196477. lajstromszámú szabadalom • Csőszerkezet kőzethorgony készítésére és/vagy folyadékok továbbítására szolgálat járat kialakítására

3 196477 4 A találmány kőzethorgony készítésére, vagy/és folyadék továbbítására szolgáló járat kialakítására alkalmas csőszerkezetre vonat­kozik, amely elsősorban bányavágatok és más térszín alatti terek biztosításához, bányabeli vagy mélyépítésben (alagútépitésben) hasz­nált szerkezetek, tárgyak felerősítéséhez, üregekben levő bányavíz lecsapolásához, va­lamint repedezett kőzetekbe utószilárduló fo­lyadék injektálásához alkalmazható. Kőzethorgonyok különféle változatokban ismeretesek a bányászat, illetve alagútépítés területén. A 16 472. számon közzétett európai szabadalmi bejelentés tárgya a legkorszerűb­bek közé tartozónak tekinthető, zárt szelvé­nyű csőhorgonyi-a vonatkozik, amelybe nagy­nyomású folyadékot vezetnek, és ezzel a cső keresztmetszeti területét oly mértékben tá­gítják, hogy a csőhorgony külső fala és a biztosítandó kőzet között a horgony terhel­hetőségét lehetővé tevő súrlódásos kapcsolat jön létre. A csőhorgony a tágítás előtti álla­potban legalább egy olyan, hosszirányban végighúzódó begyűrést tartalmaz, amely a bevezetett folyadék hidraulikus nyomásának hatására plasztikusan kinyomódik, és a cső­­horgony palástja felfekszik és ráfeszül az elófúrt lyuk faléra, követve annak egyenet­lenségeit. A folyadéknyomást egy külső se­gédberendezés szolgáltatja. Az előzetesen a kőzetben készített furatnak olyan átmérőjű­nek kell lennie, hogy abba a csőhorgony könnyen bevezethető legyen. A csőhorgony anyaga közepes szívósságé acél, amely 100- -300 bar-os folyadéknyomás hatására képlé­kenyen tudja az alakját változtatni. A hor­gony egyik vége a tágitófolyadék betáplálá­sára alkalmasan kiképzett feltöltőfejjel, a má­sik vége pedig a horgony felszakadásának a meggátlására szolgáló erősitóhüvellyel van ellátva. A fent ismertetett csőhorgony 1-3 m kö­zötti hossz-tartományban többféle méretben készül, gyakran azonban 6 m-t is meghaladó hosszúságú horgonyok beépítése válik szük­ségessé, ami azonban a horgony-részek egy­máshoz toldásának nehézkessége és bonyo­lultsága miatt csak körülményesen, nagy ídő- és munkaráfordítás érán lehetséges. További hátránya a tárgyalt csőhorgonynak, hogy se­gítségével nem csapolhatok le a kőzetek üre­geiben, illetve a repedezett kőzetekben levő bányavizek, és rajta keresztül utószilárduló folyadék, például cementtej sem juttatható a repedezett kőzetekbe, amivel a kőzet megszi­lárdítható lenne. Hátrányos tényező az is, hogy a horgony feltöltő feje nem süllyeszt­hető a vágatfalba, vagy a vágat talprészébe; más szóval: süllyesztett horgonyként nem funkcionálhat, ami például a gumikerekes szállítóberendezések használatát a vágatok­ban nagymértékben korlátozza. A találmány feladata, hogy olyan csöszer­­kezetet szolgáltasson, amely hidraulikus bel­ső nyomással tágítva az őt körülvevő kőzet­tel való súrlódásos kapcsolatának köszönhe­tően - mint közethorgony - nagymértékben terhelhető, jelentős kőzetbiztosító-szilárditó hatékonyságú; egyszerű módon és gyorsan toldható, így a gyakorlati határok között tet­szőleges hosszúságban állítható elő, a kőzet­­minőségtől függetlenül alkalmazható; akér normál, akár süllyesztett kivitelben készül­het, és mind a kőzetekből víz elvezetésére, mind utószilárduló folyadéknak a kőzetbe in­jektálására alkalmazható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a folyadéknyomóssal ala­kítható, begyűrést tartalmazó csóelemeket olyan menetes kapcsolóhüvelyekkel és kap­csolócsapokkal csatlakoztatjuk egymáshoz, amelyek belül a csőelemekbe torkolló átmenő nyílásokat is tartalmaznak, a csőszerkezet­­-részek egymáshoz kapcsolását szereléstech­nikai szempontból igen egyszerű módon old­hatjuk meg; a csőszerkezet-tagokból gyakor­latilag tetszőleges hosszúságú horgonyokat készíthetünk, és a horgonyokat folyadék to­vábbítására is felhasználhatjuk. E felismerések alapján a kitűzött felada­tot a találmány értelmében olyan csőszerke­zet segítségével oldottuk meg, amelynek be­­gyűródést tartalmazó folyadéknyomással ala­kítható falú csöve van amelynek az egyik vége a csövet körülvevő és azon túlnyúló erősitóhüvellyel, és a begyűrűdésnek a cső belső falához sajtolt végét az erősítőhüvely­hez rögzítő hegesztési varrattal van lezárva, a másik végéhez pedig kapcsolóelem van csatlakoztatva, és amely csöszerkezetnek az a lényege, hogy a kapcsolóelemet kívül me­nettel ellátott kapcsolócsáp alkotja, amelyben a cső belsejébe torkolló átmenő nyílás húzó­dik. Célszerű, ha a csöszerkezetnek az egyik végén belül menetes, a cső belső terével át­menő nyílás útján kapcsolatban álló, a kap­csolócsappal összecsavarozható kapcsolóhü­vellyel rendelkező, a másik végén pedig fo­lyadékfeltöltő nyílást tartalmazó záróhüvellyel lezárt csószerkezet-tagja van, továbbá ha az egyik végén a kapcsolócsappal összecsava­rozható belül menetes kapcsolóhüvellyel, a másik végén pedig a csöszerkezet-tag kap­csolóhüvelyével összecsavarozható kapcsoló­csappal rendelkező csöszerkezet-közdarabja van, amelynek kapcsolócsapjában és kapcso­lóhüvelyében a cső belsejébe torkolló átmenő nyílás húzódik. Egy további találmányi ismérv szerint a kapcsolóhüvely/ek/ és a kapcsolócsap/ok/ átmenő nyílásai azonos keresztmetszetüek, célszerűen azonos átmérőjűek. A csöszerkezet egy másik kiviteli alakjá­ra az jellemző, hogy a kapcsolócsap a cső legnagyobb átmérőjű részével azonos átmérő­jű vállal, valamint ebből kinyúló, és ennél kisebb átmérőjű nyakkal rendelkezik, és a nyak külső oldalán van a menet kialakítva; a nyakon és vállon keresztülhúzódó, a cső bel­sejébe torkolló átmenő nyílás pedig a csö-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom