196416. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új amino-fenil etil-amin-származékok és ezeket tartalmazó takarmányadalékok előállítására

5 196416 6 illetve higitószerekkel készült készítmények formájában adagoljuk. Alkalmas formulázási segédanyagok elő­nyösen a fiziológiai növényi eredetű segéd­anyagok, mint például szezámolaj, földimo­gyoróolaj vagy kukoricacsiraolaj. Ezek az olajok és a szintetikus gliceridek, mint pél­dául Miglycol® vagy Myritol® alkalmas segéd­anyagokkal, mint például keményített rici­nusolajjal vagy alurainium-monosztearáttal sűríthetek. Az ilyen kombinációkkal az elosz­latás és a tartózkodási idő az állatban széles határok között változtatható. A hatóanyagok tiszta formában vagy formulázott formában, tehát nemtoxikus inert hordozóanyaggal történt összekeverés után kívánt formában orálisan is adagolhatok. A hatóanyagokat kívánt esetben gyógy­szerhatóanyagokkal, ásványi sókkal, nyomele­mekkel, vitaminokkal, fehérjékkel, zsirokkal, színezőanyagokkal és/vagy izesitóanyagokkal keverve is adagolhatjuk. Az orális adagolás előnyösen a takar­mánnyal együtt történik, amikor a ható­anyag-szükséglettől függően a takarmány egészéhez vagy csak egy részéhez keverve adagoljuk. Orális adagolás esetén a hatóanyagokat a szokásos módszerek szerint egyszerű ke­veréssel előnyösen finoman eloszlatott formá­ban vagy ehető, nemtoxikus hordozóanyaggal készült formában, adott esetben premix vagy takarmánykoncentrátum formájában keverjük a takarmányhoz. A takarmányban a hatóanyag koncentrá­ciója például 0,01 és 50 ppm, előnyösen 0,1 és 50 ppm között lehet, a koncentráció azon­ban különösen az állat takarmányfelvételétöl függ és bármely szakember által egyszerűen me gállapitható. A takarmány fajtája és összetétele nem játszik szerepet. Bármely szokásos vagy spe­ciális takarmányösszetétel alkalmazható, amely az energia- és fehérjeellátás, valamint a vi­tamin és ásványi anyag adagolása szempont­jából kiegyensúlyozott összetevőket tartal­mazza. A takarmány például tartalmazhatja az egyes növényi takarmányokat, például szé­nát, répát, gabonát, gabonafeldolgozási mel­lékterméket, valamint állati eredetű takarmá­nyokat, például húst, zsírokat, tejport, csontlisztet, halfeldolgozási termékeket. To­vábbi tápanyagok lehetnek például vitaminok, úgymint A, D-komplex és B-komplex vitami­nok, proteinek, aminosavak, például DL-meti­­onin és szervetlen anyagok, például mész és konyhasó. A kész- és keveréktakarmányok kiegé­­szitőtakarmányok. Ezek a hatóanyagot növé­nyi és állati eredetű takarmányféleségek, például rozsliszt, kukoricaliszt, szójababliszt, ásványi sók és vitaminok, valamint szinteti­kus aminosavak mellett tartalmazzák. Ezek a szokásos keverési eljárásokkal állíthatók elő. Csirketakarmány esetén az összetétel például a következő: 200 g búza, 340 g ku­korica, 361 g szójadara, 60 g szarvasmarha­faggyú, 15 g dikalcium-foszfát, 10 g kalcium­­-karbonát, 2,5 g hatóanyag-premix, amely például 10 mg hatóanyagot, 1 g DL-metionint, és 2,5 g-hoz szükséges mennyiségű szója­­lisztet tartalmaz. Sertéstakarmány esetén az összetétel a következő: 630 g takarmánygabonadara (200 g kukorica, 250 g árpa-, 150 g zab- és 130 g búzadara), 80 g halliszt, 60 g szójada­ra, 60 g tápiókaliszt, 38 g sőrélesztö, 50 g vitamin-ásványianyag-keverék sertés részé­re, 30 g lenmagpogácsaliszt, 30 g kukorica­­keményitő-takarmány, 10 g szójaliszt, 10 g cukornádmelasz és 2 g hatóanyag-premix (melynek öszetétele például a csirketakar­mánynál megadottal azonos). Ezeket alaposan összekeverve 1 kg takarmányt kapunk. A fenti takarmányok előnyösen csirke, illetve sertés nevelésére és hizlalására alkal­masak, alkalmazhatók azonban azonos vagy hasonló összetétellel más állatok nevelésére és hizlalására is. Az (I) általános képletű vegyületek részben újak. Az (I) általános képletű új ve­­gyületeket a 2. pont alatt foglaltuk össze (1. fentebb). Ezek a fenti 3. pont alatt ismerte­tett eljárással állíthatók elő. A 3a) eljárást a A reakcióvázlat szemlél­teti. A (III) általános képletű vegyületek is­mertek. Az R’ helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és (III) álta­lános képletű vegyületek reagáltatása ismert módon történik. A reagenseket általában ek­­vimoláris arányban alkalmazzuk. Előnyős le­het azonban, ha a (III) általános képletű szi­­lilezószert az (I) általános képletű vegyületre vonatkoztatva 300%-os fölöslegben alkalmaz­zuk. Az eljárás hígítószer jelenlétében hajt­ható végre. Hígitószerként bármilyen inert szerves oldószert alkalmazhatunk. Ilyenek különösen az alifás és aromás, adott esetben halogénezett szénhidrogének, mint a pentán, hexán, heptán, ciklohexán, petroléter, benzin, ligroin, benzol, toluol, metilén-klorid, etilén­­-klorid, kloroform, széntetraklorid, klórben­zol és o-diklór-benzol, továbbá éterek, mint dietil- és dibutil-éter, glikol-dimetil-éter. és diglikol-dimetil-éter, tetrahidrofurán és di­­oxán, továbbá ketonok, mint az aceton, metil­­-etil-, metil-izopropil- és metil-izobutil-keton, ezenkívül észterek, mint az ecetsav-metil­­észter és -etilészter, továbbá nitrilek, mint például az acetonotril és propion-nitril, ben­­zonitril, glutársav-dinitril, ezenkívül amidok, mint például a dimetil-formamid, dimetil-acet­­amid és N-metil-pirrolidon, valamint dimetil­­szulfoxid, tetrametilén-szulfon és hexametil­­-foszforsav-triamid. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom