196354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás protozoa-ellenes hatású vegyületek és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
5 196 354 6 A gyógyító kezeléshez vagy a megelőzéshez szükséges mennyiség az (IA) általános Képletű vegyületből nem csupán a biológiailag aktív vegyülettől függ, hanem a beadás módjától és a fertőzés vagy kóros állapot természetétől is. A szokásos dózis emberek és emlősállatok számára például a malária kezeléséhez napi 0,1—200 mg/kg testsúly, előnyösen 1-100 mg/kg testsúly, különösen előnyösen 10-40 mg/kg testsúly. A kokcidiózis megelőzéséhez vagy kezeléséhez a vegyületet rendszerint az ivóvízbe vagy a takarmánytápba visszük be, amelyből az állatok tetszés szerinti mennyiséget fogyasztanak. A vegyület koncentrációja az ivóvízben vagy az elcségbcn általában 1-500 ppm, előnyösen 10—400 ppm, célszerűen mintegy 200 ppm. Azt tapasztaltuk, hogy az (IB) általános képletű vegyületek rendkívül hatékonyak a Theileria nemzetségbe tartozó protozoonokkal szemben, és ennek következtében felhasználhatók a tcilcriózis kezelésére és/vagy megelőzésére marháknál és juhoknál. Különösen hatékonyaknak találtuk a vcgyületeket a Theileria annulata okozta fertőzésekkel szemben. Belátható, hogy az (1B) általános képletű vegyületből a teileriózis kezeléséhez vagy megelőzéséhez szükséges mennyiség nemcsak a biológiailag aktív vegyülettől, hanem a beadás módjától és a fertőzés típusától is függ. A „hatékony mennyiség, dózis vagy dózisegység” kifejezéseken a leírásban az illető vegyület előre meghatározott mennyiségét értjük, amely kielégítő mértékben hatékony a Theileria organizmusokkal szemben például marhánál vagy juhnál in vivo beadás esetén. Némelyik készítmény többszörösét is tartalmazhatja annak a dózisnak, amelyet egyetlen állat igényel, abból a célból, hogy megelőzzük vagy gyógyítsuk a megbetegedést. A szokásos kezdő dózis 400 kg súlyú marháknál 0,2—10 g, előnyösen 0,5—2,5 g, borjúknál és juhoknál pedig 0,05—1,0 g, előnyösen 0,1—0,5 g hatóanyag, de ettől eltérő dózisok is alkalmazhatók. Jóllehet lehetőség van arra, hogy protozoon-cllcnes hatású szerekként az (1) általános képletű vegyületeket önmagukban adjuk be az állatoknak vagy embereknek, célszerűen azonban a hatóanyag beadása gyógyszerkészítmény alakjában történik. A gyógyszerkészítmény lehet humán gyógyászati vagy állatgyógyászati. A gyógyszerkészítmények a biológiailag aktív vegyületeket egy vagy több, gyógyászatilag elfogadható vivőanyaggal és adott esetben más, gyógyászati és/vagy profilaktikus hatású alkotórésszel együtt tartalmazzák. A vivőanyagoknak olyan értelemben kell elfogdhatóknak lenniük, hogy összeférhetők legyenek a készítmény többi komponensével, és ne fejtsenek ki káros hatást a kezelt személyre vagy állatra. Az (I) általános képletű vegyületet/vegyületeket célszerűen egységnyi dózist tartalmazó gyógyszerkészítménnyé alakíthatjuk. Célszerű, ha az egységnyi dózist tartalmazó gyógyszerkészítményben az (I) általános képletű vegyület/vegyületek 0,01-1 g mennyiségben van/vannak jelen. A gyógyszerkészítmények lehetnek orálisan, rektálisan vagy parenterálisan (jntramuszkulárisan, intravénásán) beadhatók, jóllehet az orális beadási mód célszerű. A gyógyászati készítmények dózisegységekből állhatnak, és előállításuk a gyógyszerkészítésnél szokásos módszerekkel történhet. Valamennyi módszernél a hatóanyagot folyékony vivőanyagokkal és/vagy finom eloszlású szilárd vivőanyagokkal keveijük össze, és kíván1 esetben a terméket a kívánt gyógyászati készítménnyé alakítjuk. A vivőanyagként szilárd anyagot tartalmazó, orálisan beadható gyógyászati készítmények előnyösen dózisegységet tartalmaznak. Ilyenek például a nagy pilulák, kapszulák, ostyák vagy tabletták, amelyekben megbatározott mennyiségű hatóanyag van jelen. A tablettát sajtolással állíthatjuk elő, adott esetben egy vagy több segédanyag alkalmazásával. A tabletta sajtolással történő előállításakor a szabadon folyó alakban lévő hatóanyag - például por vagy granulátum — és kívánt esetben kötőanyag, kenőanyag, közömbös hígítószer, felületaktív anyag vagy diszpergálószer keverékét sajtoljuk alkalmas berendezés segítségével. Öntött tablettákat is készíthetünk közömbös folyékony hígítószer alkalmazásával. A tablettákat bevonattal is elláthatjuk, vagy bevonat hiányában osztott tablettákat készíthetünk. Kapszulákat úgy készíthetünk, hogy a hatóanyagot - vagy önmagában, vagy pedig egy vagy több vivőanyaggal összekeverve — kapszulákba töltjük, majd azokat ismert módon lezárjuk. Az ostyákat a kapszulákhoz hasonló módon készíthetjük, amikor is a hatóanyagot az esetleges vivőanyagokkal együtt rizspapír burkolatba zárjuk. A vivőanyagként folyadékot tartalmazó, orálisan beadható gyógyászati készítmények lehetnek oldatok vagy szuszpenziók vizes folyadékban vagy nem vizes folyadékban, továbbá olaj/víz vagy vfz/olaj emulziók. A vivőanyagként szilárd anyagot tartalmazó, rektálisan beadható gyógyszerkészítmények különösen előnyösen dózisegységet tartalmazó kúpok. Célszerű vivőanyag a kakaóvaj, valamint a többi, erre a célra szokásosan használt anyag. A kúpokat úgy készíthetjük el, hogy a hatóanyagot összekeverjük a meglágyított vagy megolvasztott vivőanyaggal/anyagokkal, majd a keveréket lehűtjük és formázzuk. A parenterálisan beadható gyógyászati készítmények közé tartoznak a hatóanyagnak vizes vagy olajos vivőanyagokkal készült steril oldatai vagy szuszpenziói. Ezeket a készítményeket célszerűen egységnyi dózist vagy több dózist tartalmazó ampullákba töltjük, majd az ampullákat lezárjuk, s csak a felhasználás előtt nyitjuk fel őket. A fenti vivőanyagokon kívül a gyógyászati készítmények egy vagy több további komponenst is tartalmazhatnak, például hígítószereket, puffereket, ízesítőanyagokat, kötőanyagokat, felületaktív anyagokat, sűrítőszereket, kenőanyagokat, tartósítószereket, ideértve az antioxidánsokat is stb., valamint olyan anyagokat, amelyek a vérrel izotónikussá teszik a gyógyászati készítményt. Az állatgyógyászati célokra, különösen a kokcidiózis leküzdésére felhasználható gyógyászati készítmények por vagy folyadék koncentrátumok lehetnek. A szokásos gyakorlat értelmében vízben oldható segédanyagokat, például laktózt vagy szacharózt is tartalmazhatnak a porok a fizikai tulajdonságaik javítására. Előnyösen 20-40 súly% vivőanyagot, anyagokat tartalmaz- 50-100 súly%, különösen előnyösen 60-80 sú!y% hatóanyagot’anyagokat és 0-50 súly%, különösen előnyösen 20-40 sűly% vivőanyagot’anyagokat tartalmaznak. Ezeket a porokat vagy az állati táphoz adjuk hozzá, például premix készítésével, vagy az állatok ivóvizéhez adjuk őket. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
