196322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás levegőből és/vagy ipari gázokból szerves oldószerek adszorpciós kinyerésére
adszorpciós ciklusban (a tisztított gázzal elvitt benzin révén), 1,8 % veszteség pedig a szárítás során (a szárító gázzal elvitt benzin révén) lépett fel. * ... . ' 3 1 2. példa Benzingőzöket vontunk ki levegőből az 1. példában leírt berendezésben. Az adszorpciós ciklust az 1. példában megadott 8 g/m3 benzingőztartalmú, 0,3 m/s sebességi! levegőárammal-valósítottuk meg. Az adszorpciós ciklus 170 percig tartott. A gőzölést rövidebb ideig (50 percig) végeztük és a találmány szerinti eljárásnak megfelelően a gőzölési és a szárítási ciklusok között öblítést alkalmaztunk. A rövidebb gőzölési időnek megfelelően az aktív szénágy állandósult kapacitása, az 1. példában megadotthoz viszonyítva kismértékben csökkent, ciklusonként 2,35 kg benzint nyertünk vissza a kondenzátumban. Az öblítés alkalmazásával a benzin veszteséget kisebb fajlagos vízgőzfelhasználás mellett jelentősen csökkentettük. A gőzöléses deszorpció során a deszorbeált benzin mennyiségét és a benzinkoncentráció változását a gőzölési idő függvényében a 3. ábra 2 jelű görbéi mutatják. Ezek a görbék gyakorlatilag az 1. példa görbéivel esnek egybe, az eltérés abban van, hogy a gőzöléses deszorpciót itt 50 percig végeztük, ennek megfelelően 9.33 kg vízgőzt használtak fel a deszorpcióhoz és az adszorberből távozó gőzelegy, a deszorpdó befejezésekor 1,6 tf% benzingőzt tartalmazott. A gőzöléses deszorpció befejezésekor a találmány szerinti eljárásnak megfelelően zártuk az adszorberen a gőzbevezető szelepet, kinyitottuk a tisztított levegőt kivezető szelepet és a VI ventilátorral 5 percig, a gőzöléssel azonos irányban tisztított levegőt szívattunk az adszorberen, a KH kondenzátor-hűtőn és a GE gáz-folyadék elválasztón keresztül. A benzingőztartalmú öblítő levegőt az adszorpciós ciklusban üzemelő adszorberbe vezettük. Az öblítés befejezése (5 perc eltelte) után zártuk a gőzkivezető szelepet, kinyitottuk a szárító-hűtő levegőt bevezető szelepet és a V2 ventilátorral, 0,18 m/s sebességgel 16 percig meleg levegőt fúvattunk az aktív szénágyon keresztül. Ezt követően 20 perc alatt környezethőmérsékletű levegővel 40 °C alá hűtöttük az aktív szénágyat. A szárítás és a hűtés során mértük a benzingőzök koncentrációját a szárító-hűtő levegőben. A szárítás megindításakor a benzinkoncentráció a szárító levegőben 2,8 g/in3-re emelkedett, a 2. percben 1,8 g/m3 -re, a 3. percben 450 mg/m3-re, az 5. percben pedig 80 mg/m3-re csökkent. Az első öt percben a szárító-hűtő levegővel a környezetbe (tisztított levegőbe) vitt benzin mennyisége 6 g-ot tett ki, ami a ciklusonként kinyert 2,35 kg benzinnek 0. 26 %-a. A 2. példa szerinti eljárásban a deszorpcióhoz 9.33 kg vízgőzt használtunk fel, ami 83,3 %-a az 1. példában felhasznált vízgőz mennyiségének. A ciklusonként beadagolt 2380 g benzinnek 98,8 %-át nyertük vissza a kondenzátumban, 0,95 % veszteség az adszorpciós ciklusban, 0,27 % veszteség pedig a szárítás-hűtés során lépett fel. A veszteség jelentős mértékű csökkentését (2,8 absz. %-ról 1,2 absz. %-ra), az 1. példához viszonyítva a szárítás előtti öblítés alkalmazásával értükéi. ü 3. példa Benzingőzöket vontunk ki levegőből az 1. példában leírt berendezésben. Az adszorpciós ciklusban a 8 g/m3 koncentrációban benzingőzöket tartalmaz« levegőt 03 m/s sebességgel adagoltuk az aktív szilágyra. Az adszorpciós ciklus 173 percig tartott, ez alatt az aktív szénágy 2,4 kg benzint kötött meg. Az adszorpciós ciklusban az adszorberből távozó tisztított levegő 80 mg/m3 benzint tartalmazott. Az adszorpciós ciklus befejezése után a benzingőzöket, a találmány szerinti eljárásnak megfelelően, a telítéssel ellentétes irányban vízgőzzel deszorbeáituk az aktív szénről. A deszorpció első tíz percében 0,6 kg gőz/h/kg aktív szén gőzsebességet, ezt követően 30 percig 0,45 kg/gőz/h/kg aktív szén gőzsebességet alkalmaztunk. A 40 percig tartó deszorpciós ciklus alatt az előző ciklusban adszorbeált benzin gyakorlatilag teljesen dcszorbeálódott az aktív szénről. A 2,4 kg benzin lehajtásához összesen 8,12 kg vízgőzt használtunk fel. A deszorpció során itt is tíz percenként mértük a kondenzálódott benzin és vízgőz (víz) mennyiségét és meghatároztuk az adszorberből távozó gőzelegy összetételét. A deszorbcálódott benzin mennyiségének és a benzinkoncentrációnak a gőzölési idő függvényében való változását a 3. ábrán a 3 jelű görbék mutatják. A kezdeti nagyobb sebességgel végzett gőzölés hatására az aktív szénágy gyorsabban melegedett fel 100-105 °C-ra, ennek megfelelően a deszorpció sebessége is nagyobb volt, mint az előző példákban. A gőzölés befejezésekor az adszorberből kilépő gőzelegy 2,1 tf% benzingőzt tartalmazott. A deszorpció befejezése után, a 2. ábra szerint cirkuláltatott levegővel öblítettük, szárítottuk és hűtöttük az adszorbenságyat. A szárítás során mértük a benzinkoncentrációt a cirkuláló szárító-hűtő levegőben. A szárítás megindításakor a benzinkoncentráció a cirkuláló levegőben 3 g/m3 körüli értékre emelkedett, a 2. percben 2 g/m3-re, a 3. percben 500 mg/m3- re, az 5. percben pedig 80 mg/m3 értékre csökkent. A szárítás és a hűtés során a környezetbe oldószer nem került. A 3. példa szerinti eljárásban a deszorpcióhoz ciklusonként 8,12 kg vízgőzt használtunk fel, ami 72 3 %-a az 1. példában a deszorpcióhoz felhasznált vízgőz mennyiségének. A ciklusonként beadagolt 2430 g benzinnek 98.77 %-át nyertük vissza a kondenzátumban, a veszteség az adszorpciós ciklusban lépett fel. A gőzfelhasználás és a benzinveszteség jelentős mértékű csökkentését az 1. példában bemutatott, ismert eljáráshoz viszonyítva a gőzöléses deszorpció és az öblítés, szárítás-hűtés találmány szerinti megvalósításával értükéi. 322 5 10 15 20 25 30 35 40 45 . 50 55 60 65 4
