196291. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként pirazol származékot tartalmazó pollén képződést gátló készímény és eljárás a hatóanyagok előállítására
31 196 291 32 re a találmány szerinti valamely vegyülctnek az, ha a talajon alkalmazzuk, amelyen a növények tenyésznek, egyszeri alkalommal, 0,5 —5,0 kg/ha hatóanyag mennyiségben. Azok a növények, amelyekre a találmány szerinti valamely vegyületet alkalmazni lehet, a hímpor képződésének gátlására, a gabonafélék, beleértve a búzát, árpát, kukoricát, zabot, rokst, rizst, cirokol és trilikálét. A fajták előnyös csoportjának tagjai: búza, árpa, rozs és tritikále. Előnyösebb növényfajták a búza és az árpa, és a leginkább előnyös növényfajta a búza. Még sajátosabban, a találmány azokon a növényeken alkalmazható, amelyek az ilyen kezelésre érzékenyek; vagyis azokon, amelyekben a vegyületek - megfelelő alkalmazás esetén — gátolják a himpor képződését. Azért határozzuk meg ily módon a növényeket, mert a különféle változatok között számos tevékenységi különbséget, sőt az egy változaton belüli egyedeknél is ilyet figyeltek meg. Az árpánál például bizonyos változatok több ízben igényelnek a hatás kifejtésére annyi hatóanyagot, mint más változatok csak egyszer. Másrészről, a búzában a változatoknál a tevékenységi különbségek csekélyek. Más fajtánál, amire sajátosan jó példa a kukorica, a vegyületekre való érzékenység sokkal finomabb, mint a változati különbségek. Kukoricánál megfigyeltek egyedileg érzékeny növényeket, noha olyan változatot nem találtak, ahol minden egyedi növény érzékeny. Ezért az szükséges az ilyen fajtáknál, hogy szűrést kell végeznünk az érzékeny növények felderítésére, hogy az ilyen növények által termelt magvakat a hibridizálás további lépéseinek végrehajtásában alkalmazható érzékeny növények változatainak létrehozására fordítsuk. Mindenesetre, annak érdekében, hogy a találmányban leírtakat megfelelően használhassuk, némi kísérletezésre van szükség, különösen az olyan fajták tekintetében, mint a kukorica. A kísérletezést azonban a növénynemesítők jól értik és rutinszerűen végzik. Az ilyen vizsgálatok természetét a leírás vizsgálatokra vonatkozó része világosan bemutatja és így a szakmában jártas olvasó könnyedén megtervezheti az olyan rutinszerű kísérleteket, amelyek azonosítják majd az érzékeny növényeket és változatokat és meghatározzák egy vegyület alkalmazásának megfelelő mértékét, a szakember átlagos tudása és a leírás tanítása alapján. A találmány további vonása hibrid magvak termesztése a jelen hímpor képződését gátló módszer használatával. Azokat a magvakat, amelyek a hím és nőstény szülők lesznek, külön-külön szomszédos cserepekbe vetjük el. A nőstény változatnak minden esetre érzékenynek kell lennie a találmány szerinti kezelésre. A parcellák nagysága és elhelyezése fontos lehet; bizonyos fajták, mint a búza és az árpa, nem termelnek nagy mennyiségű hímport, mint azt például a kukorica teszi, és így a hímpor várhatóan nem tud túlságosan messzire jutni, hogy a nőstény növények nagy százalékát megtermékenyítse. Ezért a nőstény növények parcelláinak viszonylagosan keskenynek kell lenniük. Például a hím és nőstény anyanövények magvait célszerűen hosszú váltakozó parcellákba kell telepíteni, csak néhány sor szélességben, hosszanti tengelyüket az uralkodó szélirányra keresztben beállítva. Megfigyeltük, hogy a nőstény növényváltozatot eléggé sűrűn kell telepíteni, hogy a fattyúhajtásokból kifejlődő növények növekedését gátoljuk. Ennek oka az, hogy a fattyúhajtások később fejlődnek ki, mint a fő növények és ezért jelenlétük megzavarja a vegyület megfelelő alkalmazási időpontjának megállapítását. A megfelelő időpontban, amint azt fentebb kifejtettük, a vegyületet a nőstény anyanövény parcelláin alkalmazzuk, annak érdekében, hogy ezen növényeket megakadályozza a hímpor-képződésben. Azokat a növényeket a későbbiek során a hím anyanövények hímporozzák és hibrid-magokat termelnek, amelyeket a szokásos módon aratunk le. Azok a készítmények, amelyekben a találmány valamely vegyülete előfordul, igen sok típusban formálhatók. Miután a vegyületek egyaránt hatékonyak a növények levélzetén és a talajon való alkalmazás esetén, amelyben a növények tenyésznek, lényegileg a mezőgazdasági célú vegyszerkészítményeknél szokásos összes fizikai formákat alkalmazhatjuk. A leggazdaságosabb és leginkább előnyös készítmények azok, amelyek tömény alakú, vízben emulgeálható vagy vízben diszpergálható típusúak. Az ilyen készítmények közé tartoznak általában az emulgeálható koncentrátumok, a szuszpenziós koncentrátumok, valamint a nedvesíthető porok és granulák, amelyek mindegyike általánosan ismert a mezőgazdasági vegyszeres készítmények sorában. Mindenesetre ezek közül egyeseket - a teljes megértés biztosítása céljából — részletesebben is tárgyalunk. Valamely vegyület koncentrációjának mértéke a koncentrált készítményben a vegyület alkalmazásának szempontjából teljességgel érdektelen. Az ilyen készítményekét alkalmazás céljából vízzel hígítjuk és a vegyület alkalmazásának mértékét az az arány határozza meg, amely szerint a készítményt vízzel hígítjuk, vagy a készítmények a földterület egységére vonatkoztatva felhasznált mennyisége révén. így bármely tömény készítményből bármely kívánt alkalmazási mérték elérhető. Az ilyen készítmények a hatóanyagot jellegzetesen 1 és 95 tömegszázalék közötti mennyiségben tartalmazzák. A vegyület emulgeálható koncentrátumai annak megfelelő töménységű mennyiségét tartalmazzák egy olyan növényvédelmi szempontból elfogadható hígitóanyagbnn, mely vízzel elegyedő szerves oldószer és cmulgcáló szerek elegye. Hasznos szerves oldószerek közé tartoznak általában az aromások, különösen xilolok és kőolaj-frakciók, különösen a kőolaj naftalinos és olefines frakciói, mint például azok, amelyeket nehéz aromás naftának neveznek. A terpén-típusú oldószereket, beleértve a gyanták származékait és a komplex alkoholokat, mint a 2-etoxi-etanol, ugyancsak gyakran alkalmazzák, valamint olyan amidokat s, mint a dimetil-acetamid, amely a többi vegyülettel együtt különösen hasznos. Az emulgeálható koncent-átumokhoz felhasználható alkalmas emulgeáló szeek, amelyeket általában 1 tömeg% és 10 tömeg% közötti arányban használnak a koncentrátumra szállítva, gyakorta kerülnek ki az alkil-bcnzol-szulfonáok, az alkil-sz.ulfátok, a nemionos szerek, mint az ,ílkil-fenol etilén-oxidos adduktjai és az alkil-szulfárok fém- és amin-sóinak köréből. A nedvesíthető porok a hatóanyag és valamely nö5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 17
