196409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexahidro-[1]-benzopirano- és benzotiopirano-[4,3-c]-piridin származékok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
5 196409 6 A 2-5 szénatomszámú alkenilcsoport előnyösen 3 vagy 4 szénatomot tartalmaz, és jelenthet pl. allil- vagy krotilcsoportot. Az (1-4 szénatomszámú alkil)-tio-csoport lehet egyenes vagy elágazó láncú, és jelenthet pl. metil-tio-, etil-tio-, propil-tio vagy butil-tio-csoportot. A halogénatom jelentése előnyösen brómatom, de lehet fluor-, klór- vagy jódatom is. A gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sók előnyösen a terápiás célokra elfogadható szervetlen vagy szerves savak sói. Ilyen savak pl. az erős ásványi savak, ezen belül a hidrogénhalogenidek, mint pl. a sósav és a hidrogén-bromid; a kénsav, fo'szforsav, salétromsav; alifás és aromás karbon- és szulfonsavak, mint pl. a hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, maleinsav, borkősav, glukonsav, citromsav, maleinsav, fumársav, piroszólósav, fenil-ecetsav, benzoesav, 4-amino-benzoesav, antranilsav, 4-hidroxi-benzoesav, szalicilsav, 4- -amino-szalicil8av, pamoesav, nikotinsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxi-etánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluolszulfonsav, naftalinszulfonsav, szulfanilsav, ciklohexil-szulfaminsav és aszkorbinsav. A találmány szerinti eljárással előállitott új vegyületek a technika állásában ismert in-vitro és in-vivo vizsgálatokban szerotonin-2-receptor-antagonista hatást mutatnak, ami felhasználható az emlősök bizonyos központi idegrendszeri, szív-érrendszeri és gyomor-bélrendszeri betegségeinek kezelésében. Rendkívül nagy szerotonin-2-receptor-hatással járnak az olyan központi idegrendszeri betegségek, mint pl. a szorongásos neurózis, depresszió és mániás elmezavar; a szív-érrendszeri betegségek, mint pl. a hipertónia; és a gyomor-bélrendszeri betegségek, mint pl. a fekélyek. A fent említett tulajdonságok demonstrálhatók in-vivo és in-vitro vizsgálatokkal, előnyösen emlősök, pl. 'patkányok, kutyák, majmok vagy izolált szervek, szövetek, illetve az ezekből készített preparátumok alkalmazásával. A vizsgált vegyületeket az in-vitro kísérletekben alkalmazhatjuk oldatok, pl. előnyösen vizes oldatok alakjában, az in-vivo vizsgálatokban pedig enterálisan (gyomor-bélrendszeren át) vagy parenterálisan, előnyösen orálisan (szájon át) vagy intravénásán, pl. zselatin-kapszulákban, keményítős szuszpenziók vagy vizes oldatok alakjában. Az in-vitro vizsgálatokban a vizsgált vegyületek koncentrációja 10'5 és 10*9 mól között lehet. Az in-vivo kísérletekben alkalmazott dózis 0,1-50 mg/kg/nap, még előnyösebben 1,0-10 mg/kg/nap. A találmány szerinti eljárással előállitott vegyületeknek a szerotonin-2 (HT-2)-receptorhoz való kötődési tulajdonságait - melyek a vegyületek szerotonin-2-antagonista hatására jellemzők - in vitro úgy határoztuk meg, hogy 200-225 g-os him Sprague-Dawley patkányok frontális/parietális cortexéböl készített membrán-preparátumban mértük a vegyületeknek a 3H-keténszerin specifikus kötését gátló képességét. A módszert Battaglia és munkatársai írták le (Life Sciences 33, 2011 (1983)]. Az IC50 érték a vegyületnek azon koncentrációja, mely 0,4 nM 3H-ketánszerint a specifikus kötődésből 50%-ban kiszorít. Ezt az értéket a specifikus kötődési adatok log-logit elemzésével határozzuk meg. A vegyületek szelektivitása a HT-2-receptorokra nézve úgy határozható meg, hogy a szerotonin-1 (HT-l)-receptorokhoz való specifikus kötődést is mérjük, pl. a Middlemiss, D. N. és Fozard, J. R. (Eur. J. Pharmacol. 90, 151 (1980)] által leirt módszer szerint. A szerotonin-2-antagonizmust illetve-blokádot (gátlást) in vivo úgy határozzuk meg, hogy patkányoknál mérjük az 5-hidroxi-triptofán - a szerotonin metabolikus prekurzora - által előidézett fejrángás (head twitch) gátlását. A patkányok központi idegrendszerében fellépő szerotonin-2-receptor-antagonizmus meghatározására szolgáló fejrángási vizsgálatot (lásd: Neuropharmacology .16, 663 (1977)] és J. Pharmacol Exp. Ther. 228, 133 (1984)] a következőképpen végezzük: 120-180 g súlyú him Wistar patkányokat a vizsgálat előtt 18 órán át koplaltatunk, de vizet szükség szerint adunk nekik. Minden állatot előkezelünk alfa-metil-DOPA-hidrazin perifériás dekarboxiláz-inhibitorral (carbidopa, 25 ml/kg intraperitoneálisan, 4,01 ml/kg), majd 30 perc múlva 5-hidroxi-triptofánnal (5HTP, 100 mg/kg- szubkután, 4,01 ml/kg). 90 perccel az 5HTP beadása után a patkányokat egyenként plexiketrecekbe helyezzük, és egy 10 perces megfigyelési perióduson át számláljuk minden egyes állat fejrángásait. A vizsgált vegyületet vagy hordozóanyagot vagy 0,5 órával a megfigyelési periódus előtt adjuk be 1,0 ml/kg i.p. dózisban, vagy pedig 1, 2 vagy 4 órával a megfigyelési periódus előtt, 10 ml/kg p.o. dózisban. Az EDso értékeket probit-analízíssel határozzuk meg. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek a szerotonin-2-receptor kötési vizsgálatban már kb. 15 nM koncentrációban hatásosnak bizonyultak. Ugyancsak hatásosnak bizonyultak a patkányok fe jrángási vizsgálataiban kb. 1 mg/kg-os dózisokban is. . A [4R*, 4aS*, 10bR*]-7-bróm-4-(etil-tio-metil)-l,3,4,4a,5-10b-hexahidro-9-metoxi-2- -metil-2H-[l]-benzopiráno[4,3-c]piridin-hidroklorid IC50 értéke (a 3H-ketánszerin specifikus kötődésére irányuló) szerotonin-2-receptor-vizsgálatban 22 nM (2,2 • 10*8 M). Ugyanezen vegyület ED50 értéke a fejrángási vizsgálatban 30 perc után 1,1 mg/kg i.p., 1 óra után pedig 0,71 mg/kg p.o. 5 L0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
