196429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-béta-D-arabino-furanozil-citozin-5'-sztearil-foszfát mononátrium sójának és ezen só monohidrátjának előállítására

13

196429

14

A 4. példa szerint előállított 2,5 g vízmentes Ara-C-5'-sztearil-foszfát-mononátriumsót (oC-tipus) szobahőmérsékleten szusz- 5 pendálunk 20 ml acetonban, a szuszpenziót húsz órán át keverjük, majd a kivált kristályokat kiszűrjük és szobahőmérsékleten, csökkentett nyomáson szárítjuk tíz órán át; igy 2,4 g célterméket kapunk i;-tipusú kris- jp tályok alakjában.

12. példa.

13. példa.

15

A 4. példa szerint előállított 6 g nedves Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsót (oC-tipus) adunk 15 ml dioxánhoz. Az elegyet 50 és 55 °C közötti hőmérsékleten tizenegy órán át keverjük, majd szobahőmérsékleten hu- 20 szonnégy órán át állni hagyjuk. A kivált kristályokat kiszűrjük és szobahőmérsékleten, csökkentett nyomáson szárítjuk; igy

3,1 g célterméket kapunk ß-tipusü kristályok alakjában. 25

A példákból látható, hogy a kapott termék szerkezete fi-tipusú kristályos lesz, ha nedves állapotban kezelünk Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsót (maga a kiindulási anyag nedves vagy a reakcióelegy oldószere 30 víztartalmú), s ^-típusú kristályos lesz, ha az - akár oC-, akár fl-kritályszerkezetű - kiindulási anyag (köztitermék) is vízmentes és az oldószer is vízmentes.

35

1. anyagvizsgálati példa.

A találmány szerinti eljárással előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó kiváló stabilitását a következő vizsgálattal igazoljuk.

1.1. Vizsgált anyag.

I. A találmány szerint az 1. előállítási példában megadott módon előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó.

II. A találmány szerint a 2. előállítási példában megadott módon előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó.

III. Ellenőrző anyag: az elővizsgálat nélkül közzétett 55-49588 (1980) sz. japán szabadalmi bejelentésben leirt módszerrel előállított Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó.

2. Vizsgálati módszer

A találmány szerint előállított (I, illetve II) anyagokból, illetve az ellenőrző (III) anyagból 1-1 g tömegű mintákat töltünk mérőpalackokba és a minták egy részét 25 °C hőfokon tizennégy hónapig, másik részét 50 °C hőfokon három hónapig, megfelelően, állni hagyjuk telített riátrium-klorid oldat felett, exszikkátorban (a relatív nedvesség, RH = 74 és 76% közötti). A mintában jelenlévő Ara-C-5’-sztearil-foszfát-mononátriumsó tartalmat megmérjük a tárolás előtt (kezdő állapot) és a tárolás végén (14, illetve 3 hónap után), majd megmérjük az anyagban jelenlévő bomlási termék mennyiségét is, az eredményeket a kezdő állapot szerinti tömeg%-ban fejezzük ki.

3. Vizsgálati eredmények.

2. táblázat

25 °C;

RH: 76%

50 °C;

RH: 74%

Anyagminta

kezdő

14 hónap

kezdő

3 hónap

állapot

után

állapot

után

I

100,0

100,0

100,0

100,0

(találm. szei'inti)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

II

100,0

100,0

100,0

100,0

(találm. szerinti)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

III

100,0

93,7

100,0

58,6

(ellenőrző)

(0,0)

(6,3)

(0,0)

(41,4)

Megjegyzés: Zárójelben a bomlási termék

%-os tömegarányát mutatjuk.

A 2. táblázatból látható, hogy a találmány szerint előállított mononátriumsónál nem tapasztalható bomlás sem 25 °C hőmérsékleten és 76% relativ nedvességen végzett 14 havi tárolás, sem 50 °C hőmérsékleten és 74%

relativ nedvességen végzett 3 havi tárolás után, a találmány szerint előállított mononátriumsó tehát stabil. Az ellenőrző anyagnál viszont egyező feltételek között csökkent a céltermék mennyiség, s a csökkenés különösen jelentős az 50 °C hőmérsékleten és 74% relativ nedvességen való tárolás esetén.

8