195847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonatú, adott esetben színezett, porszerrű vagy szemcsés töltőanyagok előállítására

195847 6 színezőanyagokkal szemben támasztott alap­vető követelmény az, hogy az előállítandó termék továbbá komponenseivel összeférhe­­tőelc és azokban homogénen eloszlathatóak legyenek, és mind a gyártás, mind pedig a felhasználás során tartsák meg homogén el­oszlásukat. Követelmény az is, hogy a töltő­anyagok előállítása a lehető legegyszerűbben, kis költségráfordítással legyen megoldható és jobb tulajdonságokkal rendelkező, a polimernél olcsóbb töltőanyagot tartalmazó termék legyen előállítható. A találmány értelmében olyan eljárást dolgoztunk ki műanyag-, papír-, gumi- és kozmetikai iparban használható bevonatos és adott esetben színes és bevonatos töltőanya­gok, elállítására, amely az ismert megoldá­soknál egyszerűbb és gazdaságosabb. Azt tapasztaltuk, hogy ha szemcsés, szi­lárd anyagok (elsősorban agyagásványok és zeolitok) felületére kémiai bevonással homo­­polimer vagy kopolimer réteget viszünk fel, olyan termékhez jutunk, amely a bevonatéval azonos anyagú, illetve a bevonat anyagával összeférhető homo- vagy kopolimerben, vala­mint egyéb műanyag-, festék-, gumi-, papir­és kozmetikai ipari alapanyagokban igen könnyen diszpergálhatók, és a kialakítandó termék egyéb komponenseivel homogén elosz­lású keveréket képez. Ezek az anyagok vagy önmagukban színesek, vagy kívánt esetben a felvitt polimerek színezésére alkalmas ismert színezékekkel (pigmentekkel vagy festékek­kel) felületükön színezhetők. A találmány szerinti eljárással tehát ki­bővíthetjük az ipari célokra alkalmas töltő­anyagok - adott esetben színes töltőanyagok - körét, A találmány tárgya tehát eljárás polimer bevonatú, adott esetben önmagukban .szí­nes', vagy színezett, por szerű és szemcsés töltő anagok előállítására. A találmány ér­telmében úgy járunk el, hogy természetes vagy mesterséges szilikátok, fűrészpor, kré­ta, A) felületére ioncserével színes fémiont, előnyösen Cr3* iont viszünk fel, az igy ke­zelt anyagot adott esetben 227-530 °C-on vá­kuumban aktiváljuk, majd a szilárd anyagot gázfázisú monomerekkel, előnyösen 1-4 szén­atomszámú olefinekkel, illetve ezek elegyével, hozzuk érintkezésbe, legfeljebb 160 °C-on a monomereket önmagában ismert módon poli­merizáljuk és így a szilárd anyag felületén 2-70 tömeg% mennyiségű homo- vagy kopoli­mer bevonatot hozunk létre, vagy B) felületén adott esetben diazovegyület adszorbciójával és diazo-kapcsolással vagy adszorbcióval felvitt leuko-származék oxidá­ciójával színezéket alakítunk ki, illetve a felületre ioncserével vízben oldódó, kationt tartalmazó színezéket viszünk fel, ezután az adott esetben színezett anyagra adszorbció­val, illetve ioncserével ismert polimerizációs 4 katalizátort, illetve iniciátort, előnyösen Ziegler-Natta típusú katalizátort, Brönsted vagy Lewis-savat, peroxid katalizátort, vi­szünk fel és az így kezelt anyagot gázfázisú monomerekkel hozzuk érintkezésbe vagy az adott esetben színezett szilárd anyagot a gázfázisú monomerekkel való elegyítés után 77-130 °C-on termikusán iniciáljuk, majd a monomereket, előnyösen az 1-4 szénatomszá­­mú olefineket, diéneket, sztriolt, vinil-észte­­reket, illetve ezek elegyét, önmagában ismert módon polimerizáljuk és így a szilárd anyag felületén 2-70 tömeg% mennyiségű homo­vagy kopolimer bevonatot hozunk létre és kívánt esetben a katalizátort vizes mosással eltávolítjuk. Kívánt esetben, ha az eljárással készült termék nem színes, a terméket utólag is szí­nezhetjük, a polimertől függően, ismert mó­don. A találmány szerinti eljárásban minden olyan anyagot felhasználhatunk, amelynek felületén a felvivendő polimer réteg képes megtapadni, így agyagásványokat (kaolint, montmorillonitot), ill. zeolitokat (hazai természetes zeolit ásványokat és szintetikus zeolitokat). A poralakú vagy szemcsés szilárd anyaggal szemben támasztott követelmény, hogy nem befolyásolhatja hátrányosan a poli­­merizációt és a reakció során meg kell tar­tania szerkezeti jellemzőit. Egyes előnyös esetekben (például zeolitok alkalmazásakor) maga a szilárd anyag katalizátorként részt vehet a polimerizációs folyamatban. A kiindulási szilárd anyagok szemcsemé­rete megfelel a használatos ipari töltőanya­gok méretének. Előnyösen 1-100 pm, célsze­rűen 2-15 pm. Speciális célokra enné] na­gyobb (néhány mm) vagy kisebb szemcsemé­­retü kiindulási anyagokat is alkalmazhatunk. A szemcsék felületén kialakítandó poli­mer bevonat vastagsága a felhasználási céltól függően változik. Amennyiben a polimer be­vonatú szilárd anyagot a bevonatéval azonos polimerbe kívánjuk bedolgozni, elegendő, ha vékony, néhány molekularéteg vastagságú polimer filmet hozunk létre a szilárd anyag felületén. Ebben az esetben a bevonattal rendelkező szilárd anyagban a polimer tar­talom nem haladja meg az 5 tőmeg%-ot. A szilárd anyagra igen vastag polimer bevonat is felvihető, ebben az esetben a polimer és a szilárd anyag aránya 1:50 - 500 tömegrész lehet, ezáltal biztosítható, hogy közvetlenül feldolgozható (pl. közvetlenül sajtolható) po­limer anyagot állítsunk elő. A találmány szerinti eljárásban a poli­­merizációs katalizátort, illetve iniciátort a polimerizálás előtt alakítjuk ki a szilárd anyag felületén. Ioncserélő tulajdonságú anyagok, pl. az agyagásványok (és zeolitok), amelyek Brönsted és/vagy Lewis savcentru­mokat tartalmaznak önmagukban is képesek bizonyos monomerek polimerizációját katali­zálni, pl. Z. anorg. alig. Chem., 407, 162/1974, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom