196057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N,3-dihtt 2-oxidol-1-karboxamid-származékok előállítására

1 2 állítása, a második változat sorrendje: a (íll) vegyü­­letből az (V) és ebből az (I) általános képletű ve­­gyiilet előállítása. A C(=0)-NH-R3 képletű csoport úgy vihető be, hogy valamely (III) vagy (IV) általános képletű vegyü­­letet RJ NA>0 képletű izocianáttal reagáltatunk. Általában úgy hajtjuk végre a reakciót, hogy a komponensek lényegében ekvimolekuláris mennyisé­gét közömbös szerves oldószerben, 50-150 °C, elő­nyösen 100 -130 °C között reagáltatjuk. E vonat­kozásban közömbös oldószernek az minősül, amely legalább a komponensek egyikét oldja és sem a kom­ponensekkel, sem pedig a termékkel nem lép nem-kí­vánatos reakcióba. A felhasználható jellegzetes ilyen oldószerek közé tartoznak: alifás szénhidrogé­nek, mint oktán, nonán, dekán és dekalin, aromás szénhidrogének, mint benzol, klórbenzol, toluol, xilolok és tetralin, a klórozott szénhidrogének, mint 1,2-dimetoxi-etán és di(2-metoxi-etil)-éter és poláros, aprotikus oldószerek, mint N.N-dimetil-formamid, N.N-dimetil-acetamid, N-metil-pirrolidon és dimetil­­-szulfoxid. A reakcióidő a reakcióhőfok függvénye, de 100-130 °C határok között, általában néhány órás, például 5 — 10 órás reakcióidőt alkalmazunk. Amikor a (III) vagy (IV) általános kcpletű vegyü­­let és R3-N=C=0 l pletű izocianát reakcióját viszony­lagosan ncmpoláros oldószerben hajtjuk végre, a reakció végén, a reakcióelegy szobahőfokra való lehű­lését követően a termék (V vagy l) általában kiválik az elegyből. Ilyen körülmények között a terméket ál­talában szűréssel nyerjük ki. Akkor viszont, ha vi­szonylag poláros oldószereket használunk és a reakció végén a tennék nem válik ki az elegyből, azt az oldószer elpárologtatásával nyerhetjük ki. Egy má­sik változat szerint, vízzel elegyedő oldószer haszná­lata esetén a reakcióelegy vízzel való hígítása a termék kiválását idézi elő, s az ismét szűréssel nyerhető ki. A reakció termékét (I vagy V) szokványos eljárások­kal, például dtkristályosítással tisztíthatjuk. A (IV) általános képletű vegyület és az R3.-N=CO képletű izocianát közötti reakció lefolyása valamely bázis hozzáadásával felgyorsítható, amely bázis lehet tercier amin, például trimetil-amin, trietil-amin, tri­­butil-amin, N-metil-piperidin-, N-metil-morfolin vagy N,N-dimeti!-anilin. Rendszerint a bázis 1-4 ekviva­­lensnyí mennyiségét adjuk hozzá és az 20—50 °C kö­zötti reakcióhőfok alkalmazását teszi lehetővé. A re­akció végén a reakcióclegyet semlegesíteni (vagy sa­vanyítani) kell, majd a terméket az előbbiekben leír­tak szerint különítjük el. A -C(=0)-R' képletű oldallánc valamely (V) álta­lános képletű vegyületbe úgy vihető be, hogy azt egy ekvivalensnyi vagy enyhe feleslegben hozzáadott R’-C(=0)0H képletű karbonsav aktivált származé­kával reagáltatjuk 1—4 egyenértéknyi bázis jelenlété­ben. Közömbös oldószer az olyan, amely a reagáló szereknek legalább egyikét oldja és sem a komponen­sekkel. sem pedig a termékekkel nem lép nem-kívána­tos reakcióba A gyakorlatban általában olyan poláros, aprotikus oldószert használunk, mint N,N-di­­metil-formamid, N.N-dimetil-acetamid, N-metil-pirro­­lidin, vagy dimetil-szulfoxid. Az R1 -C(O)0H képletű $av aktiválása hagyományos módszerekkel történik, így például savhalogenidek, mint például savkloridok, szimmetrikus savanhidridek, mint az R'-C(=0)-0- (’(-(ji)-R1 általános képletűek, gátolt, alacsony mole­kulasúlyú karbonsavakkal képzett Rl -C(=0)-0-C-(=0)­­-R5 általános képletű vegyes sananhidridek, ahol R5 nagy térkitöltésű alacsonyabb alkiksoport, mint terc-butil-csoport, és R1 -C(=0) O-C(=O)-0Rfi általá­nos képletű vegyes karboxilsav-karbonsav anhidridek, ahol R6 alacsonyabb alkilcsopoit, egyaránt használ­hatók. Továbbá N-hidroxi-imid-észterek (mint N-hidr­­oxi-szukcinimid és N-hidroxi-ftalimid-észterek), 4-nit­­ro-fenil-észterek, tiol-ész.terek (mint tiol-fenil-észte­­rek) és 2,4,5-triklór-fcnil-észterek, valamint hason­lók, ugyancsak használhatók. A bázikus szerek széles választéka használható az (V) általános képlet szerinti vegyület és az R1- -C(=0)01l általános képletű sav aktivált származéka közötti reakcióban, Mindezek mellett az előnyös bá­­zikus szerek tercier aminuk, mint trinietil-amin, tri­­etíl-amin, tributil-amln, N-metil-morfolin, N-metil­­-piperidin és 4-(N,N-dimetil-amino)-piridin. Az (V) általános képletű vegyület és az R'-C­­-{=0)-OH képletű sav aktivált származékai közötti reakcióban a bázikus szerek széles választéka használ­ható. Minden esetre az előnyös bázikus szerek ter­cier aminok, mint trimetil-amin, trietil-amin, tributil­­-amin, N-metil-morfolin, N-metil-piperidin és 4-(N,N­­-dirnetil-amino)-piridin. Az (V) általános képletű vegyület és az R1- -C(-0)-OH általános képletű sav aktivált származéka közötti reakciót rendszerint —10 és 25 °C közötti hőfoktartományban végezzük. 30 perctől néhány órá­ig tartó reakcióidők szokásosak A reakció végén a reakcióelegyet rendszerint vízzel hígítjuk és megsava­nyítjuk és így a terméket szűréssel különíthetjük el. Ezt szokványos módszerekkel, mint például átkristá­­lyosítás, tisztíthatjuk. Valamely (III) általános képletű vegyületbe C(=0)-R' képletű oldalláncot úgy vihetjük be, hogy a megfelelő ív -C(=0)-OH általános képletű sav vala­mely származékával alacsonyabb alkanol (például etanol) oldószerben, az alacsonyabb alkanol oldószer alkálifémsójának (például nátrium-efoxid) jelenlété­ben szokványos módszer szerint reagáltatjuk. Az R1- -C(=0)-011 általános képletű sav azon jellegzetes szár­mazékai közé, amelyek használhatók, a következők tartoznak: savkloridok, R1 -C(=0)-0-C(=0>R1, R1- -C(=0)-0-C(=0)-R5, és R1 -C(=0)-0-C(=0) OR6 álta­lános képletű savanhidridek és R'-C(=0)-OR6 általá­nos képletű egyszerű alkil-észterek, ahol Rs és R# jelentése az előbbiekben megadott. Az R'-C(=O)0H képletű sav származékát rendszerint csekély felesleg­ben alkalmazzuk, az alkoxidsó egy-két mólegyen­­értéksülynyi mennyiségében van jelen, az R1- -€(=0)011 általános képletű sav származékára szá­mítva. Az R^Ci'OjOH általános képletű sav szárma­zéka és a (III) általános képletű vegyüiet közötti reakciót rendszerint 0-25 °C között indítjuk meg, de ezután szokásos a reakcióelegy 50-130 °C-ra, előnyösen 80 °C-ra való felmelegítése hogy a reakció tökéletesen végbemenjen. Ezek között a körülmé­nyek között néhány órától, például két órától, né­hány napig, például két napig, terjedő reakcióidőt alkalmazunk. Ezt követően a reakcióelegyet lehűtjük, víz feleslegével hígítjuk és megsavanyítiuk. Ezután a (IV) általános ’-'-vető termék szűréssel vagy szokvá­nyos foíyadékextrakciós módszerrel különíthető el. Az R3-N=C=0 képletű izocianátok szokványos módszerekkel állíthatók elő. A továbbiakra lásd: 196.C57 5 1C 15 2C 25 3( 35 4C 45 5C 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom