195724. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként új C-patotítusú Bacillus thuringiensis törzset, vagy az általa termelt toxint tartalmazó inszekticid készítmény és eljárás a hatóanyag előállítására

o 195721 A találmány tárgya hatóanyagként új, C-patotipusú Bacillus thuringiensis törzset vagy az általa termelt toxint tartalmazó in­­szekticid készítmény és eljárás a hatóanyag előállítására. A kémiai inszekticidek mellett több éve ismert inszekticid kutatómunkák tárgyát ké­pezik bakteriális inszekticidek. Legelőször 1915-ben írták le a Bacillus thuringiensist (Bt), mint lisztmolylárvák elerőtelenedésének előidézőjét. A 70-es évek közepéig minden elkülönített Bt olyan patotipushoz tartozott, amelyik csak pikkelyesszárnyúak (Lepidopte­­ra) lárvái ellen volt hatásos. Ezt a patotípust A tipusként jelölik. Ehhez tartoznak a var. thuringiensisen kívül a szintén gyakorlatilag felhasznált kurstaki és galleriae változatok. 1977-ben Goldberg és Margalit elkülöní­tettek a Negev-sivatagban egy szúnyogköltő­­helyről származó mintából egy olyan törzset, amely különböző szúnyogalkatúak ( Némáto­­cera) (Diptera) lárvái ellen fertőződnek bizo­nyult, és később Bacillus thuringiensis var. israeliensisként (Bti) osztályozták. Ezt a pa­totípust B típusként jelölik. Időközben ezt a változatot is hasznosították gazdaságilag. A bakteriális inszekticidek előnye abban van, hogy nagyon szelektíven bizonyos kár­tevő fajtákra hatnak. így például a 4.166.112 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban kö­zölnek egy inszekticidet, amelyet a Goldberg által felfedezett Bacillus thuringiensis var. israeliensis hatóanyagként tartalmaz. Ez na­gyon egyértelműen mutatja, hogy ez a bak­tériumtörzs szúnyoglárvák ellen milyen sze­lektíven fertőzőén hat, míg más szervezete­ket nem is befolyásol. Igény van bakteriális inszekticidekre más kártevőcsoportok ellen is. A találmány tárgya a Bacillus thuringi­ensis egy új változata, amelyet Bacillus thu­ringiensis var. tenebrionsisként (Btt) jelö­lünk. Kimutatható volt, hogy ez a törzs in­szekticid hatással rendelkezik mégpedig bo­­gárfajták (Coleoptera, fedelesszárnyúak), kü­lönösen levélbogarak, például a kék égerle­­velész (Agelestica alni) valamint a burgonya­bogár (Leptinotarsa decemlineata) ellen. Egy új patotípusról van szó, amelyet C patotipus­­ként jelölünk. A találmány tárgyát képező továbbá egy bakteriális inszekticid, amely hatóanyagként C patotipusú Bacillus thuringiensist, különö­sen Bacillus- thuringiensis var. tenebrionist vagy egy ebből nyez-hető inszekticid hatású készítményt illetve toxint tartalmaz. Az új Btt változata a közönséges liszt­bogár (Tenebrió molitor L., Coleoptera : Te­­nebrionidae) beteg fejlődési stádiumban lévő egyedcikből különítették el. A tiszta tenyé­szet fenntartása 25 - 30 °C-on kémcsövek­ben ferde agar táptalajon történik. A típus konzerválása céljából száraz spórákat fa­gyasztanak. A meghatározás morfológiai és biokémiai ismertetőjegyek alapján történt. Az elkülönített baktériumok agar tápta­lajon nagy, egyenetlen, fehéres telepeket fejleszt, amelyek sejtjei 18 - 24 óra múlva spóráznak. A vegetatív sejt ostoros, pálcika­alakú, és mérete körülbelül 1,0 x 2 - 8 pm. Gram-pozitivan i-eagál. A spóraanyasejt az alul fekvő ellipszoidális spóra mellett (0,8 x 1,4 - 1,6 mm) egy sík, lemezalakú és paralle­logramma, rombusz vagy négyzet körvonalú (körülbelül 0,8 - 1,5 pm élhosszúságú) para­­spcrális kristályt tartalmaz. A vegetatív fázisban a Bacillus növeke­dése fakultatívan és anaerob is végbemegy. A spórázás ellenben aei’ob történik. A vege­tativ sejtek növekedésére 25 - 30 °C-nál van a hőmérsékleti optimum. A 15 percig 121 °C-on végzett autoklávozás (megfelel 1 bal- túlnyomásnak) a spórákat és a kristály­­toxint is teljesen inaktiválja. A spórák 254 nm-nél végzett ultraibolya besugárzással megfelelő dózisnál inaktiválódnak, a kris­­tálytoxin azonban nem. A vegetatív sejtek biokémiai teljesítő­képessége a következő. Lebontható szénhid­rátokból (például glükózból) erjedési sav és acetil-metil-karbonil keletkezik, gáz azonban nem. Glükózon kívül savasodás közben man­­nózt és szacharózt is lebont, de laktózt, cel­­lobiózt, szalicint, arabinózt, xilózt vagy man­­nitot nem. Eszkulint hidrolizál, hasonlókép­pen keményítőt is. A következő enzimek mu­tathatók ki : kataláz, nitrát-redulctáz és pro­­teináz. Nem mutatható viszont ki : lizin-de­­karboxiláz, fenilalanin-dezamináz, ureáz és leeitináz. Laboratóriumi méretben előállítási célok­ra fermentlózárót használunk. Egy 250 ml-es Erlenmeyer lombikban 50 ml tápoldatot fer­mentálunk. A tápoldat összetétele a követke­ző : 0,5 % élesztőkivonat, 0,5 % tripton, 0,1 % glukóz, 0,08 % kálium-dihidrogén-foszfát csapvizben, pH 7,0. Tenyésztési hőmérséklet 25 - 30 °C. A tenyészet spórázását követően, amely mikroszkóposán ellenőrizhető, a bio­masszát lecentrifugáljuk és vízzel vagy puf­­ferral kimossuk. A Btt hatása fedelesszárnyúak (Coleop­­tera) lárváira olyan, ahogy már az A p>atotí­­pusról ismert : Néhány órán belül a táplálko­zás megszűnik, és a dózistól függően néhány nap múlva bekövetkezik az elhullás. A toxi­kus hatás oka az, hogy a középbél felhámját a bélnedvben oldott kristályos toxin tartósan károsítja. A károsodott belsejtek elválnak egymástól és az alaphártyától, és a bélűrbe kerülnek. A bélfal áttörése következtében baktériuinsejtek hatolhatnak a keringési űr­be, és ott a felbomlás folyamatát halálos vér­mérgezéssel befejezik. Az új Btt változat C patotípust, amely­nek prototípusát egy elpusztult lisztbogár­­-bábból tudták elkülöníteni, a .Német Mikro­organizmus-gyűjteményben’ (Deutsche Samm-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom