196271. lajstromszámú szabadalom • Elektród másodfajú elektromos energiatároló eszközökhöz és másodfajú elektromos energiatároló eszköz

8 19527! 9 A találmány szerinti elektród kialakítá­sához alkalmazott szén alapú anyagot és az előállítási technológiát az előzőek szerint úgy választjuk, hogy a kívánt fizikai tulajdonsá­gokkal jellemzett anyag jöjjön létre. Ez ké­pes lehet legalább 100 feltöltési és kisütési ciklus eltűrésére, amely során többször mély elektromos kisülést alkalmazunk, vagyis az elektromos feltöltéssel elért kapacitás lega­lább 70, előnyösen legalább 80%-ának megfe­lelő kisütést érünk el. Az Így kapott elekt­ródban a szén alapú anyag minden g-jára 150 coulomb kisütési kapacitás érhető el, míg 70%-nál nagyobb columetriai hatékonyság úgy biztosítható, hogy az anyag méreteiben lényeges, megfordíthatatlan változás (vagyis 5%-ot túllépő méretváltás) nem lép fel. Az ismert eljárásoknak megfelelően a szén alapú anyagot úgy tesszük elektromo­san vezetővé, hogy a kiindulási anyagot leg­alább mintegy 850 °C hőmérsékletre hevítjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk, amíg a kí­vánt vezetőképesség kialakul. A szeri alapú kiindulási anyag, amely alkalmas lehet az elektródok elektromosan vezető szén alapú részeinek létrehozására, készülhet kátrányból (kőolaj vagy kőszén feldolgozási maradvá­nyaiból), poliaeetilénböl, poliak ril-nitrilböl, polifenilénből, SARAM jelű anyagból és ha­sonlókból. A szén alapú kiindulási alapanyag­nak bizonyos vázszerű irányított szerkezettel kell bírnia, vagyis az anyagoknak vagy lé­nyeges koncentrációban kell irányított bert­­zolszerű strukturális elemeket vagy olyan strukturális elemeket tartalmazniuk, amelyek hevítés hatására alkalmasak benzolszerü vagy más térbelikig orientált szerkezet fel­vételére az alapanyag felszínén vagy ahhoz közel. A szén alapú anyagok előnyős példái­ként említhetők meg azok az anyagok, ame­lyek ilyen vázszerű szerkezetei mutatnak hevítés hatására és amelyek sokszoros vagy elemi szálak halmazait tartalmazzák és kőolaj­­kátrányból vagy poliakril-nitrilböl készülnek. Ilyen sokszoros vagy elemi szálas struktúrák könnyen átalakíthatok kötegekké és fonalak­ká, amelyek azután szövetszerü termékként dolgozhatók fel. Karbonizálható elemi szálas fonalak előállítására alkalmas technológia is­merhető meg például a 4 005 183 sz. US sza­badalmi leírásból. A fonalakat kötegekké, pászmákká fogjuk össze és ezekből szövetet készítünk. A szövetet ezután általában 1000 °C fölötti hőmérsékletre hevítjük, majd ezen vagy esetleg valamivel alacsonyabb hő­mérsékleten tartjuk mindaddig, ameddig a szövet, karbonizálódik, anyaga elektromosan vezetőképessé válik és így létrejön az a struktúra, amelynek fizikai jellemzői megfe­lelnek a fentiekben (11...16) pontok alatt is­mertetett paramétereknek. Ez a szövet az is­méid módon, célszerűen létrehozott elektron­­gyűjtő szerkezettel együtt különösen alkal­mas arra, hogy a jelen találmány szerinti másodfajú elektromos energiatároló eszköz elektródjaként alkalmazzuk. A szén alapú alapanyagnak ennek meg­felelően célszerűen végtelen szálakból vagy vágott szálakból, fonalakból kialakított pász­ma, szálkőteg, amelynek felhasználásával, is­méid. technológiákkal (szövési, kötszövési vagy szövés nélküli vagy kötési eljárások­kal) az elektród elkészíthető. A fonalak ön­magukban is szövetszerű szerkezetté vagy papirszerü termékké vagy nemez jellegű sík termékké egyesithetők. Bebizonyosodott, hogy a rövid fonalakból, 1...10 cm hosszúsá­gú vágott szálakból álló anyagból szövéssel sikerült olyan szövetszerű terméket előállíta­ni, amely a kívánt feltételeknek megfelel. Nyilvánvaló, hogy mivel előnyös az alapanya­got célszerűen stabilizált állapotban (így pl. oxidálás után) még a karbonizélás előtt a kí­vánt alakra hozni (szőni, kötni vagy neme­zeim), az ilyen konstrukció akkor is létre­hozható karbonízálés után, ha a Young-mo­­dulus értéke előzőleg még 380 GPa és célsze­rűen 269 GPa alatt marad, tekintettel a gépi gyártás igényeire. A szén alapú anyag egyébként létrehozható filmszerű alapanyag­ból is. A karbonizálás vagy grafitizálás foka - úgy tűnik - nem olyan tényező, amely külö­nösebb szerephez jut a találmány szerinti, másodfajú elektromos energiatároló eszközök­höz kialakított elektródok létrehozása során; ehhez csak annyit leéli megjegyezni, hogy a technológiának ez a lépése azért fontos, mert ezzel lehet biztosítani az anyag elegendően nagy elektromos vezetőképességét, továbbá azokat a fizikai és mechanikai tulajdonságo­kat, amelyek a fentiekben jellemzett felhasz­nálási feltételek mellett lényegesek. Az iroda­lom úgy tartja, hogy csak részben karboni­­zált az az anyag, amelynek karbonizálási fo­ka 90% körüli. A 91...98%-os karbonizálási fo­kot tekinti a szakirodalom kielégítőnek, míg 98%-os karbonizálási fok fölött grafitizálásról beszél. Meglepően adódott az az eredmény, hogy a 93...99%-os karbonizálási fokú szén alapú anyagok önmagukban nem alkalmasak elektródok kialakítására, csak akkor, ha az elektromos feltöltési és kisütési ciklusok so­rán méreteik stabilitása megmarad. így pél­dául az RPG és GRAFOIL jelű grafitok karbo­nizálási foka elegendően magas értéket ér el, elektromos vezetőképességük és fajlagos fe­lületük is kielégíti a követelményeket, de a Young-modulusuk és alaktényezőjük nem megfelelő, ezért, mint említettük, a találmány­­szerinti másodfajú elektromos energiatároló eszközök kialakítására nem alkalmasak. A találmány szerint olyan másodfajú elektromos energiatároló eszköz hozható lét­re, amelynek újratölthetősége mellett a pola­ritása is váltható. Ez legalább egy olyan elektródpár jelenlétét tételezi fel, amelyek anyagát a fentiekben már ismertetett szén alapú anyag alkotja és amely házban elren­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom