195733. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szövet plazminogén aktivátor és ezt hatónyagként tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására
2 195733 3 A találmány tárgya új eljárás szövet plazminogén aktivátort tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására. Ismert, hogy dinamikus egyensúly áll fenn a vérrög képzésére alkalmas enzim rendszer - a koagulációs rendszer - és a vérrög feloldására alkalmas enzim rendszer - a fibrinolitikus rendszer - között, ami sértetlen nyitott érrendszert tart fenn. Sérülés esetén a vérveszteség csökkentésére vérrögök képződnek a sérült véredényben. A sérülés természetes gyógyulása után a felesleges vérrögöket a fibrinolitikus rendszer feloldja. Előfordulhat azonban, hogy vérrögök képződnek traumás sérülések nélkül is, amelyek a fontosabb véredényekben helyezkednek el és így részlegesen vagy teljes egészében gátolják a vér áramlását. Ha ez a szívben, tüdőben vagy az agyban jelentkezik, úgy miokardiális infarktust, tüdőembóliát vagy szélütést eredményezhet. Iparilag fejlett népeknél az elhalálozás egyik legfontosabb okát ezek a jelenségek képzik. A vérrőgök olyan rostos hálót tartalmaznak, amely a proteolitikus enzimek és plazminok hatására oldódik. Az enzimek a plazminogén aktivátor hatására inaktív proenzimekból és plazminogénekből képződnek, amelyek a vérplazmában fordulnak elő. Két immunológiailag különböző emlős plazminogén aktivátor létezik. A belső plazminogén aktivátor, amit urolcináznak is neveznek, a vese termeli és a vizeletből izolálható. Előállítható azonban egy sor szövettenyészetből is. A külső plazminogén aktivátor, amit vaszkuláris plazminogén aktivátornak vagy szövet plazminogén aktivátornak (t-PA) is neveznek, homogenizált szövetből (elsősorban emberi méhból), az érsejtek falából és más sejttenyészetekböl állítható elő. A fenti két plazminogén aktivátor mellett említhető még a baktériumok által termelt streptokináz, ami a /5- -hemolitikus streptococcus-ból izolálható. Az urokináz és a streptokináz, közös hátránya, hogy nemcsak a vérrőgök környezetére, hanem a teljes keringési rendszerre hatnak. Elroncsolják például a többi, vérben lévő fehérjét is, így a fibrinogént, a protrombint, az V és Vili faktort, és így a véralvadás lehetőségének csökkentésével növelik a vérzékenység veszélyét. Ezzel ellentétben, a t-PA biológiai aktivitása függ a fibrin jelenlététől, amihez kapcsolódik és amin aktiválódik. így a maximális aktivitás csak a vérrög környezetében, vagyis a feloldandó fibrin háló jelenlétében érhető el, ami jelentős mértékben csökkenti a vérzékenység veszélyét. A t-PA-t általában intravaszkuláris infúzióval adagolják, amihez a t-PA-t parenterális oldattá kell alakítani. Feliérje esetén az orvos vagy állatorvos számára előnyösebb egy liofilizált gyógyszerkészítmény, mivel az a folyékony készítményhez viszonyítva könynyebben szállítható és tárolható. Fontos továbbá, hogy a liofilizált készítmény könnyen átalakítható a kivént parenterólis készítménnyé, és az orvos az oldószer mennyiségének változtatásával könnyen beállíthatja az éppen kívánt koncentrációt. Így például szív- vagy vesebetegségben szenvedőknek nem adható nagy térfogatú oldat, mivel az topább terhelné a szivet vagy a vesét. Ilyen esetben a térfogatot a minimális értéken kell tartani. Parenterális készítmények esetén tehet az alacsony koncentrációjú készítmények mellett nagy koncentrációjú készítményekre is szükség van. Hatóanyagként t-PA-t tartalmazó liofilizelt gyógyszerkészítményeket ismertet például a 113 319. és a 123 304. számú európai közrebocsátási irat. A készítményeket a t-PA vizes sóoldatából állítják elő, amelyek pH- értéke közel semleges. Ezek hátránya, hogy a t-PA oldékonysága ilyen oldatokban alacsony, és az ionkoncentráció fokozása nélkül nem növelhető. Ennek következménye, hogy az ilyen liofilizált készítményekből nyert parenterális oldatok vagy alacsony t-PA-koncentrációval rendelkeznek, és Így bizonyos esetben kellemetlenül nagy térfogatú oldatot kell a betegeknek beadni, vagy hipertónikusak, ami károsítja a vörös vérsejteket. Azt találtuk, hogy a t-PA vizes oldatokban mutatott oldékonysága növelhető, ha az oldat pH-értéke a savas tartományban van, hagy a t-PA savas oldatából liofilizált gyógyszerkészítmény állítható elő, és hogy a készítményből olyan parenterális oldat nyerhető, amely nem okoz fiziológiai problémákat. A találmány tárgya tehát eljárás hatóanyagként t-PA-t tartalmazó liofilizált gyógyszerkészítmény előállítására, amelynek során a t-PA fagyasztott vizes oldatát, amelynek pH-értéke 2-5, válcumban szárítjuk. A t-PA oldékonyságának növelése lehetővé teszi olyan liofilizált gyógyszerkészítmény előállítását, amelyből a t-PA-t nagy koncentrációban tartalmazó parenterális oldat nyerhető a t-PA kiválásának veszélye nélkül. A liofilizált készítmény a felhasználás előtt a kívánt mértékig hígítható például semleges vagy savas pH-jú vízzel. A találmány szerinti eljárással tehát olyan stabil liofilizált gyógyszerkészítmény nyerhető, amely a felhasználási igényekhez igazodva alkalmazható a humán és állatgyógyászat területén, valamint könnyen szállítható és tárolható. A találmány keretein belül bármely bioaktiv fehérje alkalmazható, amely lényegében azonos az emlős, előnyösen humán, t-PA fehérjével, beleértve annak glikolizált vagy glikolizálatlan formáit is. Felhasználható mind ez egyláncú, mind a kettős láncú t-PA vagy ezek keveréke (112 122. számú európai közrebocsátási irat), valamint a teljesen gikolizált humán t-PA, amelynek poliakrilamid gélen mért mólsúlya mintegy 70.000 és izoelektromos pontja 7,5-8,0. Előnyösen alkalmazható 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6Ö 65 3
