195988. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus munkahenger, különösen a bányászatban alkalmazott hidraulikus tám

3 195988 4 A találmány tárgya hidraulikus munka­­h;nger, különösen a bányászatban alkalma­zott hidraulikus tám. A találmány szerinti megoldás alkalma­zása az igen nagy terhelést viselő hidrauli­kus munkahengereknél várható. Az ismert ilyen hidraulikus munkahengereknél a névle­ges terhelést meghaladó igénybevétel esetén a henger nyomóterében uralkodó nyomás megnő. Ha a megnövekedett nyomás egy előre meghatározott értéket elér, akkor az említett nyomótérrel kapcsolatban élló szelepszerkezet működésbe lép és lehetővé teszi, hog/ a nyomótérból a hidraulikus folyadékából elfo­­lyés, és ennek következményeként a nyomó­térben nyomáscsökkenés következzen be. Ily módon nem tud az igénybevétel révén a nyo­más olyan értékre nőni, ami a hidraulikus hengerben, vagy az ahhoz kapcsolt szerke­zetekben kárt okozna, vagy akár csak nem­­kívánt deformációhoz vezetne. Ilyen biztonsági célt szolgáló szelep­szerkezetek ismerhetők meg például a 172 157 számú HU PS-ből és a 178 957 számú HU PS-ből. Az ismert, szelepes túlterhelésgátló, biztonsági megoldások általában kielégitöek, ha a hidraulikus henger nyomóterében a nyomás lassan növekszik. A gyakorlatban előfordulnak olyan di­namikus hatások, amelyek következtében hir­telen nő a hidraulikus munkahenger terhelé­se, és ennek folytán pillanatszerűen felugrik a nyomás értéke a hidraulikus henger nyo­móterében. Az Ilyen gyors folyamatok sorén megtörténik, hogy mire a biztonsági szelep nyit, akkorra már olyan értéket ér el a nyo­mótérben a nyomás, ami mellett törés vagy káros deformációs üzemzavar áll be. Egyes dugattyús szerkezeteknél a nem vért mértékű, hirtelen nyomósemelkedésre számítanak, és megfelelő szerkezeti részle­teket alakítanak ki az ebből származható károk megelőzésére. A dugattyús kompresz­­szorok területén, és ezek közül is a hűtő­­kompresszoroknál kell számítani hirtelen és nagy nyomásnövekedésre, mégpedig az úgy­nevezett vizütés esetén. A vizütés káros következményeinek el­kerülése végett születtek olyan megoldások, amelyeknél a kompresszor hengerét rugóval terhelt fedéllel zárták le. A vlzütéskor hirtelen fellépő nagy nyomás hatására az em­lített fedél az ót terhelő rugó ellenében kis­sé megemelkedik és az Így képződött résen keresztül a túlnyomás levezethető. Ilyen megoldás ismerhető meg dr. Komondy Zoltán: Hűtőgépek című tankönyve (Műszaki Könyv­­kadó) 1952. évi kiadásának 183. oldalán lévő 136/b. ábrájáról és az erre vonatkozó szö­vegrészből. Vannak olyan megoldások is a folyadék­­hűtésből származható károk megelőzésére, ahol a kompresszor nyomószelepéhez tartozó ülés, vagy keretszerü test hamisfedéllé van kiképezve. Ez a hamisfedél lényegében rugó­val terhelt test, amely vízütéskor felugró nyomás hatására elmozdul és nyitottá teszi a henger terét. Ilyen megoldás található Vil­lányi József: Hűtőgépek gyakorlati kéziköny­ve cimü könyv (Műszaki Könyvkiakdó) 1970. évi kiadásának 113. oldalán. A kompresszoroknál alkalmazott ismert megoldások a hidraulikus munkahengereknél, különösen azoknak a bányászatban szokásos változatainál nem alkalmazhatók. A kompresz­­szoroknál szokásos szerkezeti kialakítások túl bonyolultak és éppen ezért számos hiba­lehetőséget jelentenek, sérülésre hajlamosak. A kompresszoroknál alkalmazott megoldások nem illeszthetők a hidraulikus munkahenge­rek szerkezeti környezetébe. Az a körülmény, hogy a kompresszoroknál szükségképpen szelepek vannak a hengerfejben illetve a hengerfejnél, sajátos szerkezeti elrendezést kíván a hengerfej kialakításánál. A találmány szerinti hidraulikus munka­henger révén a vázolt hiányosságok kiküszö­bölhetők. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy a lehető legegyszerűbb szerkezettel te­gye lehetővé a nyomótérben a hirtelen meg­nőtt nyomás levezetését. A találmány szerinti hidraulikus munka­henger az eléje kitűzött célt azáltal éri el, hogy fejrészének nyúlványa övezi és egyben vezeti a henger végszakaszát és a nyomótér­rel közeledő hidraulikus emelóhenger emelő­­dugattyúi rugóterhelés ellenében hatnak a hengerre és ennek hatására a nyomótérben ugrásszerűen megnövekvő nyomás előre meg­határozott értéke esetén a henger eltávolodik a fejrésztől, Így a hidraulikus folyadékának egy kis része el tud folyni, ami a’nyomás lé­csökkenését eredményezi. Az emelóhengerek a fejrészben kikép­zett csatornákon át állanak összeköttetésben a nyomótérrel. Előnyős ha a nyomótérnek a folytatását képező, a fejrészben kiképzett tér var. és ebből nyílnak az említett csator­nák. Általában kielégítő, ha három emelő­­henger van kör mentén egymástól egyenlő távolságban. Az emelódugattyúk és a henger közötti kapcsolatot a hengerhez rögzített, célszerűen ahhoz hegesztett támaszok képezik. A henger vége és a fejrész közé tömí­tést kell tenni. Ez a laptömités önmagában ismert anyagú és kialakítású. A hengert alaphelyzetében, vagyis a fejrészhez szorított helyzetében rugók tart­ják. Ezeket a rugókat célszerű úgy elhelyez­ni, hogy egy-egy csavart övezzenek, amely csavarok a fejrészben lévő mentes furatokba vannak behajtva. Egy-egy rugó támasztásét egyrészt egy csavar feje vagy ahhoz ütköző alátét biztosítja, másrészt a hengerhez rög­zített fészek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom