195769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Új amidin vegyületek és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
9 195769 10 A kiegészítő anyag egyike a szérum komponenseknek, és 9 komponensből áll, melyeket Cl —tői C9-ig jelölünk. A Cl-et három alkomponenssé, Clq-vá, Clr- és Cls-sé bonthatjuk. A Ols és a Clr aktivált Cl«—t és aktivált, i'h—t. jelent. A kiegészítő anyagokat először az. élő szervezet fertőzések elleni védelmének egyik részének gondolták, mivel bakteriolizist mutat, de újabban az immunitással való kapcsolata is nyilvánvalóvá vádi,. Kimutatták, hogy a kiegészítő anyagot az immun komplex fokozatosan C 1-től C9-ig aktiválja, és a végállapotban (a C9 aktiválásakor) citolízist és hemolizist okoz. Azt is kimutatták, hogy a fragmensek (például a C3a, C5a), amelyek a kiegészítő anyag rendszer aktiválása során képződnek, túlságosan megnövelik a véredények áteresztőképességét, és elősegitik a pollinorfonukleáris leukokaciták kemotaxisat, vagy az immun megkötódést. Miután ezt a jelenséget megfigyelték, a kiegészítő anyagok rendellenes aktiválódása és a különböző betegségek, különösen az immun betegségek közötti kapcsolatot igen részletesen vizsgálták, és ennek eredményeképpen szoros kapcsolatot fedeztek fel a kiegészítő anyagok és az. autoimmun betegségek között. A kiegészítő anyagok rendellenes aktiválódása következtében létrejött autoimmun betegségek példáiként az autoimmun hemolitikus anémiát, autoimmun trombocitopéniát, leukopéniát, glomerulonef ritiszt, szisztémás lupus erithematosus-t, szérumbetegséget és a peri-arteritis nodosa-t említhetjük. Várható, hogy ezek a betegségek a kiegészítő anyag aktiválódásának meg gátlásával vagy az aktiválódott kiegészítő anyag korai stádiumban való gátlásával kezelhetők. Kísérleteink sorén vizsgáltuk a találmány szerinti előállított vegyületek Clészteráz-gátló hatásét úgy, hogy Cl-észterazt alkalmaztunk célenzimként, és ezen kívül vizsgáltuk a találmány szerinti előállított vegyületek kiegészítő anyag rendszerre gyakorolt hatását, hogy megbecsüljük ezen vegyületek autoimmun betegségek kezelésére való hatékonyságát. (2) Kiegészítő anyag közvetítésevei létrejött hemolizis: A kiegészítő anyag közvetítésével létrejött hemolizist széles körben alkalmazzák a kiegészítő anyag mennyiségi elemzésére. Ennek az eljárásnak az az elve, hogy a hemolizist a kiegészítő anyag aktiválódása okozza, ha a kiegészítő anyagot vörös vértest komplexhez (immunkomplexhez 1 és annak antitestjéhez adják. A hemolizis mértéke a hozzáadott kiegészítő anyag mennyiségének arányától függ. Ezért, amikor a kiegészítő anyag ismert mennyiségét keverik össze egy Cl-észteráz inhibitorral, a hemolizis az inhibitor aktivitás arányának függvényében szorítódik vissza. A találmány szerinti előllitutt vegyületek, melyek Cl-észteráz inhibitor hatással rendelkeznek, nagy mértékben gátolják a kiegészítő anyag közvetítésével létrejött hemolizist, amint azt a 2. táblázatban bemutatjuk. (3) Forssman sokk: A többi állattól eltérően a tengeri malac a szerveinek a felületén specifikus antigént, úgynevezett Forssman antigént hordoz, amely specifikusan reagál a bárányok vörös vért- Lestjének anfitestjével. A Forssman sokk a fenti megfigyelésen alapul, és a sokkot úgy idézik elő, hogy egy tengerimalacnak bárány voi-ösvértest antitestjét adják. A Forssman sokkot számos kutató részletesen vizsgálatai és határozottan kimutatták, hogy ez a sokk egy olyan modell eset, ahol a kiegészítő anyag alapvető szerepet játszik, és a sokk soi'án a komplement rendszer fokozatosan aktiválódik a klasszikus úton a Cl-ből kiindulva. Mivel megállapították a kiegészítő anyagok autoimmun betegségekben való szerepét, a Forssman sokk hasznos eszköz az autoimmun betegségek kezelésére alkalmas anyagok vizsgálódására. A Forssman sokk kezelésére alkalmas hatóanyag alkalmas az a itoimmun betegségek kezelésére is. A találmány szerint előállított vegyületek alkalmasak a Forssman sokk orális kezelésére, amint az a 3. táblázatban látható. Kiegészítő anyag ellenes aktivitás (1) Anti-Cl (Clr, Cls) aktivitás és a kiegészítő anyag közvetítésével létrejött hemolizis meggátlása: Az anti-Cl-észteráz (Clr, Cls) aktivitást Okamura és m. társai (K. Okamura, M. Muramatsu és B. Fujii, Biochem. Biophys. Acta, 295, 252-257 /1973/) módszerével határoztuk meg. (2) A kiegészítő anyag közvetítésével létrejött hemolizis meggátlását Baker és m. társai módszerével (B. R. Baker és E. H. Erickson, J. Med. Chem., 12, 408-414 /1969/) ■vizsgáltuk. Az eredményeket a 2. táblázatban mutatjuk be. A 2. táblázatban lévő jelölések fi következőket jelentik: Clr : A vizsgált vegyület olyan moláris koncentrációja, amely . 50%-ban meggátolja a Clr-t abban, hogy az acetil-arginin-metil-észtert (AAME) elhidrolizálja (IDso). Cls : A vizsgált vegyületnek olyan moláris koncentrációja, amely 50%-ban meggátolja azt, hogy a Cls az acetil-tirozin-etil-észtert (ATEE) elhidrolizálja (IDso). A zárójelben lévő számok a vizsgáldhdó vegyület 10-5 mól/1 koncentrációban yaló százalékos gátló hatásét mutatják. A kiegészítő anyag közvetítésével létrejött hemolizis mértékét a százalékos gátlás mértékében adt.uk meg a vegyület különböző koncentrációinál. Vegyület száma: A vegyületek száma megegyezik a kiviteli példákban előállított vegyületek számával. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
