195869. lajstromszámú szabadalom • Tömlőpumpa

1 195 869 2 A találmány tárgya tömlőpumpa, amely előnyösen alkalmazható folyadékok szabályozott adagolására. A gyakorlatban különböző módon működő töm­lőpumpák használatosak. A tömlőpumpák alapvető működése abból adódik, hogy a folyadék szállítását flexibilis csőre periodikusan nyomást gyakorló ele­mek hozzák létre. A 2 108 211 lajstromszámú angol szabadalmi leí­rás szerinti megoldás például a flexibilis csőre ható nyomást a cső körül elhelyezett vákuumkamrával hozza létre. Tekintettel arra, hogy a flexibilis csőre a folyadék szállításához periodikus erőhatást kell létre­hozni, ezért a kamrában előállított vákuumot peródi­­kusan szelep segítségével csökkentik. A megoldás hát­ránya, hogy az ilyen típusú tömlőpumpához külön se­gédenergiára van szükség, amely a vákuumot biztosít­ja. A vákuum létrehozásához viszonylag bonyolult szerkezetre van szükség, hiszen azt periodikusan újból elő kell állítani. Ismeretesek továbbá olyan tömlőpumpák, ahol a folyadék szállítását a flexibilis csőre periodikusan nyomást gyakorló mechanikus deformáló testek vég­zik oly módon, hogy a középső dugattyútest a folya­déknak a csőből való kiszorítását, illetve a csőbe tör­ténő beszívását végzi, míg másik két deformáló test szelepfunkciókat lát el (1. ábra). Az 1. ábrán 4 flexi­bilis cső falára 2 dugattyútest és 6, 7 szeleptestek megfelelő ütemben nyomást gyakorolnak, és ezáltal a cső tartalmának áramlását idézik elő. Az ilyen mechanikus deformáló testekkel működő pumpáknál biztosítani kell, hogy a középső — dugaty­­tyútest - periodikus mozgásához képest a két szelep­test +1/4, illetve -1/4 periódussal eltolt fázisú, „hiá­nyos” periodikus mozgást végezzen. Ez azt jelenti, hogy a két szeleptest a teljes periódus legalább 50-50 %-ában zárt állapotban van (2. ábra). A 2. áb­rán a dugattyútest m elmozdulását a B, a két szelep­test mozgását pedig az A és C diagramok szemléltetik a t idő függvényében. Az ismertetett három mozgás összehangolására kü­lönböző megoldásokat hoztak létre. A 650 042 lajst­romszámú angol, a 91 010, valamint a 133 129 lajst­romszámú csehszlovák és a 2 020 735 lajstromszámú szintén angol szabadalmi leírásokban ismertetett meg­oldások speciális profilú bütykös tengelyek, valamint vezérlő tárcsák segítségével oldják meg a három moz­gás összehangolását. Ezen megoldások közös jellem­zője, hogy mindhárom test mozgatásához külön-kü­­lön vezérlőtárcsát alkalmaznak, ezáltal ezek a megol­dások meglehetősen bonyolult szerkezeti kialakítású­ak. Bonyolult szerkezetük miatt az ilyen típusú is­mert pumpák közismert előnyeik ellenére sem tudtak a hagyományos (görgős) perisztaltikus pumpákkal szemben elterjedni. A találmány célja olyan tömlőpumpa konstrukció létrehozása, amely biztosítja a dugattyútest és a két szelcptcst ismertetett mozgását anélkül, hogy ezekhez külön-külön vezérlőtárcsákat alkalmaznának. Célul tűztük ki továbbá, hogy a megoldás nagy sorozatban, könnyen és gazdaságosan gyártható legyen, azaz a konstrukcióhoz szükséges alkatrészek száma és meg­munkálási igénye ne haladja meg az ismert (például a görgős) perisztaltikus pumpákat. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapul, hogy a legelőnyösebb, ha a dugattyútestet és a két szeleptestet közös excenterrel hozzuk mozgásba úgy, hogy a szelepműködtetés fázisát az excenter kö­rüli megfelelő elhelyezéssel, a periódusok felének ki­takarását pedig a szeleptest kiütköztetésével oldjuk meg. A találmány szerint tehát a tömlőpumpát egyet­len excentrikusán forgatott körtárcsa, vagy henger vezérli. A kísérletek alapján úgy tapasztaltuk, hogy a sze­leptest kiütköztetése következtében rendelkezésre ál­ló félamplitúdó nagyságú szeleptest elmozdulás álta­lában nem elegendő a szelepek megfelelő nyitásához. Rájöttünk arra is, hogy a szeleptest flexibilis cső men­tén történő elmozdulásának kb. azonosnak kell lennie a dugattyútest amplitúdójával. Ezt a követelményt célszerűen a szeleptestnek emelőként való kialakítá­sával biztosíthatjuk, ahol a forgástengelynek az excen­­tertől és a flexibilis csőtől való távolságainak — mint emelőkaroknak — a megfelelő megválasztásával a kí­vánt nagyásgú szelepelmozdulást érhetjük el. Gyakran szükség van arra, hogy a tömlőpumpa pe­riódusonként szállított térfogatát változtatni lehessen, amely a találmány szerinti pumpával úgy oldható meg, hogy a pumpának olyan szerkezeti eleme(i) is van(nak), amely(ek)nek révén a dugattyútestnek a de­formáló hatását változtatni lehet. Ezt a célt alapvető­en háromféleképpen oldhatjuk meg: változtatjuk a dugattyútest mozgásának amplitúdóját, és/vagy a flexibilis csőbe történő benyomódás mélységét, és/vagy a flexibilis csőnek a dugattyútesttel érintkező szakasza hosszát. A találmány tárgya tömlő pumpa, amelynek flexi­bilis csöve(ke)t deformáló dugattyúteste és két sze­lepteste van, amelyek a flexibilis csöve(ke)t támasztó­elemekhez feszítik és amely dugattyútestnek, vala­mint szeleptesteknek összehangolt mozgása következ­tében a flexibilis cső tartalma a csőben áramlásra kényszerül. A tömlőpumpa úgy van kialakítva, hogy a dugattyútest és a szeleptestek közös excenterrel van­nak mozgásátviteli kapcsolatban oly módon, hogy a dugattyútest és a szeleptestek mozgása egymáshoz ké­pest fázisban el van tolva. A tömlőpumpának olyan szerkezetei (eleme(i) is van(nak), amely(ek) a szelep­testek mozgását korlátozzák. A tömlőpumpa célszerű megoldása esetén a szelep­­testek kétkarú emelők, ahol az emelők flexibilis cső­­felőli karjának hossza nagyobb — célszerűen kétsze­rese — a szeleptestek excenterig mért hosszánál. A tömlőpumpa előnyös megoldásánál a dugattyú­test és az excenter között az amplitúdót változtató mozgásátvivő elcm(ek) van(nak) elhelyezve. A találmány szerinti tömlőpumpa lehetséges, pél­­dakénti megoldását a mellékelt rajzok alapján ismer­tetjük részletesen, ahol — a 3. ábra a tömlőpumpa előnyös megoldásának oldalnézetét. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom