztóelem - amely fogantyúként is funkcionál - szolgál, amely a 22 csőhöz, a 25 távtartó-betétgyűrühöz és a 27 hüvelyhez hozzá van hegesztve - ugyanúgy, mint a 27 hüvely a 25 távtartó-betétgyűrühöz, ez utóbbi pedig a külső végén a töltő 22 csőhöz és 24 zárótárcsához. A fent ismertetett I—III csöszerkezetek, illetve a 14 feltöltőeszköz célszerűen közepes szivósságú acélanyagból készül, amely 100- -30° tar folyadéknyomást képes elviselni, az 1 begyűréssel ellátott 2 cső pedig e folyadéknyomés hatására képes képlékenyen tágulni. A végek felszakadásét és a hegesztések törését a nyomófolyadékkal való tágítás sorén a 11 erösitóhüvely akadályozza meg; amint a fentiekben részleteztük, a kapcsolócsapok és hüvelyek hegesztési varratokkal vannak a csőhöz rögzítve. A toldóelemek és záróelemek anyagminősége előnyösen A38-as acél. A csavarmenetes kapcsolatok teherbírása úgy méretezhető, hogy azok a csőszerkezetek által alkotott horgonyokra pl. bányabeli cső- vagy más fémszerkezetek felfüggesztéséből származó igénybevételeket viselni tudják. A találmány szerinti csószerkezet többféle módon és többféle célra alkalmazható. Amennyiben viszonylag rövid, süllyesztett horgony beépítésére van szükség pl. egy bényavágat falába vagy talpába, önmagában ismert módon lyukat fúrunk a kőzetbe, és abba bevezetjük az 1. ábrán látható I csőszerkezetet úgy, hogy annak a 11 erősitóhűvely felöli vége a lyuk belső végében helyezkedik el, mig a 20 kapcsolócsapja a kőzetfal, vagy talp síkja közelében, de azon belül helyezkedik el. Az I csószerkezet nyomófolyadékkal való feltöltése és kitágítása úgy történik, hogy a 7. ábra szerinti 14 feltöltóeszköz 30a feltöltóhüvelyét a fúrt lyukba vezetjük, és a 20 kapcsolócsapra felcsavarjuk, a 14 feltóltőeszközt (önmagában ismert) folyadék kompresszorai kapcsoljuk össze, mimellett annak töltőpisztolyát a 14 feltöltőeszköz átmenő 28 tóltönyílásába illesztjük, majd 100-300 bar-os folyadékot nyomunk a 7. és 1. ábrán a nyilakkal jelölt úton az I csőszerkezet 2 csövébe. A 10 tömítések (tömítőgyűrűk) biztosítják a menetes csatlakozási helyeken a szivárgásmentes tömítést vagyis a nyomófolyadék - amelynek nyomásét folyamatosan növeljük - a menetes csatlakozási helyeken nem tud elszökni. A nagynyomású folyadék a 2 cső 1 begyűrését kinyomja, a 2 cső - legalábbis közelítőleg - körkeresztmetszetűvé deformálódik, a kőzetbe fúrt lyuk 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
