195760. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzofenon-származékok és az ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
6 195760 7 mint pl. nitrogén alatt dolgozunk. Inert oldószerként valamilyen álként, mint pl. hexánt, valamilyen aromás szénhidrogént, mint pl. benzolt, toluolt vagy ezekhez hasonlókat, halogén-alkánokat, mint pl. tetraklór-metánt, diklór-metént vagy triklóretánt, illetve szén-diszulfidot használunk. Az elsődleges termék szolvolitikus megbontását is a szokásos módon, példának okáért hidrolízissel, vagyis vízzel történő kezeléssel valósítjuk meg. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a terméket valamilyen hidroxilcsoporlot tartalmazó szerves vegyülettel, így valamilyen alkohollal, mint pl. egy rövidszénláncú alkanollal, vagy pedig egy karbonsavval, így például egy rövidszénláncú alkánsavval reagálta!juk, szükséges esetben valamilyen savas jellegű szolvolizálószer, Így egy ásványi sav, mint pl. sósav vagy kénsav, vagy ezen savak ammóniumsói, mint pl. ammónium-klorid jelenlétében. A reakciót szükség esetén hűtés közben - például kb. -15 °C-tól +20 “C-ig terjedő hőmérsékleten - és inert gázatmoszféra, mint pl. nitrogéngáz alatt folytatjuk le. Ezen eljárás különösen előnyös megvalósítási módja szerint például a (Ild) és (Ile) általános képletű vegyületek keverékéből, vagy egy (Ilf) általános képletű vegyületből indulunk ki, az említett képletekben Hal halogénatom, például klóratom és Alk egy rövidszénlánc.ú alkilcsoport - és ezt az említett komplex protonsavak egyikével és/vagv ezek anhidridjeivel vagy egy M*Yn általános képletű fémhalogeniddel - előnyösen cink-kloriddal, alumínium-trikloriddal, ón-tetrakloriddal vagy antimon-pentakloriddal - kezeljük, Y ób n jelentése a fenti. Fémhalogenidként előnyösen alumínium-trikloridot használunk. A (II) általános képletű köztilermékeket például úgy lehet előállítani, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet, ahol Yi hidrogénatom, vagy adott esetben karboxilátsóját a szokásos módon, így például egy alkálifém-amid segítségével, mint például kálium-amiddal ammóniában, vagy lítiura-N,N-dietil-araiddal tetrahidrofuránban ciklizáljuk és kívánt esetben az olyan (Ilb) általános képletű reakcióterméket, amelyben X= = -OH, Xa = H, egy (Ild) általános képletű vegyülettel O-acilezzük. Az (I) általános képletű vegyületeket még úgy is előállíthatjuk, hogy c) valamely (V) általános képletű vegyületben - a képletben X« jelentése -C(Xs)(Xs)-Ph általános képletű csoport, ahol Xs hidrogénatom és X* hidroxilcsoport -az X« csoportot a kívánt -C(=0)-Ph általános képletű csoporttá oxidáljuk, például piridinium-dikromáttal, mint oldószerrel, és adott esetben mindenkor, amennyiben kívánt, az eljárással kapott olyan (I) általános képletű vegyületet, amelyben R jelentése rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoporl vagy karbamoilcsoport, olyan (I) általános képletű vegyületté alakítjuk át, amelyben R jelentése karboxilcsoport és/vagy valamely, a fenti eljárással kapott olyan (I) általános képletű szabad vegyületet, amelyben R jelentése karboxilcsoport, gyógyszerészetileg alkalmazható bázissal sóvá alakítjuk ét. Az oxidáláBt a szokásos módon valamilyen alkalmas oxidálószerrel végezzük és előnyösen valamilyen oldószerben vagy hígitószerben, szükséges esetben hűtés vagy melegítés közben, így például kb. 0 °C - 100 °C hőmérsékleti határok között, zárt edényben és/vagy inert gázatmoszféra, így nitrogéngáz alatt dolgozunk. Alkalmas oxidálószerként megnevezzük például az oxigént, melyet előnyösen valamilyen katalizátor, így egy ezüst-, mangán-, vas- vagy kobaltvegyület jelenlétében alkalmazunk; további alkalmas oxidálószcrek a pervegyületek, így a hidrogén-pcroxid, a fém-peroxidok, mint pl. a nikkel-peroxid, a perszénsav és sói, vagy a szerves perBavak, mint pl. a m-klór-perbenzoesav, a ftálmonopersav vagy a perecetsav és ezek sói, az oxidáló hatással rendelkező oxisovak és sóik vagy anhidrid jeik, így a hipohalogénessavak és sóik, mint pl. a nátrium-hipoklorit, a halogénBavak és sóik, mint pl. a jódsav, a perjódsav, a kálium-jódét, a nátrium-perjodát vagy a kálium-klórét, a salétromsav, illetve a salétromossav és ezek sói és anhidrid jei, mint pl. a kálium-nitrát, a nátrium-nitrit, a nitrogén-oxid, a dinitrogén-tricxid vagy a nitrogén-dioxid. Még további oxidálószerek az oxidáló hatású nehézfém-vegyületek, így a króm(VI)-, króm(IV)-, mangán(IV)-, mangán(VII)-, ezüst(II)-, réz(ll)-, higany(II)-, vanádium(V)- vagy bizmut(II)-vepyületek, mint pl. a piridinium-dikromát, a kélium-dikromát, a króm-lrioxid, a mangán-dioxid, a kálium-permanganát, az ezÜBt(II)-oxid, a réz(II)-oxid, a higany-oxíd vagy a bizmut-oxid. Inert oldószerként például az esetenként alkalmazott oxidálószerrel szemben inert módon viselkedöket alkalmazzuk, így vizet, ketonokat, mint pl. acetont, karbonsavakat vagy anhidridjeiket, mint pl. ecetsavat vagy ecelsavanhidridet, halogén-szénhidrogéne’ket, mint pl. diklór-metónt vagy tetraklór-metánt, illetve aromás vagy heteroaromáB vegyületeket, mint pl. benzolt vagy piridint, valamint a felsoroltakból álló oldószerelegyekel használunk. További alkalmas oxidálószerek például az N-halogén-, előnyösen N-klór- vagy N-brcm-dikarbonsav-imidek, így az N-klórvagy az N-bróm(rövidszénléncű)-alkón-dikai— bonsav-imidek, mint pl. az N-klór-szukcinimid vagy az N-bróm-szukcinimid, melyeket tioéterek, így alifás éB/vagy aralifás szulfidok, így például rövidszénláncú alkil-tio-alkánok, mint pl. dimetil-szulfid, vagy rövidszénláncú alkil-tio-(rövidszénléncú)-alkil-benzolok, mint pl. cc-metil-tio-toluol jelen5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
