196082. lajstromszámú szabadalom • Forgácslemezek készítésére alkalmas kötőanyag kompozíció
1 2 úgy készítjük, hogy a polüzocianátot, az emuigeátort és a vizet általánosan alkalmazott szórópisztolyba visszük be nyomás alatt, ebben a víz a poliizocianát hirtelen egyesül és a szórópisztoly keverőkamrájában turbulens körülmények között összekeveredik. Az így előállított emulziót spray formájában alkalmazzuk a részecskékre, amelyekből a lemezeket elő kívánjuk állítani. Mint már említettük a foszfát elválasztószert érintkeztethetjük külön a részecskékkel és ebben az esetben tisztán, azaz hígítószer nélkül vagy vizes oldat vagy diszperzió formájában alkalmazzuk. Az elválasztószert — ha egyedül (azaz nem a poliizocianáttal együtt) alkalmazzuk tisztán vagy hígított formában — előnyösen spray formájában visszük fel a részecskékre. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a polüzocianátot és az elválasztószert egy kompozícióban alkalmazzuk. Ezt különbözőképpen készítjük el. így például, ha a polüzocianátot hígítószer, mint például víz nélkül alkalmazzuk kötő-gyantaként, akkor az elválasztószert egyszerű összekeveréssel visszük be a poliizocianátba. Ha poliizocianátot kötő-gyantaként vizes emulzió formájában alkalmazzuk, akkor az elválasztószert az emulzió előállítása alatt vagy után adagoljuk vagy különösen előnyösen az elválasztószert és a szerves poliizocianátot az emulgálás előtt keverjük össze. Az elválasztószert és a szerves polüzocianátot tehát előre összekeverhetjük és ebben a formában megelőzően az emulzió készítését tetszés szerinti ideig tárolhatjuk. Ha az emulzió készítésére emulgeátort alkalmazunk, akkor az emulgeátor is bevihető a szerves poliizocianát és az elválasztószer keverékébe és így tárolásstabil kompozíciót kapunk, amely vízzel történő elkeveréssel bármikor vizes emulzióvá alakítható és így kötő-gyantaként alkalmazható. Ha a polüzocianátot vizes emulzió formájában alkalmazzuk kötőanyagként, a vizes emulzióban jelenlévő poliizocianát mennyisége 0,1—90 tömeg%, előnyösen 25-75 törne g%. Attól függetlenül, hogy az elválasztószert külön komponensként vagy a polüzocianáttal együtt adagoljuk, mennyisége 0,1 -20 tömegrész 100 rész polüzocianátra számítva. A vizes emulzió elkészítéséhez szükséges emulgeátor mennyisége nem kritikus és az emulgeálószer minőségétől függően általában a poüizocianát tömegére vonatkoztatva 0,1 -20 tömcg% között változik. A forgácslemezek kiindulási anyaga cellulóz vagy más lemezekké sajtolható anyag. Ilyen anyagok a bútorgyártásnál képződő faforgács és a fumir hulladékok. Használhatók más cellulóz alapú anyagok részecskéi is, mint például foszlatott papír, papírpép, növényi szálak, mint kukoricaszár, szalma, kicsépelt cukornád, valamint a nem cellulóz alapú anyagok, mint foszlatott gumihulladék, poliuretán, polüzocianurát, valamint cellaszerkezetű, illetve nem cellaszerkezetű poümerek. Szintén alkalmazhatók szervetlen anyagok, mint hidratált alumínium-oxid, gipsz, aprított ásványi szálak önmagukban vagy valamilyen cellulóz alapú vagy nem cellulóz alapú anyaggal együtt. A részecskék nedvességtartalma 0—24 tömeg%. A bútorgyártásnál felszabaduló hulladék nedvességtartalma mintegy 10-20% és ez az anyag szárítás nélkül felhasználható. A részecskék feldolgozását úgy végezzük, hogy a részecskéket beszúrjuk (külön-külön vagy együtt) a kötőanyag-kompozíció komponenseivel (<+), majd a részecskéket forgatjuk vagy keverőberendezésben keverjük. A teljesen száraz részecskék tömegére számítva 1-8 tömeg% kötőanyag-rendszert (beleértve a jelenlévő vizet is) adagolunk, de adott esetben ennél nagyobb vagy kisebb mennyiségű kötő-gyanta is használható. Nagyméretű részecskék (például lemezek) alkalmazása esetén a részecskék száraz tömegére számított 1 tömeg% vagy ér nél kisebb mennyiségű kötőanyag alkalmazása is lehetséges. Ha a részecskék nagyon kicsik, azaz a térfogatukhoz viszonyítva nagy a felületük (például poralakú szervetlen anyagok), akkor 20 tömeg% vagy ennél nagyobb mennyiségű kötőanyagot alkalmazunk. A keverés során egyéb anyagok, mint viasz, ragasztóanyagok, lángálló adalékanyagok, festékek adagolhatok a részecskékhez. Miután a bevont részecskéket jól elkevertük és egyenletes keveréket kaptunk, lazán összetömörített anyagot képezünk belőle. Az így kialakított anyagot formázó lemezek között fűtött présbe helyezzük, majd össze préselj ük és így a részecskékből lemezt alakítunk ki. A sajtolás ideje, hőmérséklete és nyomása az előáüított lemez vastagságától, sűrűségétől, az alkalmazott részecskék méretétől és egyéb ismert tényezőktől függően széles határok között változhat, így például, ha 12,7 mm vastag, közepes sűrűségű lemezt akarunk készíteni, akkor az alkalmazott nyomás 20-50 kg/cm, a hőmérséklet pedig 160-190 °C, a sajtolás ideje pedig 2—5 perc. Az összetömörített anyagban jelenlévő nedvesség reagál a poliizocianáttal és így — mint azt már leírtuk — polikarbamid képződik. A nedvesség mennyisége izocianát kötőanyagok alkalmazása esetén nem olyan kritikus, mint egyéb kötőanyag-rendszerek alkalmazásánál. A fentiekben leírt folyamatot végrehajthatjuk szakaszosan, azaz a megfelelő mennyiségű, kötő-gyanta kombinációval kezelt részecskékből hő és nyomás alkalmazásával külön-külön készítünk lemezeket. ugyanúgy végrehajthatjuk az eljárást folyamatosan, amikor a kezelt részecskéket folyamatosan tápláljuk be a hő és nyomás alatt lévő zónába, amelyet alul és felül foly amatos acélszalag határol és ezen keresztül történik a nyomás- és hőátadás. Attól függetlenül, hogy a találmány szerinti eljárásban szakaszosan vág/ folyamatosan dolgozunk, azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti, poliizocianátot és elválasztószert tartalmazó kombináció alkalmazásával előállított lemezek könnyen elválaszthatók az előállításukhoz alkalmazott fémlapoktól és nem hajlamosak az azokhoz való ragadásra, illetve tapadásra. Ez a jelenség — mint azt az előzőekben már kifejtettük — ellentétben áll a poliizocianátnak magában történő alkalmazása esetén tapasztalt eredményekkel. A felsorolt foszfát- és tiofoszfát-vegyületek azáltal hatnak elválasztószerként, hogy' a forgácslemezek előállításának körülményei között hidrolízisre hajlamosak. A találmány szerint alkalmazott foszfát- és tiofoszfát-vegyületek - ismeri: módon állíthatók elő. így például a megfelelő alkoholt vagy tiofoszforil-halogeniddel reagáltatjuk. A megfelelő alkoholt és a megfelelő foszforil-196.082 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
