195726. lajstromszámú szabadalom • Összetett rugózó szerkezet bútorhoz

3 195726 1 A találmány tárgya összetett rugózó szerkezet bútorhoz, főleg fekvő- illetve ülő­bútorhoz, amely a bútorkeret két oldala közti tartók végeinél rögzített rugóból, és az azt befogadó szerkezetekből éli. Az említett fek­vő- és ülőbútorokhoz a technika mai szintjén számos rugózó szerkezetet alakítottak ki. Ezek csoportosításához azt találtuk általában, hogy a bútorok merev vázszerkezetekből vannak, és a vízszintes, és függőleges felületeiket különböző rugalmas, vagy rugózó szerkezetekkel egészítik ki. A rugalmas anyagok részletezésétől elte­kintünk, és a rugózó szerkezetek csoportosí­tásai egyrészt hálószerű kialakítású fém, gu­mi, műanyag, fonalszerű textília, másrészt te­kercsszerű spirálok, vagy más rugózó szer­kezetek, amelyeket fekvő vagy ülőszerkezet teljes felületén helyeznek el. A fejlesztésnek az említett változatai a szüntelen növekvő igények kielégítése mellett és helyett a mindinkább bonyolult és költséges megoldá­sokhoz vezet. Ezt a kérdést szabadalmi leírásokban is tanulmányoztuk és azt találtuk a HU 175 410 lajstromszámú leírásban, hogy az rugózó szerkezetű kialakítást ismertet. A HU 175 410 lajstromszámú leírás felcsukható csuklós ru­gózás kialakítását ismerteti. A rugózó falécekről DI-318 alapszámú HET leírás ismertet megoldást, amelyben egye­nes lapok vannak. Csőkeretes textilfelületű bútor megoldásait olvastuk a PCT WO 83/ /01371 lajstromszámú szabadalmi leírásban. A PCT WT0 83/03195 lajstromszámú szabadalmi leírás egy textilfelületű rugózó fekvő- és ülőbútor megoldását ismerteti. A GB 2039732 lajstromszámú leírás megoldása járműveknél használatos üléstag, amely egy műgyantából egy beépítetten kialakított alátámasztó szerke­zet, amely magában foglalja az üléslaprészt és az üléshétlaprészt, amelyek kivágások, vagy nyilasok sokaságával vannak ellátva, hogy a kivánt rugalmasságot biztosítják, to­vábbá oldalszárny, vagy oldalkarima részek­ből áll, amelyek az emlitett üléslaprész, vagy üléshátlaprésznek legalább a külső oldalsze­gély szögében felfele fokozatosan meghosz­­szabbithatók. Ez a szekezet egyrészt csak ülőbútor, másrészt csak jármüvekhez kialakí­tott, bonyolult és igen költséges, miként a fentiekben emlitett megoldások is. Az egészséges alvás hídja címen jelent meg Stern egyik számában ismertetés ágy­­szerkezetről. Ennél a középen gyengítéssel ellátott tartók alsó része mindkét végén domború felülettel csatlakoznak a bútorke­retben a tartó felé domború papucsokhoz, oly módon, hogy a tartók a testfelület alak­jának nyomása szerint a hossztengely mentén mindkét irányban meghatározott szögtarto­­mányban elfordulhatnak. Ezért az ilyen fek­­vőftlületre vastag és rugalmas betétet he­lyeznek, és az ilyen szerkezetet gyógyászati célia betegnek is ajánlják. Ez a szerkezet annyiban vitte előbbre a technika szintjét, hogy a tartók a papucso­kon a két domború felület mentén elfordulva követik a test domborulatait, azonban ezek nagyobb részét a viszonylag vastag és ru­galmas betétnek kell felvennie. A rugózáshoz ez esetben csak annyi marad, amennyit a tartók alapanyaguktól, vagy rétegződéseiktől függően képesek felvenni, legyenek azok fá­ból, fémből, műanyagból, vagy azok tetszőle­gesen megválasztott rétegeiből készüljenek. A bútorszerkezetekhez régóta alkalmaz­nak rugózó szerkezeteket, nevezetesen faru­gókat. Az ilyen megoldások a technika mai szintjén a kétrészes és a középen összeerő­­sített szerkezetekre szorítkoztak és a két rész szabad végeit a bútoi'keretre illesztet­ték. Itt mér jobban érvényesült a rugalmas anyagok például a fa szerepe. Azonban ezek a szerkezetek inercia­nyomatéka, a szerkezeti magassága hagyott számos kívánnivalót. Az inercianyomaték ki­egyenlítése érdekében ezen tarlók végein a középső részekbe gyengítéseket, kivágásokat alkalmaznak, amelyekkel az igénybevett felü­letek optimális rugóállandóit megközelíteni csak részben lehet, általában nem lehet. A technika szintjén röviden összefoglal­va, a találmányi leírások megoldásai igen tá­volról közeliük meg a pihenéshez, az ülés­hez, a fekvéshez, az alváshoz ismert igényei­ket. Ugyanis az egészséges ember a fekvő helyen leginkább oldalt fekszik és kezeit lá­bait nem egyenes helyzetben tartja, így a test domborulatait követő pihenő helyre van szükség. A gyakorlati eszközök, amelyeket gyártanak és forgalomba hoznak ilyenre szintén nem képesek. Célunk a találmánnyal a technikai szint­nél említett hátrányok csökkentése, és kikü­szöbölése, az ülő és fekvő bútoroknál a ru­gózás elérése, amely sorén az ismertnél ké­nyelmesebb pihenés, az ülőhely rugózása, a fekvőhely a test domborulataihoz rugózással alakulása legyen elérhető. A találmány feladata az ülő- és fekvő­bútorok kiegészítése egyszerű szerkezetekkel oly módon, hogy e bútorfélék rugalmassága az ismerteknél lényegesen jobb legyen, és azt gazdalágosan lehessen előállítani. A találmány szerinti megoldás tehát ősz­­szi tett rugózó szekezet bútorhoz, főleg fek­vő- és ülőbútorhoz, amely a bútorkeret két oldala közti tartok végeinél rögzített rugóból és azt befogó szerkezetekből áll, oly módon, bogy a bútorkeretek belső felületein horony van, abban tetszőleges távolságban elhelye­zett és önmagában ismert papucsok, azokban arretálva van a rugók egyik vége helyezve, és a rugók másik vége tartókhoz rögzítetten vannak elrendezve. A találmány szerinti megoldás előnyös változatai még, hogy a rugó meghatározott rádiusz szerint, vagy az egyenes szárral a tartókhoz emelkedőén van elrendezve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom