196471. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott vasbetonelemekből készült mérnöki, különösen mélyépítési műtárgy (TETAFAL)

3 196471 4 A találmány elóregyártott elemekből ké­szült mérnöki műtárgyra vonatkozik, amely elsősorban a mélyépítés területén alkalmazha­tó. A találmány segítségével pl. cellás fal­szerkezetek létesíthetők, amelyek - a cellákat földdel vagy kővel kitöltve - földnyomás fel­vételére alkalmas BÚlytámfalakként; vizmosás­­kötő, eséscsökkentő és hordalékfogó gátak­ként; viz duzzasztására szolgáló jászolgá­takként, hullámtörőkként, vezetőművekként, siló-oldalfalakként; hídfőkként; tereplépcsők­ként és kerti támfalakként stb. funkcionál­hatnak. Ha a műtárgy celláját vagy celláit üresen hagyjuk, az - mivel falazata képes a külső földnyomás felvételére - viziközművek aknáiként, szennyvíztisztításban medencék­ként (oldómedencék, szikkasztó aknák stb.) árapasztó műtárgyakként, talajcsövezésnél nyílt és torkolati aknákként stb. alakítható ki. Közismert, hogy a földdel vagy/és vízzel érintkező mélyépítési műtárgyak klasszikus építőanyaga a beton, illetve vasbeton, és mi­vel az ilyen műtárgyak építéséhez nem állnak rendelkezésre olyan jellegű építőkövek, mint amilyenek a magasépítésben a pl. téglák és blokkok, a mélyépítési műtárgyak túlnyomó­­részt még ma is monolitikus technológiával készülnek. Mivel a monolit vasbeton-, illetve beton­szerkezetek építésének költség-, idő- és élő­munka-igénye meglehetősen nagy, a szakem­berek már régóta törekszenek elóregyártott elemes mélyépítési szerkezetek kifejlesztésé­re, illetve alkalmazására. Olyan szerkezetű támfalak például, amelyek külső határoló falai előregyártott acél- vagy vasbeton-elemekből vagy gömbfából készült rácsfalak (máglyafa­lak) és belsejük földdel vagy zúzottkővel van kitöltve, megismerhetők Markó Iván: .Földművek" (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965) című könyvéből (12. és 13. oldal 1.11. ábra). Ezek azonban egyedi megoldások és kizárólag támfalként alkalmazhatók, különösen az acélanyagú szerkezetek sokféle elemet és bonyolult kapcsolatokat igényelnek, helyszíni élőmunka-igényük magas. Más támfalépitési megoldásoknál előre­gyártott vasbetonelemek és monolitikus tech­nológia alkalmazását kombinálják. Ilyen meg­oldás ismerhető meg pl. a 178 255. számú ma­gyar szabadalmi leírásból, amely szerint a lé­tesítendő támfal nyomvonalában függőleges szerelörudakat rögzítenek, amelyekre felülről lefelé haladva vasbeton pallókat fűznek fel, és a vezetőrudak környezetében az egymás mellett levő pallók csatlakozási helyének a tartományában monolit vasbeton bordákat, vagy pilléreket készítenek. Ugyancsak elóregyártott vasbetonelemek és monolitbeton kombinálásán alapszik az a támfalépitési módszer is, amely Markó Iván fent említett .Földművek" című könyvéből is­merhető meg (21-23. oldalak, 1.34a. ábra). Háromféle speciális - nyitott szekrény-szerű elóregyártott elem-készletből építenek bentmaradó zsaluzatot, és ezt töltik ki mono­litbetonnal. A találmány feladata, hogy olyan, előre­gyártott vasbetonelemekből építhető mérnöki szerkezetet, elsősorban mélyépítési szerkeze­tet szolgáltasson, amely néhány fajta, modul­rendszerben kialakítható és sorozatban eló­­regyártható vasbetonelem felhasználásával a legkülönfélébb - a bevezetőben példálódzó jelleggel felsorolt - funkciójú műtárgy egy­szerű és gyors, gazdaságos létesítésére nyújt lehetőséget. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az egymáshoz csatlakoztatott előregyár­tott elem-végek megfelelő geometriai kialakí­tásával és három-három elem (amelyek közül kettő egyvonalba esik, egy pedig ezekre me­rőleges) csapos kapcsolatokkal történő csat­lakoztatáséval mind a különféle funkciók be­töltésével kapcsolatos alkalmasság, mind a le­hető legracionálisabb építéstechnológia vo­natkozásában optimális megoldás érhető el. E felismerések alapján a kitűzött felada­tot a találmány értelmében olyan műtárgy se­gítségével oldottuk meg, amelynek egymástól távközzel húzódó felmenő falai vannak, ame­lyek a falakra keresztirányú belső összekő­­töelem(ek) vagy/és keresztirányú falelemek és csapos kapcsolatok útján vannak egymás­hoz csatlakoztatva, és amelyre az jellemző, hogy a falelemek végei kivágást és vállat tartalmaznak, amelyek magassága a falelem teljes magasságának a fele, hosszúságuk pe­dig azonos a falelem vastagságával és a vál­­lakban átmenő lyukak vannak, mimellett a belső ősszekötőelemek átmenő lyukakat tar­talmazó végeinek a keresztmetszeti alakja megfelel két egymás mellett, egyvonalban el­helyezkedő falelem kivágásai által együttesen alkotott fészek keresztmetszeti alakjának; a keresztirányú falelemek végei a hosszirányú falelemek végeivel azonos kivágást és lyuk­kal rendelkező vállat tartalmaznak, és hogy a kereszt- és hosszirányú falelemek a kivágá­saikkal és vállaikkal illeszkednek egymáshoz, és az ezekben húzódó, és a falelemek össze­illesztésekor egyvonalba "kerülő lyukpárokon átvezetett csapokkal vannak egymáshoz rög­zítve; és/vagy a hosszirányú, egymással pár­huzamos és egymástól távközzel húzódó ol­dalfalakat alkotó falelemek közül két-két egymás mellett elhelyezkedő szomszédos fal­elem egymással és egy belső összekötőelem­mel az abban kiképzett, és a szomszédos fal­elemek kivágásai által alkotott fészekbe il­lesztésekor a falelemek vállaiban levő lyu­kakkal egyvonalba eső lyukakon átvezetett csapok segítségével van egymáshoz rögzítve. A fentiekből kitűnik, hogy a találmány sze­rinti műtárgy kialakítható akár cellás fal­szerkezetként, amelynek belső (válasz)falai áttörtek, hiszen azokat egymás felett, illetve alatt távközzel elhelyezkedő belső összekötő­­elemek - gerendák - alkotják, és amely cel-3 5 10 ír. 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom