195813. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-dihidro-2H-imidazo [4,5-b] kinolin-2-on származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
10 195813 11 bus-embolia és hiperlipémia következményeként léphet fel, vö.: A. Poplawski és munkatérsai, J. Atherosclerosis Research, 8, 721 (1968). így a találmány szerinti eljárással előállítható, vérlemezke-aggregóciót gátló és foszfodieszteráz-gátló hatású vegyületek eredményesen alkalmazhatók a fent említett ás hasonló, várlemezke-aggregációval ós/vagy trombózissal járó állapotok gyógykezelésére és megelőzésére. A foszfodieszteráz-gátló hatású vegyületek gyógyászati és profilaktikus aktivitására vonatkozó irodalomból például a következők idézhetek: S. M. Amer, »Cyclic Nucleotides as Targets For Drug Design”, Advances in Drug Research, 12. kötet, Academic Press, London 1977., 1-38 old.; I. Weinryh és munkatársai, J. Pharm. Sei., 1972, 1556-1567; S. M. Amer. és munkatársai, J. Pharm. Sei., 64, 1-37 (1975); D. N. Harris éB munkatársai, Enzyme Inhibitors As Drugs, kiadó: M. Ständler, McMillan & Co. 1980, 127-146 old. A találmány szerinti új vegyületek vérlemezke-sggregációt gátló tulajdonságaik alapján alkalmasak lehetnek metasztazÍB-gátló szerekként való felhasználásra is. A (XII) általános képleté vegyületek farmakológiái tulajdonságait az alábbi szokásos in vitro és in vivo biológiai módszerekkel mutathatjuk ki. Vérlemezke-aggregáció in vitro gátlása Ebben a vizsgálatban a Mustard és munkatársai (2) által módosított Born-féle aggregométereB módszert (1) alkalmaztuk az egyes vegyületek adenozin-difoszfát-gátló és kollagénnel kiváltott vérlemezke-sggregációt gátló aktivitásának in vitro meghatározására. A kísérlethez alkalmazott vérlemezkékben gazdag plazmát (PRP) 3,8% citi-áttal kezelt nyúlvérből különítettük el centrifugálással. Az aggregáció indukéláséra az Evans és munkatársai (3) módszere szerint készített, 0,5 jug/ml koncentrációjú ADP (adenozin-diofoszfát) oldatot vagy 0,05 ml kollagén-szuszpenziót használtunk. A különböző vizsgálandó vegyületeket dimetil-szulfoxidban oldottuk, olyan koncentrációban, hogy 5 ml oldatnak a vérlemezkékben dús plazmához való hozzáadásával a kívánt teszt-koncentrációt érjük el. A kontroli-kísérleteket csupán vivóanyaggal végeztük ób a kapott eredményeket a vizsgálandó vegyületekkel a vérlemezkékben dús plazmán kiváltott aggregáció-értékekkel hasonlítottuk össze. Az adag-reakció-görbék alapján számítottuk ki a vizsgált vegyületek hatásos koncentrációját (ECso-érték). Ezzel a vizsgálati módszerrel az antitrombogén szerként klinikailag eredményesen alkalmazott dipiridamol - 2,6-bisz(dietanol-amino)-4,8-dipiperidino-piridiraino(5,4-d)pirimidin - ECso-értéke ADP-vel szemben 512 /ug/ml és kollagénnel szemben 245 jug/ml. A vizsgált (I) illetőleg (XII) általános képleté vegyületekkel kapott eredményeket az alábbi I. táblázatban foglaltuk össze. A módszerre vonatkozó irodalom: 1. Born, G. V. R., J. Physiol., London, 162, 67P (1962) 2. Mustard, J.F., Hegardt, B. Row sell, H. C. és MacMillan, R. L., J. Lab. Clin. Med., 64, 548 (1964). 3. Evans, G., Marian M. C., Packham, M. A., Nishizawa, E. E-. Mustard, J. F. és Murphy, E. A., J. Exp. Med., 128, 877 (1968). Vérlemezke-aggregáció gátlása a hatóanyag orális beadása után Ezt a vizsgálati módszert olykor »ex vivo“ módszernek is nevezik; a módszert eredetileg Fleming és munkatársai, Arch. Int. Pharmacodyn. Ther., 199, 164 (1972) írták le. A vizsgálatot lényegileg az alábbi módon végezzük: A patkányokból nyert vérlemezkékben dús plazma-mintákkal a fentebb leírt módon végezzük in vitro az aggregometriai vizsgálatot, a vizsgálandó vegyülettel illetőleg a kontroli-kísérletben csupán a vivőanyaggal. Mindegyik esetben a hatást a vizsgálandó vegyület különböző adagjainak orális beadása után 2 órával határozzuk meg; a vizsgálandó vegyületet 0,9% koncentrációjú vizes szuszpenzióban, néhány csepp ,,Tween 20” hozzáadásával adjuk a plazmához. A vizsgált vegyület aktivitásét EDso-értékben fejezzük ki; ez az az adag, amely az aggregáció 50%-os gátlását biztosítja. Az EDso-értéket a 10- -10 állatból álló csoportoknak a hatóanyag különböző adagjaival történő kezelése útján kapott eredményekből számítjuk ki, a kontroli-csoportokkal kapott eredményekhez viszonyítva. Ezzel a vizsgálati módszerrel az összehasonlításul alkalmazott dipiridamol EDso-értéke nagyobb, mint 100 mg/kg, az anagrelidé 4,9 mg/kg. A különböző (I) illetőleg (XII) általános képleté vegyületekkel kapott értékeket szintén az alábbi I. táblázatban foglaltuk össze. A ciklikus AMP-foszfodieszteráz gátlása Ezt a vizsgálatot lényegileg a Thompson és munkatársai, Methods in Enzymology, 38, 205-212 (1974) által leírt módon végezzük. A tritiummal jelzett ciklusos adenozin-monofoszfátot (cAMP) humán vérlemezkékből kapott foszfodieszteráz enzimmel inkubáltatjuk; ez az enzim in vitro 5’-adenozin-monofoszfáttá alakítja át a ciklusos AMP egy részét. A reakció lefolyásét oly módon fejezzük be, hogy a kultúrát tartalmazó kémcsöveket előbb jéggel hétjük és meghatározott menynyiségé kigyómérget adagolunk hozzá, majd a kémcsövet forrásban lévő vízfürdőbe helyezzük. További inkubáció során a kígyóméreg az 5’-adenozin-monofoszfátot adenosinná alakítja ét. A reagélatlan ciklikus AMP megkötése céljából ezután ioncserélő gyantát adunk a mintához, a kémcsöveket a gyanta leülepltése céljából centrifugáljuk és a tiszta szupernatánsnak (amely radioaktív adenozint 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
