196477. lajstromszámú szabadalom • Csőszerkezet kőzethorgony készítésére és/vagy folyadékok továbbítására szolgálat járat kialakítására
3 196477 4 A találmány kőzethorgony készítésére, vagy/és folyadék továbbítására szolgáló járat kialakítására alkalmas csőszerkezetre vonatkozik, amely elsősorban bányavágatok és más térszín alatti terek biztosításához, bányabeli vagy mélyépítésben (alagútépitésben) használt szerkezetek, tárgyak felerősítéséhez, üregekben levő bányavíz lecsapolásához, valamint repedezett kőzetekbe utószilárduló folyadék injektálásához alkalmazható. Kőzethorgonyok különféle változatokban ismeretesek a bányászat, illetve alagútépítés területén. A 16 472. számon közzétett európai szabadalmi bejelentés tárgya a legkorszerűbbek közé tartozónak tekinthető, zárt szelvényű csőhorgonyi-a vonatkozik, amelybe nagynyomású folyadékot vezetnek, és ezzel a cső keresztmetszeti területét oly mértékben tágítják, hogy a csőhorgony külső fala és a biztosítandó kőzet között a horgony terhelhetőségét lehetővé tevő súrlódásos kapcsolat jön létre. A csőhorgony a tágítás előtti állapotban legalább egy olyan, hosszirányban végighúzódó begyűrést tartalmaz, amely a bevezetett folyadék hidraulikus nyomásának hatására plasztikusan kinyomódik, és a csőhorgony palástja felfekszik és ráfeszül az elófúrt lyuk faléra, követve annak egyenetlenségeit. A folyadéknyomást egy külső segédberendezés szolgáltatja. Az előzetesen a kőzetben készített furatnak olyan átmérőjűnek kell lennie, hogy abba a csőhorgony könnyen bevezethető legyen. A csőhorgony anyaga közepes szívósságé acél, amely 100- -300 bar-os folyadéknyomás hatására képlékenyen tudja az alakját változtatni. A horgony egyik vége a tágitófolyadék betáplálására alkalmasan kiképzett feltöltőfejjel, a másik vége pedig a horgony felszakadásának a meggátlására szolgáló erősitóhüvellyel van ellátva. A fent ismertetett csőhorgony 1-3 m közötti hossz-tartományban többféle méretben készül, gyakran azonban 6 m-t is meghaladó hosszúságú horgonyok beépítése válik szükségessé, ami azonban a horgony-részek egymáshoz toldásának nehézkessége és bonyolultsága miatt csak körülményesen, nagy ídő- és munkaráfordítás érán lehetséges. További hátránya a tárgyalt csőhorgonynak, hogy segítségével nem csapolhatok le a kőzetek üregeiben, illetve a repedezett kőzetekben levő bányavizek, és rajta keresztül utószilárduló folyadék, például cementtej sem juttatható a repedezett kőzetekbe, amivel a kőzet megszilárdítható lenne. Hátrányos tényező az is, hogy a horgony feltöltő feje nem süllyeszthető a vágatfalba, vagy a vágat talprészébe; más szóval: süllyesztett horgonyként nem funkcionálhat, ami például a gumikerekes szállítóberendezések használatát a vágatokban nagymértékben korlátozza. A találmány feladata, hogy olyan csöszerkezetet szolgáltasson, amely hidraulikus belső nyomással tágítva az őt körülvevő kőzettel való súrlódásos kapcsolatának köszönhetően - mint közethorgony - nagymértékben terhelhető, jelentős kőzetbiztosító-szilárditó hatékonyságú; egyszerű módon és gyorsan toldható, így a gyakorlati határok között tetszőleges hosszúságban állítható elő, a kőzetminőségtől függetlenül alkalmazható; akér normál, akár süllyesztett kivitelben készülhet, és mind a kőzetekből víz elvezetésére, mind utószilárduló folyadéknak a kőzetbe injektálására alkalmazható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a folyadéknyomóssal alakítható, begyűrést tartalmazó csóelemeket olyan menetes kapcsolóhüvelyekkel és kapcsolócsapokkal csatlakoztatjuk egymáshoz, amelyek belül a csőelemekbe torkolló átmenő nyílásokat is tartalmaznak, a csőszerkezet-részek egymáshoz kapcsolását szereléstechnikai szempontból igen egyszerű módon oldhatjuk meg; a csőszerkezet-tagokból gyakorlatilag tetszőleges hosszúságú horgonyokat készíthetünk, és a horgonyokat folyadék továbbítására is felhasználhatjuk. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan csőszerkezet segítségével oldottuk meg, amelynek begyűródést tartalmazó folyadéknyomással alakítható falú csöve van amelynek az egyik vége a csövet körülvevő és azon túlnyúló erősitóhüvellyel, és a begyűrűdésnek a cső belső falához sajtolt végét az erősítőhüvelyhez rögzítő hegesztési varrattal van lezárva, a másik végéhez pedig kapcsolóelem van csatlakoztatva, és amely csöszerkezetnek az a lényege, hogy a kapcsolóelemet kívül menettel ellátott kapcsolócsáp alkotja, amelyben a cső belsejébe torkolló átmenő nyílás húzódik. Célszerű, ha a csöszerkezetnek az egyik végén belül menetes, a cső belső terével átmenő nyílás útján kapcsolatban álló, a kapcsolócsappal összecsavarozható kapcsolóhüvellyel rendelkező, a másik végén pedig folyadékfeltöltő nyílást tartalmazó záróhüvellyel lezárt csószerkezet-tagja van, továbbá ha az egyik végén a kapcsolócsappal összecsavarozható belül menetes kapcsolóhüvellyel, a másik végén pedig a csöszerkezet-tag kapcsolóhüvelyével összecsavarozható kapcsolócsappal rendelkező csöszerkezet-közdarabja van, amelynek kapcsolócsapjában és kapcsolóhüvelyében a cső belsejébe torkolló átmenő nyílás húzódik. Egy további találmányi ismérv szerint a kapcsolóhüvely/ek/ és a kapcsolócsap/ok/ átmenő nyílásai azonos keresztmetszetüek, célszerűen azonos átmérőjűek. A csöszerkezet egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a kapcsolócsap a cső legnagyobb átmérőjű részével azonos átmérőjű vállal, valamint ebből kinyúló, és ennél kisebb átmérőjű nyakkal rendelkezik, és a nyak külső oldalán van a menet kialakítva; a nyakon és vállon keresztülhúzódó, a cső belsejébe torkolló átmenő nyílás pedig a csö-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
