195959. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-guanidino-tiazol származékok előállítására

3 195959 4 A találmány tárgya új eljárás az (I) ál­talános képletű 2-guanidino-tiazol-származé­­kok és sóik - ahol a képletben Y jelentése (II) vagy (III) képletű csoport - előállításé­ra. Ezek a vegyületek a Famotidine nevű (kémiai néven: N-szulfamil-3-(2~guanidino-ti­­azol-4-il-metil-tio)-propionamidin] gyomor- és bélfekély gyógyításában kitűnően bevált fon­tos intermedierjei. A találmány szerint előállított vegyüle­tek a szakirodalomban ismertek. Időrendben előszór az (I) képletű - ahol a képletben Y jelentése (III) képletű csoport - nitrilt állí­tották elő, mégpedig a 4 283 408 számú egyesült államok-beli szabadalmi leírás sze­rint a (VIII) képletű aminonitrilből négylépé­­ses, hosszadalmas reakciósorozattal és mérsé­kelt termeléssel. % Az (I) képletű - ahol Y jelentése (II) képletű csoport - izotiokarbamidot 90X feletti termeléssel kapták a 87 274 számú európai szabadalmi leírás szerzői az (V) képletű - ahol X jelentése halogén - vegyületből tio­­karbamidal alkoholban elvégzett reakcióval. Az eljárás hátránya azonban az, hogy a kiindulási klórmetil-vegyület bőr- és nyálka­hártya irritáló, allergizáló tulajdonságú anyag. A fenti módon izotiokarbamid-vegyületet vizes alkoholban hűtés közben nátronlúg je­lenlétében 3-klórpropionitrillel alakították nilrilic, 89,8%-os termeléssel. Ez az eljárás az extrakeiós termckkinyerés, az azeotróp szárí­tás és a keverékoldószerből történő kristá­lyosítás miatt nehézkes, idő- és munkaigé­nyes technológia. A fenti eljárások hátrányait próbálták kiküszöbölni a Yamanouchi cég kutatói egy másik eljárásban, nevezetesen a 128 736 szá­mú európai szabadalmi bejelentésben. A di­­klóraceton és az amidirio-tiokarbámid kon­denzációját 0 °G alatt több napon keresztül végezték, melynek eredményeképpen a (VI) képletű tiazolint tiokarbamiddal alkoholban történő melegítéssel alakították át 75,0 (tio­­karbamidra számolva: 83,8) X-os termeléssel az (I) képletű [ahol Y jelentése (II) képletű csoport] vegyületté, melyet viz-izopropanol­­-elegyben hűtés közben vizes lúg jelenlété­ben 3-klór-propionotrillel alakítottak az (I) általános képletű csoport — ahol Y jelentése (III) képletű csoport - nitrillé. Ez a reakció 79,2X-os hozamú. Ilyen módon az amidinotio­­karbamidra számolt összevont termelés az Y helyén (II) képletű csoportot tartalmazó ve­­gyületre vonatkoztatva: 72,3X és az Y helyén (III) képletű csoportot tartalmazó (I) általá­nos képletű nitrilre számolva: 57,2X. A (IV) képletű tiazolint vizes közegben is reagáltatták tiokarbamiddal. A vizes oldat­ban ln situ kapott vegyületet izopropanolos hígítás után hűtés közben nátrium-hidroxid jelenlétében 3-klór-propionitrillel alakították olyan (I) általános képletű vegyületté, ahol az Y jelentése (III) képletű csoport, azaz a megfelelő nitrillé. A termelés 83,5X a (VI) képletű tiazolinra és 80,5X a kiindulási di­­klóracetonra számolva. A fenti eljárás legfőbb hátránya, hogy a technológia nehézkes és hosszadalmas, a gyűrűzárási reakció időtartama alatt mindvé­gig hűtést igényel, valamint a kapott (VI) képletű tiazolin-vegyület igen bomlékony. Saját vizsgálataink szerint az adott tiazolin­­-vegyűlet szobahőmérsékleten egyáltalán nem stabil. A közbülső termékként szereplő bórirri­­táló tulajdonságú ((V) képletű - ahol X je­lentése klóratora] klórmetil-vegyületet először a 866 156 számú belga szabadalmi leírásban ismertették. Eszerint szobahőmérsékleten egy éjszakán át acetonban kevertetve reagáltat­­ják diklóracetonnal az amidinotiokarbamidot. Az alkoholos átkristályositással kapott tiszta klór-metil-vegyület termelését azonban nem éri el a 80X-ot. A szakirodalomban egyéb elóállitási mód nem ismert, csak a fenti eljá­rás ekvivalensei vagy variánsai. A találmány célja tehát olyan eljárás ki­dolgozása, melynek sorén az (I) általános képletű Famotidine-köztitermék egy edény­­zetben előállithatók és nincsen szükség az egyéb, kellemetlen tulajdonságú intermedie­rek külön izolálására. A találmány alapja az a felismerés, hogy a (IV) képletű amidino-tiokarbamid dihalo­­génacetonnal végrehajtott S-alkilezése, és az azt követő gyűrűzárása, oldószeres közeg­ben, jodid-katalizissel szelektíven végrehajt­ható, melynek során az (V) képletű halogén­­-metil-vegyület a reakcióelegyből kristályo­sán kiválik. Ez a vegyület viz és tiokarbamid hozzáadása után az egyik céltermékké, az (I) képletű vegyületté - ahol a képletben Y je­lentése (II) képletű csoport alakítható, mely a reakcióelegyből tosztán, kristályosán kivá­lik. Felismertük továbbá azt is, hogy az olyan (I) képletű vegyület előállítása esetén - ahol a képletben Y jelentése (III) képletű csoport - az összes egyéb közbenső termék kinyerése elhagyható. Ilyen módon az (I) képletű izotiokarbamid-származék oldatának vízzel végzett hígítása, az aceton eltávolítá­sa, majd alkohol, akrilnitril és nátronlúg hozzáadása után az in Bitu keletkező (VII) képletű merkaptán-vegyület S-ciánetilezése lúgos közegben könnyen megoldható. A ka­pott nitrü-vegyület a reakcióelegyből kristá­lyosán kiválik. A fenti felismerés új, meglepő elemeket is tartalmaz. Nem volt ugyanis várható, hogy az acetonos közegben alkalmazott jodid-kata­­lizátorral ilyen mértékű szelektivitás érhető el.mind a gyűrűzárás, mind a S-alkilezés so­rén. Erre jó bizonyíték, hogy jodidkatalizis nélkül a diklóracetonban amidinotiokarbami­­do6 reakciójában, majd ezt követően a tio­­karbamidos reakcióban az elért termelések - noha a különbség csak a katalízisben volt! -5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom