195845. lajstromszámú szabadalom • Vizes műanyag diszperziók pigmentálására alkalmas tixotróp mesterkeverék

2 195845 A találmány nagy pigment-koncentráció­jú, nem ülepedd, nagy stabilitású vizes mű­anyag diszperziók pigmentálásához használ­ható tixotrop mesterkeverékre vonatkozik. A műbórgyártás újabb iránya, amely a szerves oldószerektól a vizes műanyagdisz­perziók felhasználásához vezetett, tette szükségessé a nagy stabilitású vizes fes­tékdiszperziók használatát. E célra olyan termékeket alkalmaztak, melyek a kereskedelemben kaphatók, de nem éppen erre a célra készültek. Ilyenek pél­dául a vizes pigmentdiszperziók, melyek cel­lulózszármazékot tartalmazó nyomófestékek tapéták színezésére (585 783 sz. svájci sza­badalmi leirás) vagy textilanyagok színe­zésére alkalmas, vizben oldható színezék­­preparátumok (627 490 sz. svájci szabadalmi leírás) vagy olyan pigmentpaszták, melyek tárolóképessége rövid (2-3 hét) időtartamú (587 897 sz, svájci szabadalmi leirás). Ismert olyan hidrofil és hidrofób közegben alkal­mazható pigmentdiszperzió is (2 638 946 sz. DAS), amely csak nagyon korlátozott körben használható. A műbórgyártás különböző szakaszai, fcdőfilm, habréteg, ragasztóréteg, kialakítása, valamint a felület vizes közegből történő ncmesitése olyan követelményeket támaszt a mesterkeverékekkel (festédiszperziókkal) szemben - a színek összeférhetósége, nagy szincrösség, magas hőfokállóság stb. - ami ezekkel a pigmentdiszperziókkal nehezen vagy egyáltalán nem érhető el. A műbórgyártás nagyszámú és gyorsan változó színbeállításához olyan vizes fes­tékdiszperziókra van szükség, amelyek a kü­lönböző mügyantadiszperziókba mindig azonos koncentrációban, gyorsan bekeverhetők, az alapanyaggal jól összeférnek és sem a masz­­sza készítésekor, sem felhordásakor, sem pedig a száradás alatt nem válnak szét, nem pelyhcsednek és csomósán nem csapódnak ki. Az összeférhetőséget sokszor az is nehezíti, hogy a nem azonos helyről származó festék­­diszperziókat nehezen vagy egyáltalán nem lehetett a műgyantadiszperziókkal elegyíteni és így a kívánt szinbe&lUtás sem volt meg­valósítható. Sok esetben az is hátrányos, hogy (már rövid tárolás után is) a festékdiszperzió a természetes nagymolekulájú hatóanyag - ka­zein, keményítő stb. - tartalma miatt már rövid tárolás után is könnyen megpenésze­­sedett és Így használhatatlanikú vált. -Célul tűztük ki olyan mesterkeverék előállítását, mely az említett hiányosságokat kiküszöböli, tehát tartós, összetétele állandó, Így a műgyantadiszperziókba mindig azonos mennyiségben bekeverhető, azokkal jól ösz­­szefér és a technológiai folyamat egyik fá­zisénál és különböző ionitású közegekben sem válik szét vagy csapódik ki. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a meslerkeverék alapanyagául szolgáló víz és alkohol oldható nemionoB polimerként a kereskedelemben kapható hidroxil-alkü-cellu­­lózok, metil-cellulóz, különböző akrilsav-szár­­mizékok használhatók. Ezek a polimer-ré­szecskék egyrészt megakadályozzák a pig­ment-részecskék reagglomcrizációjál, más­részt a száradás folyamán sem engedik meg azok kicsapódását. A keverékekben felhasználható pigmen­tek vagy vizben nemoldódó szerves (pl. fta­­lccianin-ftalát- stb. alapú) vagy szervetlen színezékek (pl. titán-dioxid, korom, vas-oxid­­-vörös, kadmíum-sárga stb.). A pigmentek megfelelő diszpergálását és tökéletes nedvesedését felületaktív anyagok­kal értük le. Munkánk Borán megállapítottuk, hogy a festék részecskék finomeloszlása tö­kéletesen csupán nemionos tenzidekkel, cél­szerűen 6-12 szénatomszámú aromás poligli­­kol-éterekkel, alkil-poliglikol-éterekkel és naftalin-szulfonsav-sókkal biztosítható. A felhasználandó tenzidek mennyisége termé­szetesen függvénye a pigmentek koncentrá­ciójának és diszperzitásfokának. A műbőrgyértásban felhasználandó mes­terkeverékek tixotrop tulajdonságát a sürítő- és töltőanyagok helyes kiválasztásával bizto­sítottuk. Kísérleteink során erre a célra a legalkalmasabbnak többek közölt a kaolin, a kolloid kovasav, a pirogén kovasav bizo­nyult, de alkalmazhatók a különböző bori tö­mtök és Al-szilikátok is. A megfelelő konzisztencia kialakításához szükséges oldószerként a 2-10 szónalomszá­­mú egyenes- vagy elágazó alkoholok feleltek meg a legjobban. A találmány szerinti tixotrop vizes mes­­terkeverék 20-60 tömeg» vízben oldhatatlan szervetlen vagy szerves pigmentet, 5-20 tö­­meg% vizoidható polimert, célszerűen celiu­­iózszármazékot vagy akrilsav alapú műgyan­tát, 1,0-3 tömeg» sürltót, 10-25 tőmegX 2-10 szénatomos alifás alkoholt vagy azok keveré­sét, 1,0-3 tömeg» nemionos tenzidet és 2-35 tömeg» vizet tartalmaz. A mesterkeverék előállítása Borán a nemionos tenzidet tartalmazó vizes oldathoz adjuk a vizoidható polimert, az alkoholt és a sűritót, majd ebbe az elegybe szobahőmér­sékleten disszolverrel könnyen és gyorsan bekeverjük a pigmentport, ezt a keveréket a szokásos gyöngymalmon keresztül engedjük és ily módon kb. 2 /mn finomságig feltárt vizes színezéket kapunk. Ez a pigmentdiszperzió néhány perc ál­lás után géljellegű pasztává alakul, mely keveréssel könnyen, ismét folyóssá tehető. A mesterkeveróknek ez a tulajdonsága biztosítja azt, hogy hosszú időn - akár egy éven - keresztül se váljon szét a paszta és keveréssel könnyen az eredeti koncentrációt vissza lehessen állítani. így a műanyagdiszperziók színezéséhez, a felhasználás kezdetén, meghatározott meny* nyiségű pigmentpaszta mindig megegyező 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom