195926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés emulziók bontására előnyösen olajos hulladékokszétválsztása céljából
3 195926 4 A találmány tárgya eljárás és berendezés emulziók bontására, előnyösen olajos hulladékok szétválasztósa céljából, ahol az eljárás során az emulziót elektrokémiai bontásnak vetjük aló, a szétválasztott emulzióképző fázis anyagait pl. fajsúly-különbBég alapján eltávolítjuk, az emulziótól megtisztított fázis szennyezőanyagtartalroát meghatározott érték alá csökkentjük. Az emulzióképző és az emulziótól tisztított fázis szétválasztását két fokozatban végezzük. A találmány tárgya a megjelölt célra alkalmas berendezés is, amely önmagában ismert elektrokémiai emulzióbontó készüléket, szervesanyag tartályt, tisztított anyagtartályt, iszaptartályt és utótisztítót tartalmaz, melyeket meghatározott mérő- és vezérlőegységekkel kapcsolunk ÖBSze. Az emulzióbontÓB hagyományos módszere szerint a bontandó vizes emulziót elsavazzák, utána mésztejjel visBzaBemlegesítik, ennek során melléktermékként szennyezett gipszhulladék keletkezik. Olajos-vizes emulziók bontására ismert az elektroflotálós, amelynél az emulziótartólyban elhelyezett elektródák segítségével elekrokémiai úton flotálógázt állítanak elő, amely apró buborékok formájában képződik és az emulzió szétesését eredményezi. Ilyen megoldÓB ismerhető meg a 171746 lsz. magyar szabadalmi leírásból. Ismertek önmagukban különféle kialakítású elektrokémiai emulzióbonlók, amelyek meghatározott elrendezésű lemez- vagy csőrendszert tartalmaznak, mint a T31025 sz. közzétételi iratban ismertetett emulzióbontó berendezés. Az ismert berendezéseknél az emulzióbontósra alkalmas állapotot a bontást megelőző semlegesítéssel idézik elő. A hagyományos emulzióbontási eljárás hátránya, hogy a keletkező nagymennyiségű szennyezett gipsz veszélyes hulladékot képez. így ez a módszer ma már az ipari méretekben keletkező hulladékemulziók bontására nem jöhet szóba. Az elektroflotálós legfőbb hátránya nagy energiaigényessége. Az optimális energia felhasználóst nem lehet beállítani ennél az emulzióbontó si eljárásnál. Az elektrokémiai emulzióbontó készülékek önmagukban nem biztosítják azt a tisztítási fokot, ami pl. vizes emulzióknál a csatornába engedhető vízre elő van írva és nem teszik lehetővé a tisztítás mértékének szabályozását. A találmány szerint az ismert elektrokémiai emulzióbontók hiányosságait kívánjuk kiküszöbölni ób olcsó, energiatakarékos elektrokémiai emulzióbontási megoldást létrehozni, amely nem vizes emulziók bontására is alkalmas és a tisztítandó fázis előírt tisztításának mértéke minden esetben biztosítható. Felismertük, hogy különböző emulzióknál mÓB-más fizikai vagy kémiai paraméter meghatározott értékének beállításával érhető el az emulzióbontásra legkedvezőbb állapot, vagyis az emulzió stabilitás minimuma. Felismertük továbbá, hogy 2 lépcsős tisztítással bármilyen szigorú tisztítási előírás teljesíthető, és a szennyezőanyag-, illetve emulziótartalom folyamatos és/vagy mintavételes mérésével és a mért értékektől függő beavatkozással az emulzióbontásra és tisztításra önmagukban ismert eszközökkel olyan emulziótisztító rendszer építhető fel, Bmely bármilyen emulzió és tisztítási előírás esetében alkalmazható. A találmány szerint kitűzött feladatot egyrészt olyan eljárással oldjuk meg, amely emulziók bontására és az emulziótól elválasztott fázis tisztítására szolgál, különösen olajoB hulladékok leválasztása céljából, amelynek során az emulziót elektrokémiai bontásnak vetjük alá, és a szétválasztott emulzióképző fázis anyagait pl. fajsúlykülönbség alapján eltávolítjuk, az emulziótól elválasztott fázis szennyezőanyag tartalmát pedig meghatározott érték aló csökkentjük. Az eljárás lényege, hogy az emulzió specifikus fizikai vagy kémiai paraméterednek változtatásával beállítjuk az emulzió stabilitás minimumát jelentő állapotot, majd a.z így előkészített emulziót bontjuk szét elektrokémiai úton emulzióképző és emulziótól elválasztott fázisra, az utóbbi szennyezőanyagtartalmát folyamatosan mérjük és az elektrokémiai. bontás során a bontócella elektródjain az elérni kívánt durvatisztitós mértékétől függően változtatjuk az áramsűrűséget, majd fizikai úton történő utótisztítással tovább csökkentjük az emulziótól megtisztított fázis szennyezőanyag tartalmát. Az emulzió szétesési hajlama, vagyis az emulzióstabilitÓB minimumot jelentő állapota különböző emulzióknál más-más fizikai vagy kémiai paraméter változtatásával befolyásolható. Nem vizes emulziók nagy részénél, pl. festékek és szerves hígítójuk által alkotott emulzióknál az emulzió szétesési' hajlam bizonyos hőmérséklet beállítása", esetén a legnagyobb. Ilyen emulzióknál az. émulzióstabilitás minimumát célszerűen az előzőleg pontosan, pl. kísérleti úton megállapított- hőmérséklet hűtéssel vagy fűtéssel történő beállításával érjük el. Vizes emulzióknál, amilyenek pl. az olajos hulladékok az émulzióstabilitás munimumót kémiai paraméter, főként a pH értékének változtatásával, illetve a bontani kívánt emulzió semlegesítésével végezzük. A lúgos olajos emulziók semlegesítését savadagolóssal hajtjuk végre. A találmány szerinti a savadagolást előnyösen folyamatos pH-mérés mellett végezzük és az emulzió - szerves és vizes fázisra történő - elektrokémiai bontását közömbösített állapotban végezzük e’. A találmány szerint a pH-értékét 6-7 közöttire állítjuk be, előnyösen 6-ra; ugyanis 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
