196038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-izopropil-2'béta-dezoxi-urudint tartalmazó külső felhasználásra alkalmas, herpesz ellenes gyógyászati készítmény előállítására

1 2 A találmány tárgya eljárás külső felhasználásra al­kalmas, a bőrben akkumulálódó herpesz ellenes gyó­gyászati készítmény előállítására, Ismeretes, hogy a herpesz vírus okozta fertőzések száma az orvosi felvilágosító munka és a kemoterápia eddigi eredményei ellenére egyre növekszik, és ezért a vírusellenes készítmények iránti igény is fokozódik. Ez a betegség kezelhető belső felhasználású készítmé­nyekkel, így tablettákkal, injekciókkal, infúziós ol­dattal, stb. (Sarai R. et. al.: N. Engl. J. Med. 305, 63—67 /1981 /), de a herpesz-terápiában alkalmaznak külsőleg felhasználható készítményeket is. Az 5-szubsztituált-2’-dezoxi-uridinek, amelyek szubsztituense halogén atomot is tartalmaz, mint pl. az (E)-5-klór-vínil-2’-dezoxi-uridin, az (E)-5-bróm­­-vini]-2’-dezoxi-uridin és az (E)-5-jód-vinil-2'-dezoxi­­-uridin jóhatású herpesz vírus ellenes szerek (De Clereq E. és Walker T.: Pharm. Therap. 26, 1 /1984/). A halogéntartalmú vegyületek közül az 5-jód-2’)3-dez­­oxi-uridin (1DU) gyakorlati alkalmazást is nyert szá­mos külsőleg használt vírusellenes készítményben an­nak ellenére, hogy az. IDU kémiai stabilitása csekély és bomlásterméke toxikus (Prusoff W. H. és Gőz B.: Sartorelli A.C. és Jones D.G.: Antineoplastic and Immunosuppressive Agents, II. rész, 272—347. o., Springer Verlag, New York, 1975). A pirimidin származékok körében vizsgálták a 2’-(3-dezoxi-uridin 5-aIkil szubsztituált származékai­nak is a vírusellenes hatását. Ezek a vegyületek in vitro körülmények között általában lényegesen kisebb aktivitással rendelkeznek, mint a halogén-tartalmú származékok (De Clereq E. et. al.: Curr. Chemoter. 352-354 /1978/). De Clereq E.: (Proc, of the 4“1 Int. Round Table Antwerp 1981) vizsgálta az 5-szubsztituált-2'-dezoxi­­-uridinek antivirális hatását in vitro körülmények kö­zött herpes simplex 1 vírus ellen. Humán embrióból származó frissen izolált fibroblaszt sejtkultúrákat HSV—1 (a nemzetközi irodalomban HIL jelzéssel említett) herpesz vírussal fertőzve. A víruskoncent­ráció változtatásával meghatározta azt a vírusdózist /TCID50 /tissue culture infective dosis 50%)/, amely a beoltott sejttenyészetek 50%-ában hoz létre cito­­patogén hatást. A sejttenyészeteket megfertőzték a TCID50-nek megfelelő vírussal, és az egyes 5-szub­­sztituált-2’-dezoxi-uridinek tápfolyadékban képzett különböző koncentrációjú oldatait adták a fertőzött kultúrákhoz. Tápfolyadék: Minimal Essential Medium Eagle (MEM, GIBCO) with Earles Salts. Kísérleteik­ben ezt 10%' újszülött botjúsavóval, 10 NE/ml penicü­­linnel és 100 yag/ml streptomicinnel egészítették ki, pH 7,4. Ezzel a módszerrel meghatározható az a legkisebb hatóanyag-koncentráció, amely a vírus TClD50-ben kifejtett titerét 1 log egységgel csökken­ti. Az így kapott eredmények jól jellemzik a vegyüle­tek hatásosságát, azokat az I. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat Vizsgált vegyület HSV-1 vírussal szemben mért leg­kisebb gátló kon­centráció (üg/ml) 5-Bróm-vinil-2’-dezoxi-uridin (BVdU) 0,008 5-Etil-2’-dezoxi-uridin (EDU) 0,5 5-Jód-2’-dezoxi-uridin (IDU) 0,13 5-Izopropil-2’-dezoxi-uridin (EPDU) 4 Az 1. táblázat adatai azt bizonyítják, hogy az (I) képletű 5-izopropil-2’-j3-dezoxi-uridin nagyságrendileg kisebb antiherpeszaktivitással rendelkezik, mint a töb­bi 5-helyettesített 2’-0-dezoxi-uridin származék, és a herpesz simplex vírus ellen in vitro körülmények kö­zött gyakorlatilag hatástalan. Ez a megállapítás egy­beesik Gaud K.K. és Walter R. D. azon véleményével (Chemotherapie 18, 269 /1973/), hogy az 5-izopropil­­-2’-/3-dezoxi-uridin nem alkalmas herpesz vírus elleni szerként való felhasználásra. A találmány alapja az a felismerés, hogy az 5- -izopropil-2'-0-dezoxi-uridin a gyógyászatban szoká­sos hordozóban a bőrre felvíve a bőrben akkumuláló­dik, és így kiváló antivirális tulajdonságokkal rendel­kezik, Alkalmas a bőrön keresztül herpesz vírus okoz­ta betegségek gyógyítására, így felhasználható a száj körül, a nemi szerveken előforduló herpesz, valamint övsömör esetében, továbbá a klinikai vizsgálatok sze­rint a szemherpesz gyógyítására is. A 2. táblázatban farmakokinetikai vizsgálataink eredményeit foglaljuk össze. A vizsgálatokat 14C-vel jelzett 5-izopropil-2'-0-dezoxi-uridinnel végeztük. A vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy az IPDU-t tartalmazó 1. példa szerinti kenőcskészítmény a bőrre kenve gyakorlatilag 15 perc alatt felszívódik és a várakozással ellentétben a felvett hatóanyag 20— —25%-a bőrben felhalmozódik, koncentrációja mint­egy 8 órán keresztül gyakorlatilag állandó marad. 2. táblázat Idő (perc) A felvett ossz- a bőrben mért radioaktivitás radioaktivitás (az alkalmazott radioaktivitás %-ban kifejezve) 15 27,9 9,25 30 30,5 6,60 60 32,9 7,70 120 30,8 6,00 180 26,0 7,25 240 20,7 5,90 480 26,7 5,40 A másik alapvető és meglepő felismerés, hogy a bőrben való akkumuláció igen szelektív. A felvett dózis 75—80%-a ugyanis a vérbe és a szervekbe kerül, ahonnan azonban az anyag igen gyorsan kiürül. A 3. táblázatban megnevezett szervekben az IPDU kon­centrációja 3—6 óra eltelte után a mérési hiba hatá­sára süllyed. 196.038 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom