196343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szervesanyag tartalmú folyadékban, különösen szennyvízben vagy hígtrágyában lévő szervesanyag anaerob úton történő biológiai lebontására

3 sűrűségű; 4—20 mm, előnyösen 5-10 mm szemcse­­átmérőjű, 200-500 kg/m3, előnyösen 300-350 kg/m3 mennyiségű szemcsés anyagon, például előhabosított polisztirol gyöngyön, polietilén vagy polipropilén gra­nulátumon, gumiőrleményen vagy hasonló anyagon áramoltatjuk át. Az eljárásfoganatosítására szolgáló, találmány szerinti berendezések nyitható—zárható búvónyílással rendel­kező zárt tartálya, legalább egy reaktortere, a keze­lendő folyadék betáplálására és a kezelt folyadék ki­bocsátására szolgáló csövei, továbbá gázkibocsátó nyí­lása van, és e berendezésnek az a lényege, hogy a reaktortérben vagy reaktorterekben a víznél kisebb sűrűségű, mikroorganizmusokat tartalmazó biorétegge! borított szemcsés anyag van, a kezelt folyadék elveze­tésére szolgáló csőhöz a reaktortér felső részében pere­mével a folyadékszint alatt elhelyezkedő tölcsér csatla­kozik, amely a szemcsés anyag visszatartására alkalmas szerkezetet tartalmaz, és a kezelendő folyadékot a reaktortérbe betápláló cső a reaktortér alsó részébe torkollik. A biológiai reaktor olyan, gyakorlatilag tet­szetős alaprajzú, függőleges palásttal vagy oldalfalakkal határolt zárt tartály, akna, medence vagy hasonló, amely a tölcséren kívül más belső szerkezettel jóformán nem rendelkezik. A berendezés egy előnyös kiviteli alakjára az jel­lemző, hogy hengeres oldalfallal, valamint kúpos fenék­kel és fedéllel rendelkező zárt tartályban van a reaktor­tér kialakítva; a folyadékbetápláló cső végén lefelé for­dított kúpos elosztófej van, mely a tartály felső részé­ben elhelyezkedő, a kezelt folyadék elvezetésére szol­gáló tölcsér. Ebben az esetben célszerű, ha a reaktortér legmélyebb helye környezetéből kiinduló iszapelvezető csöve, valamint a tartály legmagasabb pontja környe­zetéből kiinduló gázelvezető csöve van. Egy másik kiviteli példa szerint a berendezésnek ülepítőtere és több reaktortere van; a kezelendő folya­dék betáplálására szolgáló cső az ülepítőtér felső ré­szébe torkollik; az ülepítőteret ekantálócső köti össze az első reaktortérrel, amelynek az első reaktortérben levő csőtagja e reaktortér aljába torkollik ; az első reak­tortér a második reaktortérhez átvezető cső útján kap­csolódik, amelynek az első reaktortérben levő végéhez csatlakozik a szemcsés anyagvisszatartó szerkezettel ellátott tölcsér, a második reaktortérben levő csőtagja pedig e reaktortér aljába torkollik, és hogy — a folyadék áramlásirányát tekintve — a mindenkori utolsó reaktor­­térből felül itt szemcsés anyagvisszatartó szerkezettel ellátott tölcsérben végződő kezelt folyadékeltávolító cső van kivezetve; célszerűen a reaktornak hengeres tartálya van, amelyben az ülepítőtér félkör alaprajzú, a reaktorterek pedig negyedkor alaprajzúak. A berendezés egy további kiviteli alakjára az jel­lemző, hogy a reaktortérben vagy -terekben 0,8-1,0 g/cm3, előnyösen 0,9-i,95 g/cm3 sűrűségű, 4-20 mm, előnyösen 5—10 mm szemcseátmérőjű, 200-500 kg/m3, előnyösen 300—350 kg/m3 mennyiségű úszó szemcsés anyag van, például előhabosított polisztirol gyöngy, polietilén- vagy polipropilén-granulátum, vagy gumi­őrlemény. Végül célszerű, ha a tölcsérhez tartozó szemcsés anyagot visszatartó szerkezet a szemcsés anyag szem­cseátmérőjénél kisebb lyukbőségű hálófonat vagy rács. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján 3 4 ismertetjük részletesen, amelyek n berendezés előnyös kiviteli példáját tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán a berendezés egy kiviteli alakja vázlatos függőleges tengelymetszetben látható; a 2. ábrán egy másik kiviteli példa látható; a 3. áb­rán bejelölt B—B vonal mentén vett függőleges met­szetének kiterített, sematikus rajza; a 3. ábra a 2. ábrán feltüntetett A— A vonal mentén vett vízszintes metszet. Az 1. ábrán látható berendezésnek egészében 1 hi­vatkozási számmal jelölt hengeres anaerob biológiai reaktora — zárt tartálya - van, amely x függőleges geo­metriai középtengellyel rendelkezik, és amely alul kúpos 2 fenékkel, felül pedig ugyancsak kúpos 3 fedél­lel van lezárva. Ez utóbbiba nyitható-zárható 4 tisztító­szerelő nyílás (búvámyílás) torkollik. Az 1 reaktor hengeres részének alsó részébe is torkollik egy ilyen 4 tisztító-szerelő nyílás, közvetlenül a 2 fenék felett. Az 1 reaktor alsó részébe 5 nyers folyadékbctápláló cső van bevezetve, amelynek végén nyílásával lefelé néző, az x függőleges geometriai középtengelyben el­helyezkedő 5a fej van, amely a betáplált folyadéksuga­rat lefelé irányítja. A kúpos 2 fenék legmélyebb tartományából 6 iszap­elvezető cső van az 1 reaktoron kívülre vezetve. Az 1 reaktor felső részéből 7 tisztított folyadék­­elvezerő cső van kivezetve, amelyhez a reaktor belsejé­ben felfelé néző 8 tölcsér van csatlakoztatva, amelynek felső nyílásában 9 szemcsésanyag-visszatartó szerkezet van. Magát a víznél kisebb sűrűségű lebegő anyagot 18 hivatkozási számmal jelöltük. A 3 tölcsér függőleges geometriai középtengelye egybeesik az 1 reaktor x füg­gőleges geometriai középtengelyével. A 8 tölcsér felső pereme az 1 reaktorban levő v folyadékszint alatt he­lyezkedik el. A 9 szemcsésanyag-visszatartó szerkezetet pl. a 18 szemcsés anyag szemcseméreténél kisebb lyuk­­bőségfi hálófonat, rács vagy hasonló alkotja. A kúpos 3 fedél legmagasabban levő pontjának a kömye2étéből 10 gázelvezető (szellőző-) cső van az 1 reaktoron kívülre vezetve. A 2. és 3. ábrán a berendezés egy olyan kiviteli alakja látható, amely egy ismert háromkamrás anaerob bőví­tett oldómedencével analóg elrendezésű, azonban ter­mészetesen a találmány szerinti módon van kialakítva, és üzemeltetése is a találmány szerint történik. Az anaerob reaktort itt egészében 11 hivatkozási számmal jelöltük, amelynek x függőleges geometriai közép­tengelyű hengeres része alul sík 24 fenékkel, felül pedig kúpos 23 fedéllel van lezárva, amely nyitható-zárható, többfunkciós centrális 20 nyílással rendelkezik a leg­magasabban elhelyezkedő pontjánalc környezetében. All reaktor belső tere függőleges sugárirányú 21, 22 válaszfalakkal félkör alaprajzú 13 ülepítőtérre és két negyedkor alaprajzú 15,16 reaktortérre van megosztva. A 13 ülepítőtér felső részébe tangenciálisan 12 nyers folyadékbetápláló cső torkollik. A 13 ülepítőteret az egészében 14 hivatkozási számmal jelölt dekantálócső köti össze a 15 reaktortérrel. A 14 dekánlálócsőnek a 21 válaszfal felső vége tartományában e válaszfalon átvezetett, a v folyadékszint magasságában húzódó víz­szintes 14b csőtagja van, mely egy, a 13 ülepítőtérben függőlegesen húzódó rövidebb 14a csőtagból torkollik ki, és a 15 reaktortérben elhelyezkedő függőleges 14c csőtagba orkollik, amelynek alsó vége a 11 reaktor 196 34 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom