195737. lajstromszámú szabadalom • Kontaktlencsék fertőtlenítésére alkalmas kmészítmény
4 195737 5 A fertőtlenítőszer a klórhexidin (vagyis 1,6-di/4-kl0r-feni]-diguariido/-hexan) szemet nem irritáló savaddíciós sója, például a dihídroklorid-sója, előnyösen a díacetát-sója, még előnyösebben a diglükonát-sója formájában. A kiesapószert olyan mennyiségben alkalmaztuk, amely elegendő ahhoz hogy a fertőtlenítő oldat hordozójaként alkalmazott csapvizből a magnézium- és kalcium-ionokat eltávolítsa. A minimális mennyiség a csapviz keménységétől függően változik, legalább 0,1 tömeg%-ot alkalmazunk általánosságban. Előnyösen ez a mennyiség 0,1 - 1 tömeg% általában 0,2 - 0,8 tőmeg%, különösen előnyösen 0,3 - 0,6 tömeg%. A találmány szerinti előnyös, 10 ml csapvízhez adható készítményben ez a koncentráció megfelel 0,01 - 0,1 g-nak, 0,02 - 0,08 g-nak ill. 0,03 - 0,06 g-nak. A kicsapószer bármely olyan anyag lehet, amely a csapvízből a kalcium- és magnézium-ionokat kicsapja, a többi komponenssel összeférhető és a fertőtlenítő oldatban használható, mivel nem irritálja ' a szemet. A kicsapószerrel szemben támasztott különösen fontos követelmény az, hogy a szemet nem irritálhatja olyan koncentrációban sem, amilyen koncentrációban a fertőtlenítő oldatban alkalmazzuk. Előnyösen a kicsapószer egy komplex polifoszfát, például nétrium-hexametafoszfát, nátrium-pirofoszfét vagy különösen előnyösen nátriumtripolifoszfát. A klórmentesítöszert olyan mennyiségben alkalmazzuk, amely megakadályozza azt, hogy a vízben lévő klór a lencséken keresztül a szembe jusson. A minimális mennyisége a csapvíz klórozásának mértékétől függ, de általában 0,001 tőnieg% elegendő. Előnyös ez a mennyiség 0,001 - 1 tömeg%, általában 0,0005 - 0,1 tőmeg%, különösen előnyösen 0,01 tömeg% körüli érték. Ezek a koncentrációk megfelelnek 0,0001 - 0,1 g-nak, 0,0005 - 0,01 g-nak ill. 0,001 g-nak a találmány szerinti előnyös, 10 ml csapvizhez adható készítményben. A klórmentesitőszer bármely olyan anyag lehet, amely alkalmas a klór csapvizből való eltávolításéra, a többi komponenssel összeférhető és fertőtlenítő oldatban alkalmazható, mivel nem irritálja a szemet. A klórmentesítöszerrel szemben támasztott különösen fontos követelmény az, hogy a szemet nem irritálhatja olyan koncentrációban, amilyen koncentrációban a fertőtlenítő oldatban használjuk. Előnyösen a klórmentesítőszer nátrium-metabiszulfit, nátrium-szulfit, vagy különösen előnyösen nátriurn-tioszulfát lehet. A nátrium-tioszulfátot pentahidrát formájában is alkalmazhatjuk, de előnyösen kristályvíz mentes formájában használjuk. A készítmény egyéb komponenseket is tartalmazhat, amelyek a hidrofil, lágy kontaktlencsék fertőtlenítésére használt oldatokban általában jelen varinak. így például a készítmény egy savat (a pH beállítására) és/vagy egy tonicítást beállító szert is tartalmazhat. A sav általában olyan mennyiségben van jilen, amely elegendő ahhoz, hogy az oldat pH-ja 4,0 - 8,0, előnyösen 5,5 - 8,0, legelőnyösebben 6,0 - 7,5 közötti legyen. A találmány szerinti készítmény szempontjából előnyös, ha a sav szilárd halmazállapotú. Megfelelő savakra példaként a fumársavat, citromjavat, maleinsavat, és előnyösen az almasavat ímlithetjük." Kivént esetben az oldatot a kívánt pH-ra pufferolhatjuk. Általában a fertőtlenítő oldathoz használt készítmény komponenseit úgy válogatjuk össze, hogy az oldat izotóniés legyen, de az izotonicitást a készítményben egyéb célokra szolgáló komponensek is biztosíthatják. Ha külön tonicitás beállítható szer alkalmazása szükséges, nátrium-kloridot alkalmazhatunk. Különösen előnyős, ha a találmány szerinti fertőtlenítő oldat oldékonyságnöveló adalékot is tartalmaz, mely karbamidból és egy nemionos felületaktív anyagból áll. A klórhexidin néhány kicsapószerrel, például az előnyös polifoszfát komplexekkel összeférhetetlen, így tiszta oldatot nem kapunk, ha mindkettőt egyszerre oldjuk fel a csapvizben. Ezt a problémát úgy oldhatjuk meg, hogy a klórhexidint (vagy sóját) karbamiddal és egy nemionos felületaktív anyaggal együtt visszük oldatba. Általában a klórhexidint olvadt karbamidban oldjuk, a kapott oldatot lehűtjük és granuláljuk. Előnyösen a karbamidot 0,5 - 2 tömeg%, még előnyösebben 1 - 1,6 tőmeg% mennyiségben alkalmazzuk. A találmány szerinti előnyős, 10 ml csapvízhez adható készítményben ez a koncentráció megfelel 0,05 - 0,2 g-nak ill. 0,1 - 0,16 g-nak. A karbamid befolyásolja az oldat tonicitását, és igy az alkalmazott karbamid mennyiségének határát úgy kell megválasztanunk, hogy az megfeleljen az oldat tonicitásának. Az oldékonyságnöveló adalékanyagban a karbamid mellett alkalmazható nemionos felületaktív anyagolu-a példaként a poli(oxi-etilén)-alkilésztereket, poli(oxi-etilén)-alkil-fenil-étereket, poli(oxi-etilén)-szorbitant és egyéb, cukor-vázas alkil-észtereket említhetjük. A találmány szerinti készítményben előnyösen alkalmazható felületaktív anyagok a polietilénglikol-monocetil-éterek (például Cetomacrogolok), poli[oxi-etilén-(20)]-szorbitán-monooleát (például Polysorbate 80), szachaí-óz-monoszterát, nonilfenol-etoxilát (például az Antarox CO-630 és EMPILAN N92 védjegyek alatt kereskedelmi forgalomba hozott anyagok), és különösen előnyösen a poli[oxi—etilén(20) )-sztearil-éter (mely Brij 78 védjegy alatt kapható). Mint azt már korábban leszögeztük, a találmány szerinti készítmények előnyösen tabletta formájúak. Az ilyen tablettákat hagyományos módszerekkel állíthatjuk elő, 1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 :>5 60 65 4
