196301. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagot és öndiszpergálódásra képes kopolimert tartalmazó kombinációk előállítására

3 196 301 4 szecskenagyságú diszperziókat készíthetünk, amelye­ket a fent ismertetett módon célzottan a kívánt szerv­be juttathatunk. A hatóanyag/kopolimer kombinációk előállításá­nak egyes módszereit és műveleti lépéseit összefogla­lóan az I. folyamatábrán szemléltetjük. A teljesség érdekében az 1. folyamatábrán a kopolimer, az ön­­diszpergálódó kopolimer és a kész gyógyszerkészít­mények előállításának műveleti lépéseit is feltüntet­jük. | A találmány tárgya tehát eljárás legföljebb 99 tö­meg % hatóanyagot tartalmazó szilárd, por alakú lia­­tóanyag/kopolimcr kombináció előállítására, amely kopolimerként vízben stabil diszperzió képzése köz­ben öndiszpergálódásra képes, humán- vagy állatgyó­gyászati célokra alkalmas, legalább 1000 átlagos mól­tömegű amfipatikus, nemtérhálós, lineáris, elágazó vagy ojtott tömb-kopolimert tartalmaz - ahol a tömb-kopolimer I : 9 és 9 : I közötti tömegarányban tartalmaz hidrofób és hidrofil komponenst, és hidro­­fób komponense normál fiziológiai körülmények kö­zött biológiailag lebontható vagy hidrolitikusan nemstabil poli(hidroxi-karbonsav), gyógyhatással nem rendelkező hidrofób polipeptid, (I) általános képletű poliacetál - a képletben R szénhidrogéncso­­portol és n egész számot jelent -, (II) általános kcplc­­tű polikarbonát vagy poli(orto-észter) - a képletben R szénhidrogéncsoportot és n egész számot jelent -, a fenti acetál-, karbonát- vagy ortoészter-egységeket alkilén-diol egységekkel váltakozva tartalmazó alter­náló kopolimer, (111) általános képletű kopolimer - a képletben R szénhidrogéncsoportot és n egész szá­mot jelent vagy két vagy több, az előzőekben felsorolt polimereket alkotó monomer kopolimerizá­­ciójával kialakított kopolimer, hidrofil komponense pedig normál fiziológiai körülmények között adott esetben biológiailag lebontható vagy hidrolitikusan nemstabil poli(vinil-alkohol), poli(vinil-pirrolidon), poii(elilén-oxid), poli(etilén-glikol), poli(akril-amid), poli(metakril-amid), dextrán, alginsav, nátrium-algi­­nát, zselatin, vagy két vagy több, az előzőekben felso­rolt polimereket alkotó monomer kopolimerizációjá­­val kialakított kopolimer -, oly módon, hogy a ko­polimer és a hatóanyag fagyasztott stabil vizes disz­perzióját fagyasztva szárítjuk. A leírásban használt „vizes diszperzió” kifejezés a csak vízzel, valamint a kis mennyiségű (például legföl­jebb 10 %) vízzel elegyedő szerves oldószert tartalma­zó vízzel képezett diszperziókat foglalja magában. A találmány szerinti eljárásban felhasznált tömb­­kopolimerek hidrofób komponenseként alkalmazha­tó poli(hidroxi-karbonsav) például poli(D-, L- vagy DL-tcjsav), po!i(D-, L- vagy DL-laklid), poliglikol­­sav, poliglikolid, poli-epszilon-kaprolaklon vagy po­­li(3-hidroxi-vajsav) lehet. A gyógyászati hatással nem rendelkező hidrofób polipeptidek közül példaként apoli(benzil-glutamát)-ot említjük meg. Az (I) általá­nos képlclü poliacclálok és a (II) általános képletű polikarbonátok vagy poli(orto-észtcr)-ck például a 4 093 709 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadal­mi leírásban ismertetett vegyületek lehetnek. A (III) általános képletű kopolimereket úgy állíthatjuk elő, hogy pentaeritritet keténnel reagáltatunk, majd a ka­pott 3,9 - bisz(metilén) - 2,4,8,10 - tetraoxa - spiro­­[5,5]undckánt HO-R-OH általános képletű diótokkal kopolimerizáljuk [Journal of Polymer Science, Poly­mer Letters, 619-624. oldal (1980)]. HO-R-OH álta­lános képletű dióiként például nagy molekulatömegü poli(eti!én-glikol)-t vagy nagy és kis molekulatömegű poli(ctilén-glikol)-ok keverékét használhatjuk. Ha vizoldható hatóanyagokból (például polipcpti­­dekből) indulunk ki, úgy járunk el, hogy a fentiekben meghatározott, öndiszpergálódásra képes kopolimert vízben diszpergáljuk, a diszperziót fiziológiai vagy semleges pH-értckre pufferoljuk, a puíferolt diszperzi­ót összekeverjük a vizoldható hatóanyag vizes oldatá­val. a kapott kopolimcr/hatóanyag diszperziót fa­gyasztjuk, végül a fagyasztott diszperziót fagyasztva szárítjuk. Vízoldható polipeptidként például oxitocint, va­­zopresszint, adrenokortikotrop hormont (ACTH), epidermisz növekedési faktort (EGF), transzformáló növekedési faktor anlagonistákat, prolaktinl, lulibc­­rint vagy luteinizáló hormonrelszabadító hormont (LH-RH), LH-RH agonistákat vagy antagonistákat, növekedési hormont, növekedési hormonfelszabadító faktort, inzulint, szomatosztatint, bombesin antago­­nislákat, glükagont, interferont, gasztrint, tetragasz­­trint, penlagasztrint, urogasztront, szekretint, kalcito­­nint, enkefalinokat, endorfinokat, angiotenzineket, rcnint, bradikinint, bncitracinokat, polimixinekct, ko­­liszlinckct, tirocidint, gramicidincket cs szintetikus analógjaikat és módosulataikat és gyógyászatiig ak­tív fragmenseiket, monoklónikus antitesteket és olt­ható vakcinákat alkalmazhatunk. Vízoldhalatlan hatóanyagok esetében úgy járunk cl, hogy a hatóanyagot és az öndiszpergálódó kopoli­mert minimális mennyiségű vízzel elegyedő szerves oldószerben (például dioxánban, ecetsavban, aceto­­nitrilben, metanolban vagy etanolban) oldjuk, az ol­dathoz erős keverés közben, lassú ütemben fölösleg­ben vett vizet adunk, a képződött finom stabil diszper­ziót fagyasztjuk, végül a fagyasztott diszperziót fa­gyasztva szárítjuk. Ebben a műveletben bármilyen kis vízoldhatóságú hatóanyagot felhasználhatunk. A fentiekben olyan eljárásmódokat ismertettünk, amelyek során a tömb-kopolimert öndiszpergálódó formában használtuk fel. A fentiekben meghatáro­zott, humán- vagy állatgyógyászati célokra alkalmas, amfipatikus, nemtérhálós, lineáris, elágazó vagy oj­tott tömb-kopolimerek egyes képviselői már a kopoli­mer szintézise során vízben öndiszpergálódó formá­ban keletkeznek. Ezekben a kopolimerekben a hidro­fil komponens a hidrofób komponenshez viszonyítva nagy (50 %-osnál nagyobb) mennyiségben van jelen; ide tartoznak továbbá a kis molekulatömegü (például 5000-nél kisebb átlagos molekulatömegü) hidrofób komponenst tartalmazó kopolimerek. Ezen kivül a kopolimer szerkezete, a jelenlévő hid­rofil és hidrofób polimerek jellege szabályozza a ka­pott kopolimer vízben való diszpergálódásának mér­tékét. így például az 50 tömeg % vagy annál nagyobb mennyiségű poli(vinil-pirrolidon)-t (a továbbiakban: PVP) tartalmazó polilaktid-ojtott PVP öndiszpergá­­lódó tulajdonságokkal rendelkezik még akkor is, ha a polilaktid viszonylag nagy molekulatömegű, azaz átlagos molekulatömege 30 000-t meghaladó érték. A polilaktid/poli(etilén-glikol 1900) öndiszpergálódó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom