196082. lajstromszámú szabadalom • Forgácslemezek készítésére alkalmas kötőanyag kompozíció

1 2 úgy készítjük, hogy a polüzocianátot, az emuigeátort és a vizet általánosan alkalmazott szórópisztolyba visszük be nyomás alatt, ebben a víz a poliizocianát hirtelen egyesül és a szórópisztoly keverőkamrájában turbulens körülmények között összekeveredik. Az így előállított emulziót spray formájában alkalmazzuk a részecskékre, amelyekből a lemezeket elő kívánjuk ál­lítani. Mint már említettük a foszfát elválasztószert érintkeztethetjük külön a részecskékkel és ebben az esetben tisztán, azaz hígítószer nélkül vagy vizes oldat vagy diszperzió formájában alkalmazzuk. Az elválasz­tószert — ha egyedül (azaz nem a poliizocianáttal együtt) alkalmazzuk tisztán vagy hígított formában — előnyösen spray formájában visszük fel a részecskék­re. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a polüzocianátot és az elválasztószert egy kompozícióban alkalmazzuk. Ezt különböző­képpen készítjük el. így például, ha a polüzocianátot hígítószer, mint például víz nélkül alkalmazzuk kötő-gyantaként, akkor az elválasztószert egyszerű összekeveréssel visszük be a poliizocianátba. Ha poli­­izocianátot kötő-gyantaként vizes emulzió formájában alkalmazzuk, akkor az elválasztószert az emulzió előállítása alatt vagy után adagoljuk vagy kü­lönösen előnyösen az elválasztószert és a szerves poli­­izocianátot az emulgálás előtt keverjük össze. Az el­választószert és a szerves polüzocianátot tehát előre összekeverhetjük és ebben a formában megelőzően az emulzió készítését tetszés szerinti ideig tárolhatjuk. Ha az emulzió készítésére emulgeátort alkalmazunk, akkor az emulgeátor is bevihető a szerves poliizocia­nát és az elválasztószer keverékébe és így tárolássta­bil kompozíciót kapunk, amely vízzel történő elke­­veréssel bármikor vizes emulzióvá alakítható és így kötő-gyantaként alkalmazható. Ha a polüzocianátot vizes emulzió formájában alkalmazzuk kötőanyagként, a vizes emulzióban je­lenlévő poliizocianát mennyisége 0,1—90 tömeg%, előnyösen 25-75 törne g%. Attól függetlenül, hogy az elválasztószert külön komponensként vagy a polüzocianáttal együtt adagoljuk, mennyisége 0,1 -20 tömegrész 100 rész polüzocianátra számítva. A vizes emulzió elkészíté­séhez szükséges emulgeátor mennyisége nem kri­tikus és az emulgeálószer minőségétől függően általában a poüizocianát tömegére vonatkoztatva 0,1 -20 tömcg% között változik. A forgácslemezek kiindulási anyaga cellulóz vagy más lemezekké sajtolható anyag. Ilyen anyagok a bútorgyártásnál képződő faforgács és a fumir hul­ladékok. Használhatók más cellulóz alapú anyagok ré­szecskéi is, mint például foszlatott papír, papírpép, növényi szálak, mint kukoricaszár, szalma, kicsépelt cukornád, valamint a nem cellulóz alapú anyagok, mint foszlatott gumihulladék, poliuretán, polüzocia­­nurát, valamint cellaszerkezetű, illetve nem cella­szerkezetű poümerek. Szintén alkalmazhatók szervet­len anyagok, mint hidratált alumínium-oxid, gipsz, aprított ásványi szálak önmagukban vagy valamilyen cellulóz alapú vagy nem cellulóz alapú anyaggal együtt. A részecskék nedvességtartalma 0—24 tömeg%. A bútorgyártásnál felszabaduló hulladék nedvességtar­talma mintegy 10-20% és ez az anyag szárítás nélkül felhasználható. A részecskék feldolgozását úgy végezzük, hogy a részecskéket beszúrjuk (külön-külön vagy együtt) a kötőanyag-kompozíció komponenseivel (<+), majd a részecskéket forgatjuk vagy keverőberendezésben keverjük. A teljesen száraz részecskék tömegére szá­mítva 1-8 tömeg% kötőanyag-rendszert (beleértve a jelenlévő vizet is) adagolunk, de adott esetben ennél nagyobb vagy kisebb mennyiségű kötő-gyanta is hasz­nálható. Nagyméretű részecskék (például lemezek) al­kalmazása esetén a részecskék száraz tömegére szá­mított 1 tömeg% vagy ér nél kisebb mennyiségű kö­tőanyag alkalmazása is lehetséges. Ha a részecskék nagyon kicsik, azaz a térfogatukhoz viszonyítva nagy a felületük (például poralakú szervetlen anya­gok), akkor 20 tömeg% vagy ennél nagyobb mennyi­ségű kötőanyagot alkalmazunk. A keverés során egyéb anyagok, mint viasz, ragasztóanyagok, lángálló adalékanyagok, festékek adagolhatok a részecskék­hez. Miután a bevont részecskéket jól elkevertük és egyenletes keveréket kaptunk, lazán összetömörített anyagot képezünk belőle. Az így kialakított anyagot formázó lemezek között fűtött présbe helyezzük, majd össze préselj ük és így a részecskékből lemezt alakítunk ki. A sajtolás ideje, hőmérséklete és nyo­mása az előáüított lemez vastagságától, sűrűségétől, az alkalmazott részecskék méretétől és egyéb ismert tényezőktől függően széles határok között változhat, így például, ha 12,7 mm vastag, közepes sűrűségű le­mezt akarunk készíteni, akkor az alkalmazott nyomás 20-50 kg/cm, a hőmérséklet pedig 160-190 °C, a sajtolás ideje pedig 2—5 perc. Az összetömörített anyagban jelenlévő nedvesség reagál a poliizocianát­­tal és így — mint azt már leírtuk — polikarbamid kép­ződik. A nedvesség mennyisége izocianát kötőanya­gok alkalmazása esetén nem olyan kritikus, mint egyéb kötőanyag-rendszerek alkalmazásánál. A fentiekben leírt folyamatot végrehajthatjuk szakaszosan, azaz a megfelelő mennyiségű, kötő-gyanta kombinációval kezelt részecskékből hő és nyomás alkalmazásával külön-külön készítünk le­mezeket. ugyanúgy végrehajthatjuk az eljárást folyamatosan, amikor a kezelt részecskéket folyama­tosan tápláljuk be a hő és nyomás alatt lévő zónába, amelyet alul és felül foly amatos acélszalag határol és ezen keresztül történik a nyomás- és hőátadás. Attól függetlenül, hogy a találmány szerinti eljá­rásban szakaszosan vág/ folyamatosan dolgozunk, azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti, poliizo­­cianátot és elválasztószert tartalmazó kombináció al­kalmazásával előállított lemezek könnyen elválaszt­hatók az előállításukhoz alkalmazott fémlapoktól és nem hajlamosak az azokhoz való ragadásra, illetve tapadásra. Ez a jelenség — mint azt az előzőekben már kifejtettük — ellentétben áll a poliizocianátnak magá­ban történő alkalmazása esetén tapasztalt eredmé­nyekkel. A felsorolt foszfát- és tiofoszfát-vegyületek azáltal hatnak elválasztószerként, hogy' a forgácslemezek elő­állításának körülményei között hidrolízisre hajlamo­sak. A találmány szerint alkalmazott foszfát- és tiofosz­fát-vegyületek - ismeri: módon állíthatók elő. így például a megfelelő alkoholt vagy tiofoszforil-haloge­­niddel reagáltatjuk. A megfelelő alkoholt és a megfelelő foszforil-196.082 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom