196209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(triazolopiridazil-fenil)-alkán-amid, -karbamát és -karbamid származékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 196 20S 2 tók szorongás-ellenes szerként. Ez a hatás kísérleti állatokon végzett vizsgálatokkal — amelyekkel közelíthető az embereknél kiváltott hatás — jól kimutatható. A találmány szerinti új vegyületek továbbá anti-epileptikus, különösen epilepsziás roham kezelésére alkalmas de, továbbá nyugtató-, hipnotizáló-, valamint vázizom-lazító hatást is mutatnak. A találmány szerinti új vegyületek szorongás-ellenes és görcsoldó hatását vizsgálatokkal állapítottuk meg, amelyek során szorongás-ellenes és antiepileptikus hatást is kimutatható volt a pentiléntetrazol adagolására fellépő görcsök elleni védelemmel. A vizsgálat során különböző dózisokban adagoltuk a találmány szerinti hatóanyagot 0,5 tf„ polietilénglikolt és 1 csepp Poliszorbat 80-at tartalmazó 2%-os kemény tóhordozóban, orálisan vagy peritoneájisan 4 kísérleti állatot (patkányt) tartalmazó csoportoknak. 30 vagy 60 perccel a beadagolás után intravénásán 23 mg/kg mennyiségben pcntitcn-tctrazolt adagoltunk az állatoknak. Ez a 5 mennyiség rángásos rohamot idéz elő a kezeletlen állatok 99%-ánál (R. T. Hill és D. H. tedeschi, „Animál Testing and Screening Procedures in Evaluating Psychotropic Drugs” in An Introduction to Psychopharmacology, R. R. Rech es K. E. 10 Moore szerkesztésében. Raven Press, New York, 237 —288 (1971)). E közleményben leírtak szerint nagyfokú összefüggés van a patkányoknál a pentilén-tetrazolos roham antagonizmusa és melegvérű állatoknál a szorongás-ellenes hatás és görcsoldó 15 hatás között. A következő 1. táblázatban összefoglaljuk a kapott vizsgálati eredményeket. I. Táblázat Pentilén-tetrazol által kiváltott rángási roham elleni védelem patkányoknál Vegyidet Dózis (mg/kg) Védett patkányok N-Etil-N-[3-(3-metil-l, 2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-il)-fenil]-acetamid N-Metil-N-[3-(3-metil-l, 2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-il)-fenil]-acetamid N-Metil-N-[-(3-metü-l, 2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-i!)-fenil]-propion-amid N-Etil-N-[3-(3-metil-l, 2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-il)-fenil]-propion-amid N-Etil-N-[3-(3-metil-l, 2,-triazolo [4,3-b] piridazin-6-il)-fenil]-karbaminsav-metil-észter N-Metil-N-[3-(3-metil-l, 2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-il)-fenil-]-karbaminsav-metil-észter N-Etil-N,N'-dimetil-N-[(3-metil-l,2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-il)-fenil]-karbamin N,N,N'-TrimetíI-N'-[-(3-metiI-l, 2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-iI)-feniI]-karbamid N-Meti!-N-[3-(l, 2,4-triazolo [4,3-b] piridazin-6-il)-fenil]-acetamid 12.5 6,0 12.5 3.1 3.1 25 12.5 25 25 100 100 25 75 75 100 75 50 50 Vizsgálatokat végeztünk a találmány szerinti vegyületek szorongás-ellenes hatásának megállapítására is a nem-feltételes, passzív elkerülési vizsgálattal (J. R. Vogel, B. Beer és D. E. Clody, „A Simple and Reliable Conflict Procedure for Testing Anti-anxienty Agents”, Psyhopharmacologia, 21, 1—7 (1971). A kísérleti patkányoknál e módszer módosításával idéztük elő a konfliktus-helyzetet. Winstar törzsbe tartozó (200 —240 g-os) patkányokat hatos csoportba osztottunk és 48 órán át a folyadékot és 24 órán át a táplálékot is megvontuk. A vizsgálandó vegyületet (a fenti készítmény formájában) különböző dózisokban orálisan vagy intraperitonálisan adagoltuk. A kontroll állatoknak csak hordozóanyagot adagoltunk. 30, ill. 60 perc elteltével minden patkányt külön plexikamrába helyeztünk és a kamra rácsára helyezett csapból vizet adagoltunk ad libitum. A csap és a kamra roszdamentes rácsa között 0,7 mA-es váltóáramot létesítettünk. 20 áramütés nélküli nyelet után 2 mp-es ütést adtunk, majd a további áramütéseket úgy képeztünk, hogy minden 20 nyeleire egy ütés esett 2 mp-enként. Ezt 3 percen át végeztük és az összes áramütések számát patkányonként rögzítettük és összehasonlítottuk a kontroll állatokkal. A vizsgált vegyületeket aktívnak tekintettük, ha az áramütések száma a kezelt állatok esetében jelentősen nagyobb volt, mint a kontroll állatok esetében. A kapott eredményeket a következő 2. táblázatban foglaljuk össze. Egy másik vizsgálati eljárás szerint is meghatároztuk a szorongás-ellenes hatást oly módon, hogy vizsgáltuk a találmány szerinti vegyületek triciált benzodiazepin agy-specifikus receptorokhoz való kötésének gátlását melegvérű állatok esetében. A módosított vizsgálati módszer a következő helyen van ismertetve: R. F. Squier és munkatársai, Nature, 266, No. 21, 732. old. (1977. április) és H. Mohler és munkatársai, Science, 198, 849. old. (1977). A kísérletnél hím albino patkányokat (Wistar törzs, 150—200 g, Royalhart Farms) és 3H-metilflunitrazepamot (79,9 Ci/mmól) mennyiségben (mindkettő New England Nuclear gym. ) alkalmaztunk. A vizsgálandó vegyületet dimetil-formamidban, ecetsavban, etanolban vagy sósavban oldottuk. A patkányok teljes kéregűllományát óvatosan 20 térfogatrész jéghideg 0,32 mólos szacharóz-oldatban szuszpendáltuk, majd kétszer, 1000 g mellett 10 percig centrifugáltuk, majd 30000 g mellett 20 percig ismételten centrifugáltuk a nyers P2 frakció kinyerésére. A kapott P2 frakciót ezután az eredeti térfogat kétszeresének megfelelő mennyiségű hipotóniás, 10 mmólos trisz-sósav pufferban (1) , vagy az eredeti mennyiség felének megfelelő 10 mmólos trisz-sósavpufferben reszuszpendáltuk (2) , majd felhasználásig -20°C hőmérsékleten tartottuk. A fagyasztott mintákat felhasználáskor felolvasztottuk és az eredeti téfogat négyszeresének megfelelő folyadékban reszuszpendáltuk. A vizsgálandó minta 300 pl P2-frakció-szuszpenziót (0,2—0,4 mg protein), 100 pl vizsgálandó vegyületet és 100 pl 3H-diazepamot (1,5 nM végsó koncentráció) vagy 3H-flunitrazepamot (1,0 nM 35 40 45 50 55 60 65 3
