195760. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzofenon-származékok és az ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

6 195760 7 mint pl. nitrogén alatt dolgozunk. Inert ol­dószerként valamilyen álként, mint pl. hexánt, valamilyen aromás szénhidrogént, mint pl. benzolt, toluolt vagy ezekhez ha­sonlókat, halogén-alkánokat, mint pl. tet­­raklór-metánt, diklór-metént vagy triklór­­etánt, illetve szén-diszulfidot használunk. Az elsődleges termék szolvolitikus meg­bontását is a szokásos módon, példának oká­ért hidrolízissel, vagyis vízzel történő kezeléssel valósítjuk meg. Eljárhatunk azon­ban úgy is, hogy a terméket valamilyen hidroxilcsoporlot tartalmazó szerves vegyü­­lettel, így valamilyen alkohollal, mint pl. egy rövidszénláncú alkanollal, vagy pedig egy karbonsavval, így például egy rövidszénlán­­cú alkánsavval reagálta!juk, szükséges eset­ben valamilyen savas jellegű szolvolizálószer, Így egy ásványi sav, mint pl. sósav vagy kénsav, vagy ezen savak ammóniumsói, mint pl. ammónium-klorid jelenlétében. A reakciót szükség esetén hűtés közben - például kb. -15 °C-tól +20 “C-ig terjedő hőmérsékleten - és inert gázatmoszféra, mint pl. nitrogéngáz alatt folytatjuk le. Ezen eljárás különösen előnyös megvaló­sítási módja szerint például a (Ild) és (Ile) általános képletű vegyületek keverékéből, vagy egy (Ilf) általános képletű vegyületből indulunk ki, az említett képletekben Hal ha­logénatom, például klóratom és Alk egy rö­­vidszénlánc.ú alkilcsoport - és ezt az említett komplex protonsavak egyikével és/vagv ezek anhidridjeivel vagy egy M*Yn általános kép­letű fémhalogeniddel - előnyösen cink-klorid­­dal, alumínium-trikloriddal, ón-tetrakloriddal vagy antimon-pentakloriddal - kezeljük, Y ób n jelentése a fenti. Fémhalogenidként előnyö­sen alumínium-trikloridot használunk. A (II) általános képletű köztilermékeket például úgy lehet előállítani, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet, ahol Yi hidrogénatom, vagy adott esetben karboxilát­­sóját a szokásos módon, így például egy alkálifém-amid segítségével, mint például kálium-amiddal ammóniában, vagy lítiura-N,N­­-dietil-araiddal tetrahidrofuránban ciklizáljuk és kívánt esetben az olyan (Ilb) általános képletű reakcióterméket, amelyben X= = -OH, Xa = H, egy (Ild) általános képletű vegyület­­tel O-acilezzük. Az (I) általános képletű vegyületeket még úgy is előállíthatjuk, hogy c) valamely (V) általános képletű vegyület­­ben - a képletben X« jelentése -C(Xs)(Xs)-Ph általános képle­tű csoport, ahol Xs hidrogénatom és X* hidroxilcsoport -az X« csoportot a kívánt -C(=0)-Ph általános képletű csoporttá oxidáljuk, például piridi­­nium-dikromáttal, mint oldószerrel, és adott esetben mindenkor, amennyiben kívánt, az eljárással kapott olyan (I) álta­lános képletű vegyületet, amelyben R jelen­tése rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoporl vagy karbamoilcsoport, olyan (I) általános képletű vegyületté alakítjuk át, amelyben R jelentése karboxilcsoport és/vagy valamely, a fenti eljárással kapott olyan (I) általános képletű szabad vegyületet, amelyben R jelen­tése karboxilcsoport, gyógyszerészetileg al­kalmazható bázissal sóvá alakítjuk ét. Az oxidáláBt a szokásos módon valami­lyen alkalmas oxidálószerrel végezzük és elő­nyösen valamilyen oldószerben vagy hígitó­­szerben, szükséges esetben hűtés vagy me­legítés közben, így például kb. 0 °C - 100 °C hőmérsékleti határok között, zárt edény­ben és/vagy inert gázatmoszféra, így nitro­géngáz alatt dolgozunk. Alkalmas oxidálószer­ként megnevezzük például az oxigént, melyet előnyösen valamilyen katalizátor, így egy ezüst-, mangán-, vas- vagy kobaltvegyület jelenlétében alkalmazunk; további alkalmas oxidálószcrek a pervegyületek, így a hidro­­gén-pcroxid, a fém-peroxidok, mint pl. a nik­­kel-peroxid, a perszénsav és sói, vagy a szerves perBavak, mint pl. a m-klór-perben­­zoesav, a ftálmonopersav vagy a perecetsav és ezek sói, az oxidáló hatással rendelkező oxisovak és sóik vagy anhidrid jeik, így a hipohalogénessavak és sóik, mint pl. a nát­­rium-hipoklorit, a halogénBavak és sóik, mint pl. a jódsav, a perjódsav, a kálium-jódét, a nátrium-perjodát vagy a kálium-klórét, a sa­létromsav, illetve a salétromossav és ezek sói és anhidrid jei, mint pl. a kálium-nitrát, a nátrium-nitrit, a nitrogén-oxid, a dinitrogén­­-tricxid vagy a nitrogén-dioxid. Még további oxidálószerek az oxidáló hatású nehézfém-ve­­gyületek, így a króm(VI)-, króm(IV)-, man­­gán(IV)-, mangán(VII)-, ezüst(II)-, réz(ll)-, higany(II)-, vanádium(V)- vagy bizmut(II)­­-vepyületek, mint pl. a piridinium-dikromát, a kélium-dikromát, a króm-lrioxid, a mangán­­-dioxid, a kálium-permanganát, az ezÜBt(II)­­-oxid, a réz(II)-oxid, a higany-oxíd vagy a bizmut-oxid. Inert oldószerként például az esetenként alkalmazott oxidálószerrel szemben inert módon viselkedöket alkalmazzuk, így vizet, ketonokat, mint pl. acetont, karbonsa­vakat vagy anhidridjeiket, mint pl. ecetsavat vagy ecelsavanhidridet, halogén-szénhidro­­géne’ket, mint pl. diklór-metónt vagy tetra­­klór-metánt, illetve aromás vagy heteroaro­­máB vegyületeket, mint pl. benzolt vagy piri­­dint, valamint a felsoroltakból álló oldószer­­elegyekel használunk. További alkalmas oxidálószerek például az N-halogén-, előnyösen N-klór- vagy N­­-brcm-dikarbonsav-imidek, így az N-klór­­vagy az N-bróm(rövidszénléncű)-alkón-dikai— bonsav-imidek, mint pl. az N-klór-szukcini­­mid vagy az N-bróm-szukcinimid, melyeket tioéterek, így alifás éB/vagy aralifás szul­­fidok, így például rövidszénláncú alkil-tio­­-alkánok, mint pl. dimetil-szulfid, vagy rö­vidszénláncú alkil-tio-(rövidszénléncú)-alkil­­-benzolok, mint pl. cc-metil-tio-toluol jelen­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom