196197. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- és bifunkciós antrakinon-(oxi-2,3-oxido-propán)-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 1661Ü7 4 A találmány Lárg.va új (I) általános kép­letül mono- és bifunkciós a»trakirion-(oxi-2,J­­-oxido-propánl-származékok, és hatóanyag­ként az e vegyületeket tartalmazó gyógy­szerkészítmények előállítására szolgáló eljá­rás. Az (1) általános képletben Rí és Rj’ jelentése hidrogénatom vagy egyikük (a) képletü csoportot jelent, Rí és Rí’ azonosak vagy különbözőek, je­lentésük hidrogénatom, vagy egy vagy több hidroxi-, 1-4 szénato­mos alkil-, 1-4 szénatomos alk­­oxi-, 1-4 szénatomos alkoxi-kar­­bonil-, 1-4 szénatomos alkanoil­­-oxi-csoport, halogénatom vagy nitrocsoport; azzal a kikötéssel, hogy ha R2 és Rz’ jelentése hidrogénatomtól eltérő, akkor csak két szubsztituens lehet je­len, R3 jelentése hidrogénatom és R3’ jelentése (a) képletü csoport -A találmány szerint olyan módon já­runk el, hogy egy (11) általános képletü - antrakinont - ahol a képletben Rí és Rí’ hidrogénatomot, R2 és R2’ a fent megadottat jelentik - bázis jelenlétében, adott esetben valamilyen inert szerves oldószer hozzáadá­sával 0 °C és forráspont közötti hőmérsékle­ten epiklór- vagy epibrómhidrinnel kezelünk, és így az (I) általános képletü vegyületet kapjuk. A reakcióban bázisként előnyösen vala­milyen szervetlen bázist - igy például nátri­um- vagy kélium-hidroxidot, vagy ezek meti­­látját, etilátját vagy terc-butirátját, továbbá kálium- vagy kalcium-karbonátot vagy -bi­­karbonátot - használunk. Bázisként hidroxi­­-formában lévő DEWEX gyantát is használha­tunk. Inert oldószerként előnyösen acetont, etil-metil-ketont, dimetil-formamidot, acetonit­­rilt, hfcxametil-foszforsav-triamidot vagy’ al­koholokat - így például terc-butanolt - használhatunk. A reakciót előnyösen 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. Az éterképzésnél keletkező vizet elöny'ösen folyamatos vizelvá­­lasztóval távolítjuk el. Különösen abban az esetben járunk így el, ha epiklórhidrint vagy epibrómhidrint oldószer hozzáadása nélkül használunk. Kíméletesen és előnyösen úgy járunk el, hogy a reakcióelegyet 1 és 480 óra közötti ideig metil-etil-ketonban ha­logén-hidrogén megkötőként kálium-karboná­tot használva visszafolyés közben forraljuk. Ebben a reakcióban a dihidroxi-antrikinon származékokból epiklórhidrinnel rövid ideig tartó forraláskor - igy például 48 óráig vagy ennél hosszabb ideig is - szelektíven a két hidroxicsoport közül csak az egyikből kelet­kezik glicidil-éter, míg a másik hidroxicso­port átalakításához lényegesen hosszabb re­akcióidő - így' például 500 óra vagy még en­nél is hosszabb - szükséges. Azonban dihid­­ro.vi-antrakinon származékból a bisz-glicidil­­-étert meglepő módon a hozam szempontjából előnyösebben (kb. 60%) és rövidebb reakció- 5 ide alatt állíthatjuk elő a reakcióképesebb epibrómhidrinnel. Továbbá - miként az epi­­klcrhidrinnel végzett reakció esetén is - oxi­­-2,3-oxido-propán-csoportot tartalmazó szár­mazékokat kapunk; azaz (III) általános képle- 10 Lü elsődleges terméket egyáltalán nem, vagy csuk kevesebbet kapunk. Ha azonban mégis az (I) általános képletü vegyületet a (III) ál­talános képletü elsődleges vegyülettel keve­rékként keletkezik, akkor a keverék szerves 15 oldószerben alkáliéval végzett visszafolyás közbeni forralásával, vagy tetrahidrof urán­ban tríetii-aminnal végzett kezelésével meg­valósított klór- vagy bróm-hidrogén eliminá­cióval egységesen (I) általános képletü ve- 20 gyületet kapunk. A találmány szerint kapott termékeket átkristályositással, vagy alumini­­uir-oxidon vagy szilikagélen végzett szokásos kromatográfiás módszerrel tisztíthatjuk. Ter­mékkeveréket - igy például di- vagy poli- 25 hidroxi-antrakinonok mono- vagy diglicidil­­-éter származékait - célszerűen szintén kro­matográfiásan választunk szét. A reakciók végbemenetelét és szelektivitását - különösen a dihidroxi-antrakinonok alkalmazásakor -, 30 vékonyrétegkromatográfiás módszerrel álla­pítjuk meg. A kiindulási di- vagy polihidr­­ox’-antrakinok mono- és diglicidil-étereinek Rf értékei nagymértékben különböznek egy­mástól. A vékonyrétegkromatográfiás ellenór- 35 zés különösen a hidroxi-antrakinon-oxi-2,3- -epoxi-propán származékok előállításakor válik be, hiszen a reakciót az antrakinon­­-di(oxi-2,3-epoxi-propán)-származékhoz ve­zető további reakció előtt időben meg kell 40 szikitanunk; továbbá az antrakinon-di(oxi­­-2,3-oxido-propán) származékok keletkezésé­­! nek megállapításéhoz is alkalmas. I A fentiekben körvonalazott reakciókö­rülmények az analóg - bázisok illetve lúgok 45 jelenlétében végzett - éter-előállítási reakci­ókra érvényesek. Meglepő a találmány szerinti vegyületek előállítási reakciója során tapasztalt szelekti­vitás. A találmány szerinti (I) általános képle­tü antrakinon- mono- vagy bisz(oxi-2,3-oxi­­dc-propán) előállításához kiindulási anyag­ként a következő hidroxi-antrakinon szárma­zékokat - melyek az irodalomban ismertek - 55 használjuk: adott esetben egy' vagy több azonos vagy különböző szubsztituenssel, elő­nyösen halogénatommal, alkil-, alkoxi-, acil­­-oxi- vagy nitrocsoporttal helyettesített 1- vagy' 2-hidroxi-antrakinon; 1,5- 1,6-, 1,7-, 60 1,8-, 2,6- és 2,7-, 1,2-, 1,3-, 1,4- és 2,4-di­­hi iroxi-antrakinon, továbbá tri- és tetrahid­­roxi-antrakinon. A kiindulási antrakinonszármazékok ból a találmány szerinti eljárással a következő gli­cidil-éter származékokat kapjuk: 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom