196221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acetil-eritromicin-sztearát és a fenti vegyületet hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 196221 2 A találmány tárgya eljárás egy új antibiotikum, és hatóanyagként a fenti vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított új anti­biotikum, az acetíl-eritromicin-sztearát, az (I) kép­lettel jellemezhető. A fenti vegyület tapasztalata­ink szerint más, ismert eritromicinekhez viszonyít­va előnyős tulajdonságokkal rendelkezik. A találmány értelmében az (I) képletű vegyületet úgy állítjuk elő, hogy az eritromicin-bázist acetil­­-kloríddal reagáltatjuk nátrium-hidrogén-karbo­­nát jelenlétében, etil-acetát oldószerben, majd a kapott eritromicin-acetát-észtert — az észter izolá­lása nélkül, közvetlenül — sztearátsóvá alakítjuk. A 834397. számú nagy-britanniai szabadalmi le­írásból ismert egy eljárás eritromicin-acetát-észter előállítására. A fenti ismert eljárás során az acile­­zési reakciót acetonban játszatják le, és a kapott észtert víz hozzáadásával választják el a reakció­­elegyből. A gyakorlatban azonban az tapasztalha­tó, hogy az acet$t-észter igen gyengén kristályosít­ható ki a vizes oldatból, ezért a reakció összhoza­­ma elég alacsony. Ezenkívül a terméket nehéz le­szűrni, és a termékben lévő egy molekula kristály­vizet csak igen nehezen lehet eltávolitani. Ha a fen- ' ti eljárással előállított terméket használnánk a szte­­arátsó előállítására, a só előállítása és izolálása; igen nehéz lenne. A találmány szerinti eljárással az acetilcsoportot 2’-helyzetben tartalmazó acetát-észtert etil-acetá- j fos közegben állítjuk elő, majd a kapott észtert* azeotróposan szárítjuk, az etil-acetát részleges le­­desztilláiásával, A kapott elegyhez pontosan ekvi­valens mennyiségben adjuk a sztearinsavat. A szte­­arátsót úgy izoláljuk a reakcióelegyből, hogy az etíf-acetátot (forráspontja 76—77 °C) részben le­desztilláljuk, és ugyanakkor helyette magasabb forráspontú petrolétert (forráspontja 120 °C) adunk az óidathoz. Az oldatot lassan szobahőmér­sékletre hőtjük, majd tovább hőtjük 0 *C-ra, az ol­datot desztilláljuk, és á kapott sót mossuk és szá­rítjuk. A fenti módon kapott termék hozama igen magas, közei 907«. Tapasztalataink szerint az eritromicin-acetát­­-észtert előnyösen 40 °C körüli hőmérsékleten állít­hatjuk elő. A hőmérséklet csökkentése kicsapódást eredményez, míg a hőmérséklet emelése bizonyos mértékű hidrolízist okoz. Oldószerként legcélszerűbben etil-acetátot hasz­nálunk. Klórozott szénhidrogének és a toluol szin­tén megfelelnek h fenti célra, de az etil-acetát alkal­mazása előnyösebb. A só izolálására előnyösen olyan oldószert választunk, amelynek forráspontja 100 6C felett van, mível ennek segítségével mind a víz, mind az előző oldószer — például etil-acetát — könnyen eltávolítható. Az alkalmazott alkáliföldfém- vagy alkálifém­­-karbonátok vagy -hidrogén-karbonátok gyengén bázíkus tulajdonságuk következtében megfelelő savmegkőtőszerek. A jelenleg kereskedelmi forgalomban lévő erítromícín-fcészítmények hatóanyaga eritromicin­­-bázís, erítromícín-laktobíonát, erítromicín­­-sztearát (só) vagy eritromicín-estolát (ez utóbbi vegyület az erítromícin-propíoníl-észter lauríl­­-szulfát-sója). A sztearátsó felszívódása gyenge. A felszívódás még rosszabb, ha a beteg a gyógyszer bevétele előtt nem sokkal, vagy azzal egy időben étkezik is. A hatóanyagot bázis formában tartalmazó ké­szítmények legnagyobb hátránya, hogy a gyomor­sav a hatóanyagot hatástalan vegyületekké alakít­ja. A fenti átalakulás elkerülhető, ha a hatóanya­got olyan tablettává formálják, amely a gyomor­ban még nem oldódik. Azonban ezeknek az úgyne­vezett enterotablettáknak (bélben oldódó tabletta) előállítása sokkal költségesebb, mint a hagyomá­nyos tablettáké, és alkalmazásuk bizonytalan, mi­vel igen nehéz olyan készítményeket előállítani, amelyek mindig pontosan ugyanúgy oldódnak. Ennek eredményeként a vérben a hatóanyag kon­centrációja változik. Az eritromicín-estolát májkárositó hatású. Ezért ennek alkalmazását, hacsak lehetséges, kerülik. A találmány szerinti eljárással előállított eritromicin-származék nem rendelkezik a fenti is­mert antibiotikumok hátrányaival, és a teljes haté­konyság biztosításához a hatóanyagot nem kell en­­terotabletta vagy enterokapszula formává alakíta­ni. Ezenkívül a vegyület felszívódása jó, ennek kö­vetkeztében kisebb mennyiségű hatóanyaggal biz­tosítható ugyanakkora hatóanyag-koncentráció a vérben, amely az ismert vegyietekkel csak na­gyobb mennyiségek esetén volt elérhető. Ennek kö­vetkeztében a hatóanyagként acetil-eritromicin­­-sztearátot tartalmazó tabletták mérete kisebb, Így azokat kevésbé kellemetlen bevenni. A nagyobb tabletták hátránya ugyanis az, hogy igen gyakran hozzátapadnak a nyelőcsőhöz, és ott helyi sérülést okoznak. _____ Az acetil-eritromicih-sztearát felszívódásának és májkárositó hatásának vizsgálatit az alábbiak sze­rint végeztük. Felszívódás vizsgálata A fenti vizsgálatban az acetil-eritromidn-szte­­arát felszívódását az erltromicin-sztear&t-só felszí­vódásával hasonlítottuk össze, emberben, A ve­gyültek felszívódását éhgyomorra és étkezés után adva is megvizsgáltuk. Az 1. ábrán látható a ve­gyültek felszívódási görbéje éhgyomorra adás, a 2. ábrán standard reggeli elfogyasztása utáni ada­golás esetén. Az 1. és 2. ábra világosan azt mutatja, hogy az acetil-eritromicin-sztearát felszívódása sokkal jobb, mint az eritromícln-sztearát-sóé, éheztetés után, és a különbség még nyilvánvalóbb abban az esetben, ha a vegyületeket étkezés után adagoltuk. A vegyület vérszérum-koncentrációja sokkal gyor­sabban emelkedik a találmány szerinti eljárással előállított vegyület esetén, mint az ismert vegyület­­nél, és az eléri vérszérumszint is háromszor na­gyobb, mint a?. Ismert vegyület esetén. Az ábrákból az is látható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyület * érszérum-koncentráeiója még nyolc óra múlva is lényegesen magasabb, mint az ismert vegyületé. Élelem fogyasztása a gyógyszerrel együtt a talál­mány szerinti eljárással előállított vegyület vérszé­­rum-koncentrációjának maximumát is csökkenti, de az ismert vegyület esetén a csökkenés olyan mér­5 10 15 20 26 30 36 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom