196285. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a burgonya leromlását korlátozó, ill. termőképességét növelő készítmény előállítására
1 196 285 2 A találmány tárgya eljárás a mezőgazdaságban nagy károkat okozó „burgonya-leromlás" elleni készítmény előállítására. A találmány szerint előállított készítmény szerves és bioszcrvcllen vegyületek komplexét tartalmazza. A burgonyatermesztés jelenlegi gyakorlata mellett a különböző burgonyafajták vetőgumójának termőképessége az utántermesztés során gyorsan csökken. A nagy Icrmőképcsségíí, egészséges vetőgumó előállítása nem megoldott, másrészt jelentős költségeket okoz. Az 1960-as években a vetőgumó céljára termesztett burgonyaállományt szelektálással és a vírusvektorok (levéltetvek) tömeges fellépéséhez igazított szártalanítássa! igyekeztek egészségesebbé tenni, és így egészségesebb vetőgumót termelni. A termelés fokozódásával azonban a kezdetben löbhé-kevésbé célravezető módszer nem bizonyult kielégítőnek, és a rezisztenciára való nemesítés próbálkozásai sem hozták meg a várt eredményt. A burgonya ún. „leromlásában” a legnagyobb szerepet a levélsodródást okozó vírusnak tulajdonítják, mely — más, azonban jóval kisebb jelentőségű vírusbetegségek fellépése mellett - a magyar burgonyafajtáknál 20-80, a Hollandiából származó Desiree fajtánál 20-40 %-os hozam-kiesést okoz. Ismeretes, hogy a burgonya szaporítására használt vetőgumók egészségi állapota - és ezzel termőképessége — gyorsan csökken. Ennek okát a feltételezett (Teichmann, 1959; .lermoljev és Prusa, 196I), és a konkrétan meghatározott (Béres, 1970 — 1974; 1979-1980; 1986) ökológiai tényezőkön kívül, főként az ún. „levélsodródásos” tünet fellépésének, illetve a levélsodródást okozó vírus (Corium solani Holmes) fertőzésének tulajdonítják (Brandt, 1949; Teichmann, 1959; Ubrizsy, 1963; Szepessy, 1967). A vírusok terjesztésében a levéltetvcknek, mint „vírusvektoroknak” nagy szerepet tulajdonítottak (Teichmann, 1959; Szalai-Marzsó, 1961; Szirmai, 1953; Bawden, 1970). Viszont sem a vírusvektorok elleni inszekticides védekezések (Salzmann és munkatársai, 1953; Brandt. 1949), sem a tőszelckciók (Tcichmann. 1959), sem a rezisztenciára való nemesítés sem hozott a „levélsodródás” vírusával szemben immunis egyedeket (Clark, 1963; Bukai és társai, 1970). Próbálkoztak a vetőgumók melegvizes kezelésével is (Upretti-Nagaich, 1968), de ez sem vezetett eredményre, amit azzal is magyaráztak, hogy Mellor-Stace-Smith (1971) hőstabil vírustörzseket ismert fel. Az 1960-as években az egészségesebb vetőgumó előállításához „szártalanításos” holland módszert vezettek be (Sárközi, 1984), mely abban az időben sokat javított vetőgumók egészségi állapotán, azonban napjainkban a szártalanítás eredménye lényegesen kisebb, ennek ellenére a gyakorlatban ma is ezt a módszert alkalmazzák az import vctögumókból származó állomány egészségesebb gumóhozamának biztosításában. (A beteg tövek eltávolításával és a virusvektorok elleni védekezéssel kiegészítve.) A burgonya „leromlásában” kipróbált fizikai módszerek tehát nem vezettek eredményre a „lcvélsodródásos” tünet fellépésének visszaszorításában, sőt a növények „víruskoncentrációja” az elmúlt 30 év alatt lényegesen növekedett. Kutatási eredményeink szerint csakis olyan módszerek hozhatnak eredményt, amelyek a növény szöveteiben gátolják az ún. „vírusok” szaporodását és/vagy növelik a növény kórokozókkal szembeni rezisztenciáját. Szükségessé vált tehát olyan módszer kidolgozása, melynek révén egészségesebb és nagyobb gumóhozamok igen gazdaságosan érhetők el. Ilyen természetű megoldással eddig nem foglalkoztak. Minden eddigi megoldásnál haladóbb jellegűnek kell tekinteni a bejelentett találmányt, amit a növény ökológiai-kórtani-biokémiai összehasonlító vizsgálataink eredményeire alapoztunk. Ugyanis a „levélsodródásos” tünet súlyosságával fordított arányban találtuk pl az oxálsavat, az oxálsavas vegyületeket a növény szöveteiben. Ezzel korántsem tekintjük a betegség leküzdését megoldottnak, de egy lépést jelent előre valamennyi vírusbetegseg leküzdésére irányuló tevékenységünkben. Vizsgálataink során úgy találtuk, hogy a leromlás csökkentését egyrészt a vírusszaperodás gátlásával, másrészt a növény normális élettani funkcióinak segítségével célszerűbb megoldani. Úgy találtuk, hogy a vírusok nemcsak a beteg növényekben, hanem - lényegesen kisebb számban - a tünetmentes növényekben is kimutathatók. Megállapítottuk azt is, hogy a növény biokémiai adottságának a kórokozó szaporodására nézve kedvező megváltozása számos ökológiai tényező hatására is kialakulhat. Ennek következtében a növényben és i vetőgumóban kezdetben akár igen kis számban jelenlevő kórokozók a környezeti hatásoktól függően előbb vagy utóbb felszaporodhatnak, így tehát a .burgonya-leromlás” nem kizárólag a virusvektorok fellépésének, intenzitásának, illetve szívogtásáak a függvénye. A találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy i növényi vírusbetegségek hatékonyabb és tartós leküzdése csak úgy lehetséges, ha a gazdanövény biokémiáját - és ezzel együtt rezisztenciáját is - a víruszszaporodásra kedvezőtlen hatású állapotba sikerül hozni anélkül, hogy egyrészt a gazdanövényt károsítanánk, másrészt pedig, hogy a gumókat élelmezésre, Uctvc takarmányozásra alkalmatlanná tennénk. Úgy találtuk, hogy a fenti célkitűzésnek a találmány szerinti eljárással előállított készítmények jelentős mértékben eleget tesznek. A találmány szerint úgy járunk el, hogy oxálsavból, valamint ennek ammónium-sójábó! vízoldható vanádium-vegyülettel és vizoldható vas(II)-vegyülettel káüum-iiálrium-tartarát hozzáadásával komplexeket képzünk. A találmány szerinti készítménnyel számos biológiai vizsgálatot végeztünk. Célszerűen 1 ha burgonyaállományra 30 1 törzsoldatot keli 300 l-re kiegészíteni, és az első bimbók megjelenésekor, valamint a virágzás kezdete körüli fenofázis idején a lombra finoman porlasztva kipcrmclczni. A permetezőszer ebben a koncentráció-tartományban nem perzsel. A permetezést követő napon a csúcs és csúcslevelek kissé visszafelé kunkorodnak; azonban 1 -2 napon belül ismét normális állásúak lesznek. A találmány szerint előállított törzsoldat mérgező. A lombra permetezett oxálsavas készítmény a burgonya gumójában alig számottevően halmozódik. Vizsgálataink szerint a Giilbaba, illetve Kisvárdai Rózsa 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
