196308. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 2-metil-tiazolo [4,5-c]-kinolint tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 196 308 4 A narkózis kezdetének a felegyenesedési („righting”) reflex megszűnésének időpontját, a narkózis befejezésének pedig a reflex újra megjelenését tekintjük. A narkózis-potcncírozó halás ménekéi, a kontrollt I00 %-nak véve, 3 %-osan fejezzük ki. Intravénás kezelésnél a teszt-vegyületet általában együtt adtuk a venobarbitáttal, s.c. vizsgálatnál 30 perccel előtte a hát bőre alá injiciálva, mindkét esetben 5 mg/kg testsúly volumenben; orális adagolásnál pedig 60 perccel előbb adtuk be a tesztanyag I %-os metilcellulózban készült szuszpenzióját, gyomorszondán keresztül, I0 ml/kg volumenben. A 2 - metil - tiazolo[4,5-c]kinolín - hidroklorid és -etánszulfonát erősen fokozza a barbiturát-narkózist. A 2 - metil - tiazolo[4,5-c]kinolin - hidroklorid ED500 értéke: I00 mg/kg s.c., 400 mg/kg p.o., a 2 - metil - tiazolo[4,5-c]kinolin - etánszulfonáté: 50 mg/kg s.c., 170 mg/kg p.o. 6. Vizsgálatok a módosított ugrásteszten (MUT) patkányon A Knoll által kidolgozott eljárás (1963. MTA Oszt. Közi. XIV/2. 223) lényege, hogy patkányokat 45 °C hőmérsékletű meleg lemezre helyeztük, 30 cm átmérőjű, felül nyitott üvegbura alá, előzetes tréning nélkül. A tapasztalatlan (kezeletlen) állatok rövid idő alatt biztonsággal felfedezik a menekülés útját, kiugrattak a bura peremére. A központi idegrendszer működését zavaró anyagok gátlást okoznak és az állatok elpusztulnak a meleg lemezen, vagy csak nagyon hosszú idő után ugranak ki. A megfigyelési idő 4 óra. Az állatok ingerlékenységét 0- 10-ig terjedő egységekben fejezzük ki A kábító-fájdalomcsillapító, centrális depreszszív szerek (altatók, nyugtatok, trankvillánsok), izgatok (hallucinogének, pszichostimulánsok) egyaránt gátolják a menekülési reakciót a MUT-on. A teszt-vegyület mindkét sóformája racionális dózis-tartományban hatástalannak bizonyult ezen a teszten. 7. Tanulási képesség vizsgálata egyirányú feltételes elhárító reflex kiépülésével (Soreming teszt 1:) Knoll B. és munkatársai (1974) módszerét alkalmaztuk patkányokon. A feltételes reflex r^tencióját 24 órával az utolsó reakció kiváltása után ellenőriztük és pozitívnak tekintettük, ha az állat csengő inger hatására 30 másodpercen belül egy alkalommal felugrik. Kísérleteinket mindkét nemű 180-200 g súlyú CF-Y patkányok 10 tagból álló csoportjain végeztük. Mindkét só gátolta a feltételes reflex kialakulását a Screening teszt I.-en. 25 mg/kg dózisok teljes, 10 mg/ kg dózisok erős gátlást okoznak. Az állatok 50 %ánál kiépíthető volt a feltételes reflex. Ugyanezen a teszten a Haloperidol kis dózisa (0,025 mg/kg) erősen gátol, míg a klór-diazepoxid 10 mg/kg dózisban nem befolyásolja a feltételes reflex kialakulását. 8. Tanulási képesség vizsgálata kétirányú elhárító reflexes teszten (Shuttle-hox) Kétirányú feltételes reflex kiépítésének folyamatát a Villamosipari Kutató által kifejlesztett automatikusan működő shuttle-box készüléken vizsgáltuk. A készülék egyszerre 6 állat viselkedését regisztrálja, minden állat egy fémlappal kétfelé választott boxba kerül, a boxokat az állatok számára kényelmesen átjárható kapu köti össze. Feltétlen ingerként áramütés (0,3 mA), feltételes ingerként rilmusosan villanó fény szolgál. A 10 másodpercig ún. nyugalmi periódust 15 másodperces feltételes inger (csak fény) követ, majd 5 másodpercen keresztül párosítjuk a fényt és az áramütést. Amennyiben az állat a feltételes fényjelzés inge re nem megy át a másik boxfélbc, áramütéssel „büntetjük", majd a nyugalmi periódus után kezdődik az újabb ciklus, mindig abban a boxfélben, ahol az állat éppen tartózkodik. 5 egymást követő napon (100 ciklus/nap) vizsgáltuk 12 tagból álló mindkét nemű CF-Y palkánycsoportok teljesítményének alakulását. A teszt-vegyiilcte! minden nap a kísérlet előtt 30 perccel s.c. adtuk be. A F érték a pozitív feltételes válaszok számát mutatja, a —/érték pedig azoknak a ciklusoknak a számát adja meg, amikor az állatok a feltétlen ingerre sem adtak elhárító választ. IR érték alat az ún, interszignális reakciók számát adjuk meg. Interszignális reakcióról beszélünk, ha az állat az ún. nyugalmi periódusban, tehát amikor sem fényingert, sem áramütést nem kap, áthalad a kapun. Az interszignális reakciók száma (az áthaladást nem büntetjük) némi felvilágosítást ad az állatok motilitásáról. Mindkét sóforma 10-25 mg/kg-os dózisa erősen gátolta az akvizíciót a shutllc-boxban. A pozitív feltételes válaszok száma (F), a tanulás, a kezelés első napjától kezdve szignifikánsan kisebb volt a kontroliértéknél. A negatív válaszok száma (— 0 25 mg/kg-os dózis esetén igen nagy, de még 5 mg/kg adása esetén is éttér a kontroli-értéktől. Az interszignális reakciók (ÍR) száma kismértékben csökkent. A referensként alkalmazott którdiazepoxid 10 és 5 mg/kg-os dózisa scir az akvizíciót, sem az IR-ck számát nem befolyásolja, a 10 mg/kg-os dózis a negatív feltétlen válaszok (-'") számát növeli. Az I. táblázat jellemző példát mutat a két vegyület erős gátló hatására shuttle-boxban. 9. Motilitásmérés (shuttle-hox készüléken) \ motilitás mérését az 5. pontban leírt shuttle-box készüléken végeztük, mely egyszerre 6 állat megfigyelését teszi lehetővé. A 30 perces megfigyelési idő alatt a készülékbe sem áramot, sem fényt nem vezetünk, és az állatok spontán közlekedhetnek a két box fél közölt. A spontán áthaladásokat a készülék a 30 perces megfigyelési idő alatt regisztrálja és a kísérlet végén összesítve kiírja. A kísérleteket mindkét nemű 180 — 200 g súlyú CF-Y patkányok 12 tagból álló csoportjain végeztük. Az A- és B-vcgyiilct azonos módon, kismértékben csökkenti a motilitást. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
