195981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás megnövelt energiabevitelre villamos ívkemencékbe

195981 6 műanyagok és hasonlók elégetése miaU, cse­kély. A találmány szerinti eljárás további előnyös foganatositási módja szerint a be­­fúvószerkezeteket a kemencefal felső részé­ben helyezzük el. Eközben a befúvószerke­­zetek hossztengelyei egy az elektróda osz­tókor és a kemencefal közti képzeletbeli hengerhez érintőlegesen a kemencetérbe le­felé mutatnak. Ezen képzeletbeli álló henger átmérőjét a kemence belső étmérőjenek 0,5- -0,8 szorosa közötti értékűre választjuk. A villamos ivkemencék ismert üzemmód­jánál az ócskavasból származó reakciógázok a hulladékgázokkal együtt a kemencéből eltá­voznának anélkül, hogy energiájuk nagyobb mértékben az ócskavasra vagy az olvadékra étszármazna. A találmány szerinti eljárásnál az ócskavasra tapadó szennyzódések elégésé­ből már egy nagyobb enrgiabevitel szárma­zik. A találmány szerinti eljárás további elő­nyös foganatositási módja szerint a befűvó­­szerkezetekből kiáramló gázsugarak a kemen­ce viszonylag hideg részét, az ún. .Cold Spots'-t, és az ott található ócskavasat fű­tik, miáltal az ócskavas beolvadása járuléko­san felgyorsul. Oxigén üzemmódban a befúvószerkezetek egyes kilépőnyílésait, azaz a fúvókákat az alábbi képlet szerint méretezzük: 5 D = a fúvóka névleges mérete (cm), G = a folyékony acél súlya (t/adag), z = a fúvókák száma befúvószerkezetenként, n = a befúvószerkezetek száma kemencén­ként. Alapjában véve a találmány szerinti el­járásnál tetszés szerinti oxigén befúvószer­kezetek alkalmazhatók, egy egyszerű csőtől a vízhűtéses fúvókáig. A találmány szerint azonban különösen előnyösnek bizonyultak az olyan megoldások, ahol több kilépőnyilású, azaz fúvókéjú befúvószerkezetet alkalma­zunk. Ezen befúvószerkezeteknél nem alkal­mazunk vizhűtést és példaképpen rézből ké­szíthetők. Egytől hatig terjedő kilépő nyí­lásuk, előnyösen négy fúvókájuk van. Az oxigén befúvószerkezet előtti géznyomást úgy választjuk meg, hogy a gázsugarak hangsebességgel lépjenek ki. Alkalmazhatók azonban kúposán bővülő kilépőnyilésok is, amelyek a kritikust meghaladó áramlási se­bességet biztosítanak. Előnyősnek bizonyult továbbá az olyan megoldás, amelynél üzem közben a befúvott mennyiség változtatható, példaképpen a hul­ladékgáz vegyelemzése ós/vagy a tüzelő­anyag betáplálás függvényében. További célszerű foganatositási mód szerint előnyösnek bizonyult a befúvásra 700-1300 °C, különsen 900-1200 °C hőmérsék­letű előmelegített levegőt alkalmazni. Meglepő módon a kemencetér hőmérsékletével az utó­égési fok, és ezáltal az energiabevitel, oxigén helyett forró levegő befúvéséval emelkedik. Továbbá forró levegő alkalmazásénál a termi­kus hatásfok is növelhető, azaz az utóégés­nél keletkezett hó visszavezethető az ócska­vasba és/vagy az olvadékba. A befúvószerkezet alkalmazása és egy­idejű széntartalmú tüzelőanyag betáplálás közben növekvő beolvasztási idővel csökken az elégetett reakciógézok visszavezetett hője által definiált termikus hatásfok. A találmány szerinti eljárás egy lényeges ismérve szerint az energiabevitel ezen csökkenése a fürdő­mozgás növelésével ellensúlyozható. Ehhez különösen előnyősnek bizonyult az olyan megoldás, hogy az oxigént a villamos ivke­­mence fenekén elhelyezett fúvókákon át ott vezetjük az olvadékba, ahol a forró befúvott gázsugarak az olvadék felületére becsapód­nak. Az oxigén bevezetésével az olvadékban CO képződik, és C02-vé való elégésével a hövisszavezetés fokozódik. A fürdőfelszín alatti fúvókákon betáplált gézmennyiség változtatható. A találmány sze­rint az olvadék növekvő mennyiségével a géz mennyiségét csökkentjük. Ha az ócskavas teljes mennyisége elolvadt, az oxigén befúvás mértéke 2 Nm3/min fúvókánként vagy ennél kevesebb. Ezeket a fürdőfelszín alatti fúvókákat normál esetben 5-10 bar, maximum 20 bar nyomású oxigénnel tápláljuk. Lehetőség van azonban egész 60 bar-ig megnövelt nyomás alkalmazására. Célszerűen megválasztott kiviteli alak szerint a széntartalmú tüzelőanyagokat egy vagy több üreges elektródán ét fújjuk az olvadékba, és a fürdőfelszín alatti oxigént betápláló fúvókák a tüzelőanyag elosztáséra és CO-vá történő részleges elégetésére szol­gálnak. A találmány egy további ismérve sze­rint ily módon időegységenként és elelektró­­dénként nagy tüzelőanyag mennyiségek ve­zethetők az olvadékba, és alaktihatók át. Oxidáló hatású gázok vagy intergéz, va­lamint folyadékok, mint például olaj bevitele az ismert, két koncentrikus csőből álló fú­vókákon ét az eddigi technika szerint prob­lémás. A fenékbe vagy az alsó oldalfalba be­épített fúvókákon ■ példaképpen cseppek kép­ződhetnek, melyek a kemence oldalfalának felső szakaszában nagy lerakódásokhoz ve­zettek. Megnyugtató megoldáshoz az vezetett, hogy a bevezetett gézmennyiségét jelentősen redukálták, a fúvóka előtti nyomást az olva­dék állapotához illesztették, optimalizálták a fúvókék elhelyezését és az olvadék teljes ol­vadásakor a gázmennyiséget minimumra csök­kentették. Találmány szerint 3-8 mm névleges méretű fúvókákat alkalmazunk. Előnyösen kettős csövű fúvókák felhasználására kerül sor, amelyek középső csövében oxigént, gyű­rűalakú részében pedig gáznemű szénhidro­gént és/vagy inertgézokat, illetve ezek ke­5 10 15 20 25 30 35 40 15 50 55 60 65 <1

Next

/
Oldalképek
Tartalom