196444. lajstromszámú szabadalom • Kenhető bevonómasszák, textíliák, műbőrők vagy bőrök bevonásához
9 1964f I 10 vagy térhálósított poliuretán-karbamidba. Aromás di- és poliizocianátokként a 2 902 090, 2 814 079 és 2 823 253 számú német szövetségi köz társaság beli közrebocsátási iratokban ismertetett, adott esetben módosított aromás poliizocianátok alkalmazhatók. Előnyösek a 2,4- és/vagy 2,6-toluilén-diizocianátok, a 4,4’-difenil-metán-diizocianát adott esetben a 2,4’- és 2,2’- izomerjével alkotott keveréke formájában - a 3,3'-dimetil-4,4’-diizocianáto-difenil, a di- vagy tetraalkil-csoporttal helyettesített difenil-metán-4,4’-diizocianátok, a toluilén-diizocianátok és/vagy difenil-metán-diizocianátok dimerjei, valamint az ezekből levezethető több funkciós csoportot tartalmazó izocianátok, például a trimetilol-propánnal módosított toluilén-diizocianétok. Az NCO-előpolimerek blokkolószereiként a poliuretánkémiából ismert vegyületeket alkalmazzuk az NCO-csoport blokkolására, amelyek mintegy 120 °C hőmérséklet fölé történő hevítés során az izocianát-csoport szabaddá válása közben lehasadnak. Ilyenek például a hidroxil-aminból és ketonokból, például acetonból, metil-etil-ketonból, dietil-ketonból, metil-propil-ketonból, metil-izopropil-ketonból, metil-izobutil-ketonból, ciklohexanonból, acetofenonból vagy benzofenonból előállított ketoximok. Előnyös a butanon-oxim. Alkalmazhatók blokkolószerekként az acetecetsav és a malonsav alkilésztereí, például az acetecetsav-etil-észter és a malonsav-dietil-észter, valamint a laktámok, így a kaprolaktám, továbbá a fenolok, például a nonil-fenol. Előnyösek a találmány szerint a poli(propilénglikol-éter)-ekből és/vagy propoxilezett 4,4’-dihidroxi-difenil-dimetil-metánból (Biszfenol A) és toluilén-diizocianátból és/-/vagy difenil-metán-diizocianátból előállított, metil-etil-ketoximmal (butanon-oximmai) blokkolt NCO-előpolimerek. Emulgeátorkomponensként adott esetben ismert emulgeátorok keverékét alkalmazzuk. Ilyen emulgeátorok például a zsíralkoholok, a zsírsavak, a zsirsav-aminok, az alkilezett fenolok etoxilezett termékei, igy az oleilalkohol, a laurilalkohol, az olajsavak, a sztearil-amin, a nonil-fenol és a 3-benzil-4-hidroxi-difenil epoxidált termékei. Megfelelő emulgeátorok még a dodecil-benzolszulfonsav sói, az alkilezett neftalin-szulfonsavak sói, a hidroxi-poli(etilén-oxid)-ok diizocianáttal, például a toluilén-diizocianáttal képzett reakciótermékei. Az emulgeátor mennyisége a diszpergálásra kerülő, nagy szilárdanyagtartalmú elópolimerre vonatkoztatva 0,05-5 t%, előnyösen 0,1-2 1%. A b) komponenst alkotó, a vizes bevonópasztához adott adalékanyagok közé tartoznak a futtatószerek, amelyeket 0,1-2 t% mennyiségben adagolunk. Ezek előnyösen alkoxícsoportokat tartalmazó szilikon-vegyületek. Adalékként habzásgátló szereket is alkalmazhatunk, mégpedig 0-1 t% mennyiségben. Ezeket a vegyületeket célszerűen akkor alkalmazzuk, ha a bevonópasztából tömör bevonatot kívánunk előállítani. Alkalmazhatunk még 0-20 IX színező pigmentet, színező pasztát vagy töltőanyagot, igy krétát, kovasavat, talkumot vagy agyagot. Blokkolt NCO-előpolimerek alkalmazása esetén UV-abszorbereket vagy fényvédőanyagokat (például 0,1-1,5 1% mennyiségben) is felhasználhatunk. Az adalékanyagoknak az előzőekben megadott alkalmazási mennyiségét az (1) nagy szilárdanyagtartalmú NCO-elópolimer komponens súlyára vonatkoztatjuk. A c) komponensként megadott sűrítőszerként vízoldható polimereket (ezek már nagyon kis mennyiségben is nagymértékű sűrűsödést eredményeznek), előnyösen hoszszú szénláncú poli(etilén-oxid)-okat, poli(met)akrilsav-sókat vagy karboxi-metil-cellulóz-sókat alkalmazunk. A sűritőszerek a vízben diszpergált (1) blokkolt NCO-előpolímer komponens úgynevezett kenési viszkozitásának beállítására szolgálnak. Ezeket a vegyületeket az amin-típusú f) térhálósitó komponens adagolása előtt vagy után visszük be a rendszerbe. A sűrítőszereket az (1) NCO-elópolimer mennyiségére számítva 0,1-2,5 t%, előnyösen 0,3-1,5 t% mennyiségben alkalmazzuk. A diszpergált (1) NCO-előpolimerekhez adott esetben hozzáadhatok a d) pont alatt említett adalékok. Ezeket az a) komponens szilárdanyagtartalmára vonatkoztatva 0-100- t%, előnyösen 10-50 t% polimer-szilárdanyag mennyiségben alkalmazzuk, vizes polimer-oldatok és/vagy polimer-diszperziók formájában. Megfelelő polimer-diszperziók például a poliuretán-diszperziók, valamint vinil-monomerek és adott esetben diériek homo- vagy kopolimerjeinek látexei. A poliuretán-diszperziók tartalmazhatnak anionos, kationos vagy nemionos diszperziósközpontokat, valamint adott esetben külső emulgeátorokat. Megfelelő poliuretán-diszperziókat ismertetnek például D. Dietrich és társai a J. Oil Col. Chem. Assoc., 53, 363-379 (1970), a Die Angewandte Makromolekulare Chemie, 26, 85-106 (1972) és 82 53-63 (1970) irodalmi helyeken, valamint ilyen diszperziókat ír le a 2 550 860, 1 495 745 (3 479 310 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), 1 495 770 (3 535 274 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), 1 495 847 (764 009 számú kanadai szabadalmi leírás), 1 770 068 (3 756 992 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) és a 2 314 512 számú német szövetségi közlársaségbeli közrebocsátási irat. Előnyös poliuretán-diszperziók a polihidroxi-poliészterekből, hexán- és/vagy izoforon-diizocianátból és etilén-diamin-metán-szulfonátból előállított (VI) képletű vegyületet tartalmazó diszperziók. 5 IC 15 20 25 .10 35 40 45 50 55 60 65 6
