196057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N,3-dihtt 2-oxidol-1-karboxamid-származékok előállítására
1 2 sel nyeljük ki, vízzel mossuk és szárítjuk. A nyert szilárd anyagot 2 liter vízzel feíiszapoljuk és 700 ml körüli mennyiségű 3 n nátrium-hidroxid oldat hozzáadásával oldatba visszük. Az oldatot szüljük és pH-ját tömény sósavval 8-ra állítjuk be. Ekkor egy olyan elegy 120 ml-ét adjuk hozzá, amely 80 rész vízből és 20 rész tömény sósavból áll. A kivált szilárd anyagot szűréssel nyerjük ki, vízzel mossuk és megszárítva 50 g nyers 4-klórizatint nyerünk. A szűrletet, amelyből a 4-klórizatint elkülönítettük, tovább savanyítottuk 0 pH értékig tömény sósavval, amelynek során további csapadék képződött. Ezt szűréssel nyertük ki, mostuk és szárítottuk és 43 g 6-klórizatint nyertünk. A nyers 4-klórizatint ecetsavból átkristályosítva 43,3 g 258—259 °C-on olvadó anyagot kaptunk. A nyers 6-klórizatint ecetsavból átkristályosítva 36,2 g 261—262 °C-on olvadó anyagot nyertünk. C) 4-Klór-2-oxindol 43,3 g 4-klórizatinból 350 ml etanolban képzett zagyhoz 17,3 g hidrazin-hidrátot adunk hozzá, majd a reakcióelegyet visszafolyó hűtővel 2 órán át forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük és a kiváló csapadékot szűréssel kinyerve 43,5 g 4-klór-3-hidrazono-2-oxindolt nyerünk. Op.: 235—236 °C. N 22 g nátrium 450 ml vízmentes etanolos oldatához részletekben 43,5 g 4-klór-3-hidrazono-2-oxindolt adunk és a keletkezett oldatot 30 percen át visszafolyó hűtővel forraljuk. A lehűtött oldatot bepárolva gumiszerű anyagot nyerünk, amelyet 400 ml vízben feloldunk és aktív szénnel derítünk. A nyert oldatot 1 liter víz és 45 ml tömény sósav elegyébe öntjük. A keletkezett csapadékot szűréssel nyerjük ki, szárítjuk és etanolból átkristályosítva 22,4 g 4-klór-oxindolt kapunk. Op.: 216—218 °C (bomlás közben). D) 6-KIór-2-oxindol 36,2 g 6-klórizatint hidrazin-hidráttal, majd etanolban oldott nátrium-etoxiddal reagáltatva lényegileg az előbbi C) pontban leírtak szerint 14 2 g 6-klór-2-oxindolt eredményezett. Op.: 196-198 C. 16. példa 5,6-Difluor-2-oxindol 3,4-difluor-anilint klorálhidráttal reagáltatva, majd kénsavval gyűrűzárást végezve a 15. példa A) és B) fejezetében leírttal analóg módon 5,6-difluor-izatint eredményez, amelyet hidrazin-hidráttal, majd etanolos nátrium-metoxiddal reagáltatva, hasonlóan a 16. példában leírtakhoz, a cím szerinti vegyületet eredményezi. Op.: 187—190 °C. 17. példa 5-Fluor-2-oxindol 11,1 g (0,1 mól) 4-fluor-anilin 200 ml diklór-metános oldatához —60 és —65 °C közötti hőmérsékleten kevertetés közben cseppenként adjuk hozzá 10,8 g (0,1 mól) terc-butil-hipoklorit 25 ml diklór-metános oldatát. A kevertetést -60 és -65 °C között további 10 percig folytatjuk, majd cseppenként 13,4 g (0,1 mól) etil-2-(metil-tio)-acetát 25 ml diklór-metános oldatát adjuk hozzá. -60 °C-on további 1 órán át folytatjuk a kevertetést, majd -60 és —65 °C között cseppenként 11,1 g (0,11 mól) trietil-amin 25 ml diklór-metános oldatát adjuk az elegyhez. A hűtőfürdőt eltávolítjuk és amikor az elegy szobahőfokra felmelegedett, 100 ml vizet adunk hozzá. A fázisokat elválasztjuk és a szerves fázist nátrium-klorid telített oldatával mossuk, szárítjuk (nátrium-szulfáttal) és vákuumban bepároljuk. A maradékot 350 ml olyan dietil-éterben oldjuk, amelyhez 40 ml 2 n sósav oldatot adunk. Ezt az elegyet szobahőfokon egy éjszakán át kevertetjük. A fázisokat elválasztjuk és az éteres fázist vízzel, majd telített nátrium-klorid oldattal mossuk. A szárított (nátrium-szulfáttal) éteres fázist vákuumban bepárolva 17 g narancsbarna szilárd anyagot nyerünk, melyet izopropil-éterrel dörzsölünk el. A szilárd anyagot etanolból átkristályosítva 5,58 g 5-fluor-3-metil-tio-2-oxindolt kapunk. Op.: 151,5-152,5 °C. Elemanalízis a CsH»ONFS képlet alapján: számított: C : 54,80, H: 4,09, N: 7,10%, talált: C:54,74,H:4,11,N:7,11%. A fenti 5-fluor-3-metil-tio-2-oxindol egy mintáját (986 mg, 5,0 mmól) 50 ml abszolút etanolial fedett két kávéskanálnyi Raney nikkel katalizátorhoz adjuk és a reakcióelegyet visszafolyó hűtővel 2 órán át forraljuk. A katalizátort dekantálással távolítjuk el és abszolút etanolial mossuk. Az egyesített etanolos oldatokat vákuumban bepároljuk, a maradékot diklór-metánban oldjuk. A diklór-metános oldatot szárítjuk (nátrium-szulfáttal) és azt vákuumban bepárolva 475 mg 5-fluor-2-oxindolt kapunk. Op.: 121—134 °C. Analóg módon 4-trifluor-metil-anilint terc-butil-hipoklorittal, etil-2-(metil-tio)-acetáttal és trietil-aminnal reagáltatva, amit a 3-tio-dimetil-5-trifluor-metil-2-oxindol Raney nikkeles redukciója követ, 5-trifluor-metil-2-oxindolt nyerünk. Op.: 189,5— —190,5 °C. 18. példa 5-Metoxi-2-oxindol Az 5-metoxi-2-oxindolt a 4-metoxi-anilinből a 17. példában leírtakhoz hasonlóan állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy az első klórozási lépést tcrc-butil-hipoklorit helyett klórgázzal végezzük diklór-metánban. A cím szerinti termék 150,5—151,5 °C-on olvad. 19. példa 6-Klór-5-fiuor-2-oxindol 130 ml toluolhoz kevertetés közben 24,0 g (0,165 mól) 3-klór-4-fluor-anilint és l.~-,5 ml (0,116 mól) piridint adunk. A nyert oldatot kb. 0 °C-ra hűtjük le és 13,2 ml (0,166 mól) 2-klór-acetil-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőfokon 5 órán át kevertetjük, majd kétszer 100 ml 1 n sósavval, ezután pedig 100 ml telített nátrium-klorid oldattal kivonatoljuk. A nyert toluolos oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. 32,6 g (88% kitermelés) N-(2-klór-acetil)-3- -klór-4-fluor-am: nyerünk. Az N (2-klór-acetil)-3-klór-4-fluor-anilin 26,63 gnyi mintáját alaposan összekevetjük 64 g vízmentes alumínium-kloriddal és az elegyet 8,5 órán át 210— 196.057 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 11
