195931. lajstromszámú szabadalom • Fúrógép
3 195931 4 A találmány tárgya fúró tartóval és két tárcsával ellátott vágóeleinmei, amelyek a tartóban, annak tengelyéhez képest excentrikusán vannak rögzítve és homlokfelületükkel egymást részben érintik, ezen homlokfelületekben adott fúróátmérőt meghatározó betétet magukba foglaló mélyedések vannak. Ilyen típusú fúrót ismertet a 718232 sz. SU szerzői tanúsítvány leírása. Az ismert fúrót hengeres furatok besüllyesztésekor lehet sikerrel alkalmazni. Abból következően, hogy eme ismert fúró vágóeleme konstrukciós szempontból két egymással összekötött kerek tárcsából áll, a fúrót masszív alapanyagból lévő furatok esetében nem lehel alkalmazni, mert a fúró fejrészének középpontjában az egyik tárcsa vágóéle a másik tárcsa szabad felületének közvetlen közelében van. Masszív anyagból lévő munkadarabba történő furat fúrásakor a forgás gyöke (ahol a forgácsnak elegendően nagy merevsége van) megtámaszkodik a vágótárcsa szabad felületén és a forgács rendszerint behatol a vágótárcsák egymással érintkező homlokfelületei közé. A tárcsák közé behatoló forgács megnehezíti a forgácsolási eljárást, növeli a forgácsolási zóna hőmérsékletét és csökkenti a fúró élettartamát. A fúró átmérő értéke úgy van megválasztva, hogy az átmérő által meghatározott fúrófelület kellő távolságban legyen a tartó homlokoldali felületétől, vagyis mintegy kétharmad R értékű, ahol R a vágótárcsa sugara. Ebből következően a tartó keresztmetszetének átlója nem lehet nagyobb, mint a megmunkálandó furat átmérője abban a síkban, amely a vágótárcsa középvonalától kétharmad R távolságban van. Ebből az következik, hogy a tartó fejoldali homlok felülete és a vágótárcsák középvonala közötti távolságnak minimálisnak kell lennie, aminek következtében a tartónak maximális keresztmetszete lesz. Kisebb tartókeresztmetszet nem biztositja a fúró megkívánt merevségét. Köztudomású, hogy masszív nyersanyagban való furatmegmunkálás során minden tárcsa teljes gyűrűalakú vágóéle egynegyed része vesz részt a forgácsolási folyamatban közvetlenül (ha a vágóelemet csak egyszer fogjuk be), ami a fúró élettartamát az öt- és hatfelületű tárcsákhoz képest szintén csökkenti. A találmánnyal megoldandó feladat az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan fúró kialakítása, amelynek esetében a vágóelem tárcsái konstrukciós kialakításának köszönhetően növelni lehet a távolságot az egyik tárcsa vágóéle és a másik tárcsa szabad felülete között és a tartókeresztmelszet átlója nagyságát a furatátmérő értékét megközelítő mértékre lehet növelni, ezzel fokozni lehet a fúró merevségét. A Lalálmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a vágóelem mindegyik tárcsájának legalább öt oldalfelülete van, amik a tárcsa kerületén és annak tengelyéhez képest szimmetrikusan vannak elrendezve, mimellett a tárcsák oldalfeluletének a tartó tengelyéhez képesti hajlásszögei egymással egyenlőek. Az egyik célszerű kiviteli alak értelmében a tárcsáknak tengelyirányú furatuk van, amelyikben csavarok vannak elrendezve, ezek menetes része a betétbe van csavarva és a tárcsát a tartó tengelyéhez képest adott szög helyzetben pozícionálják. Célszerű az a kiviteli alak is, amelyben a tárcsák oldalfelületei azcnos sugárral vannak egymáshoz rendelve. A találmány értelmében a tárcsák oldalfelületei akár egyenes vonalú, akár görbe vcnalú alakkal is rendelkezhetnek. A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti fúró egyik célszerű kiviteli alakjának oldalnézete, 2. ábra az 1. II—II vonal szerint vett metszet, 3. ábra az 1. ábra szerinti ábrázolás más kiviteli alak esetében. A találmány szerinti fúrónak az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakja 1 tartóval és összetett, beállítható végóelemmel rendelkezik,:A;z;, 3.. ábrán látható vágóelem két 2 és 3 tárcsával van ellátva, amelyek az 1 tartó hornyában vannak rögzítve és az 1 tartó 4 tengelyéhez képest excentrikusán vannak elrendezve. A 2 és 3 tárcsa részben érinti egymást 5 és 6 homlokfelületük révén. A 2 és 3 tárcsa 5 és 6 homlok felületében 7 és 8 mélyedések vannak, amelyekben összetett betét van elrendezve. A betét 9 része a 7 mélyedésben, 10 része pedig a 8 mélyedésben van. Rögzítésük példaképpen az ébrén nem látható csap és csavar segítségével történhet meg. A betét előre meghatározott átmérőjű furatot biztosít. A vágóelem 2 és 3 tárcsáinak kerületén - ahogy az az 1. ébrén látható . - öt darab 11 és 12 oldalfelület van, amik fe> de helyzetűek és a betét 9 részének 13 tengelyéhez, illetve 10 részének 14 tengelyéhez_ képest szimmetrikus elrendezésűek. A 2 és 3 tárcsa úgy van az 1 tartóban rögzítve, hogy 11 és 12 oldalfelületüknek az 1 tartó 4 tengelyéhez képesti hajlásszöge egymáshoz képest egyenlő. A 2 tárcsa 11 oldalfelületei ugyanúgy, mint a 3 tárcsa 12 oldalfelületei egyenes vonalú alakkal rendelkeznek és egymáshoz r sugár szerint vannak hozzárendelve. A fúróátmérő a 2 és 3 tárcsákon lévő 11 és 12 oldalfelületeknek köszönhetően a fúró működése közben megelőzi azt a 15 fonalat, amely a 2 és 3 tárcsák 13 és 14 tengelyein ment át. Ezen túlmenően az 1 tartó 16 fejrészének legnagyobb átmérőjével azonos lehet az átmérő. Erinek köszönhetően az 1 tartó négyszög keresztmetszetű 18 része keresztmet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
