196107. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 2-(halogén-fenil)-2-(triazolil-metil)-5-alkoxi tetrahidrofurán származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás 2-(halogén-fenil)-2 (triazolil-metil)-tetrahidrofurán származékok előállítására

17 19G107 18 in vitro minimális gátló dózisát mutatja a példák szerinti alkalmazási mód esetén. Az V. táblázat az új vegyületek in vivo minimális gátló dózisát mutatja a 4-6. példá­ban megadott alkalmazási módok esetén, ha a növényeket üveggel fedtük le. A VII. táblázat az új vegyületek sza­badföldi hatékonyságát mutatja. A Cercospora beticola {8. példa) elleni hatás (üvegház, in vivo) és a szabadföldi kí­sérletek körülményei között végzett vizsgála­tokat az alábbiakban ismertetjük. 8. példa 7-10 cm magas cukorrépa növényeket preventiven kezeltünk a vizsgálni kívánt permetlével, a permetlé összetétele a 4. példában megadottal azonos volt. A kísérletet minden koncentráció esetén kétszer végeztük el. A kezelés után 24 órával a növényeket 0,2 g/ml Cercospora beticola micélium tartal­mú vizes szuszpenzióval való permetezéssel fertőztük meg. A növényeket 72 órán keresztül inku­­báltuk 25 °C hőmérsékleten 100% relatív pá­ratartalom mellett, és 3 nap elteltével a nö­vényeket fényre helyeztük (10 000 lux; 14 óra/nap). A kezelt és kezeletlen növények állapotát a fertőzést követő 14. nap elteltével hasonlítottuk össze. Az eredményt a kezelet­len kontroll %-ában adtuk meg. Amennyiben a kontroll növényhez képest változás nem érzékelhető, azt 0%-kal jelöltük. A növény tökéletes védelmét 100%-nak vettük. 8-A példa A különböző kísérletek körülményeit a VII. táblázat tartalmazza. Az általános adatok a következők: minden vizsgálatot négyszer végeztünk el, 3-5 m2 területű földön. A fer­tőzést lisztharmat (ÉRIG) esetén természetes, csírafolt esetén (CERC) és sárga üszög (PUCR) esetén mesterségesen végeztük. A növényeket 500 000 1/ha mennyiségű permet­lével kezeltük, a permetlevet 3 kg/cm2 nyo­máson fecskendeztük ki. Lisztharmat és sárga üszög esetén a kezelés preventív volt (a kezelést minden 10. napon megismételtük), míg csírafolt esetén utólagos kezelés jellegű volt. Az eredményeket lisztharmat és sárga üszög esetén 25 levél vizsgálatával értékel­tük ki (meghatároztuk a levélfelületnek azt a %-át, amelyet a betegség megtámadott, illetve csírafolt esetén 25 szárat vizsgáltunk meg (meghatároztuk a megbetegedett szárak szá­zalékát). 9. példa 296 g (4,23 mól) metakroleint 1 1 diklór­­-etánban oldottunk, majd 0 °C hőmérsékletre hütöttük. 343 g gáz halmazállapotú hidrogén­­-bromidot buborékoltattunk az oldatba, míg a hőmérsékletet 0 °C hőmérsékleten tartottuk. 1/4 óra elteltével 0,9 1 metanolt adtunk az oldathoz 0 °C hőmérsékleten, majd ezen a hőmérsékleten tartottuk az elegyet 3 órán keresztül. Ezután 100 ml koncentrált ammóni­­um-hidroxid oldatot tartalmazó 2 1 vizet adunk a reakcióelegyhez. Az oldatot dekan­­táltuk, a szerves fázist elválasztottuk és a vizes fázist 200 ml diklór-etánnal extrahál­tuk. A szerves fázisokat egyesítettük, és vi­zes nátrium-biszulfit oldattal mostuk. Az ele­gyet bepároltuk, majd dietil-anilin jelenlété­ben desztilláltuk. 452 g Br-CH2-CH(CHs)-CH­­(OCH3)2 képletű brómvegyületet kapunk. Ki­termelés: 54%. Fp.: 44-50 °C (5,3 mbar nyo­máson). 19,7 g brómvegyületet 40 ml tetrahidro­­furánban oldottunk, majd ezt az oldatot cseppenként magnéziumhoz adtuk 15-22 °C közötti hőmérsékleten, 1,2-dibróm-elán (né­hány csepp) jelenlétében. Ezután 40 ml tet­­rahidrofuránt adtunk az elegyhez, -20 °C hőmérsékletre hütöttük, és 50 ml tetrahidro­­furánban oldott 20,1 g (2,4-diklór-fenil)­­- klór-metill-ketont adtunk hozzá cseppen­ként. A hőmérsékletet továbbra is -20 °C hő­mérsékleten tartottuk. Ezután 6 ml ecetsavat adunk hozzá, és az oldatot 500 ml vízbe ön­töttük szobahőmérsékleten. Az oldatot éterrel extruháltuk, a szerves fázist megszáritottuk és bepároltuk, így 30 g sárga olajat kap­tunk, amely főként (XIV) képletű klór-hid­­r;n-származékot tartalmazott. (Ez az eljárás egy nem ciklikus acetál, például a 3. példa szerinti vegyület előállítására is alkalmas, ahol R1 jelentése hidrogénatomtól eltérő je­lentésű.) 442 g (XIV) képletű klór-hidrin-szárma­­zék és 1,5 1 etanol oldatába 1 mól kálium­­-hidroxid és 200 ml metanol oldatát öntöttük addig, amíg a közeg bázikussá nem vált. Az elegyet vákuumban bepároltuk, éterrel hígí­tottuk, vízzel mostuk, nátrium-szulfáton szá­ntottuk, vákuumban desztilláltuk és bepárol­tuk. (121-140 °C, 0,0133 mbar) így 138 g, a (XV) képletű vegyület két sztereoizomerjét tartalmazó keveréket kaptunk. A fenti epoxid-származék 126,5 g-ját 500 ml dimetil-formamidban oldottuk, majd 52,5 g triazolt és 172 g kálium-karbonátot altunk hozzá. Az oldatot 4 órán keresztül 120 °C-on tartottuk, leszűrtük, dimetil-for­­mamiddal mostuk és bepároltuk. A maradékot 2 liter vízbe öntöttük, kloroformmal extrahál­tak, vízzel mostuk, nátrium-szulfáton szárí­tottuk és vákuumban bepároltuk. 148,2 g halványbarna olajat kaptunk, amelyet 100 ml heptánnal dörzsöltünk el. Az oldatot leszűr­tük, így szárítás után 117,5 g nyers szinű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 f>0 65 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom