195709. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rugalmas elektromos csatlakozók előállítására

195 709 A találmány tárgya eljárás rugalmas elektromos csat­lakozók előállítására. A mikroelektronikában, az igen kis méretű alkatré­szek áramkörbe való bekötését különféleképpen oldják meg. A napjaink gyakorlatában felhasznált egyik hagyo­mányos módszer, amikor a bekötésre mechanikus csatla­kozó elemeket alkalmaznak. E mechanikus csatlakozó elemek méretét tekintve sokszorosan nagyobb méretűek, mint a mikroelektroni­kai alkatrészek, például a chipek. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy az alkatré­szek ezen nagy méretbeli különbözősége egyrészt ront­ja az elektromos kapcsolat biztonságát, másrészt pedig az áramkörök technológiai problémáit növeli. Egyes esetekben ezt a méretbeli különbséget úgy próbálták javítani, hogy csökkentették a fémből készült mechanikai csatlakozó elemek méreteit. Ez viszont az­zal jár, hogy azok rögzítése egyre bonyolultabb techno­lógiát kíván, például forrasztás, beültetés stb. Más megoldásoknál ezen hiányosságok kiküszölé­­sére az egyik legkorszerűbb megoldást választották, ne­vezetesen azt, hogy az elektromos csatlakozó elemként rugalmas vezetővé kialakított csatlakozókat alkalmaztak. A szilikongumi csatlakozó mintegy 5 — 10-szer ki­sebb méretben alakíthatók ki, mint a mechanikus csatla­kozók. A szilikongumi csatlakozók széleskörű elterjedé­sét a fentieken kívül még számos előnyös tulajdonságá­nak köszönheti. Ezek közül a legfontosabbak a követke­zők: — az áramkörök szerelése és tokozása rendkívül egy­szerű és a korszerű miniatűrizálási igényeket kielégíti; — a kész áramköröknél az elektromos kapcsolat lé­tesítése igen üzembiztos és az elemek gyors és roncsolás­­mentes cseréjét teszi lehetővé; — az áramkörök trópusi viszonyok között is magas élettartalmúak; — az előállítási költségük igen kedvező. A rugalmas csatlakozó elemek közül a legszélesebb körben az úgynevezett „zebra” csatlakozó elem terjedt el, amelyet a mikroelektronika számos területén használ­ják, így ez az egyik legfontosabb alkatrész a folyadék­­kristályos kijelzők bekötésénél is. Ennek egy példakén­­ti kiviteli alakját mutatjuk be az 1. ábrán. Az 1. ábrán látható az 1 keret, 2 folyadékkristályos kijelző, „zebra” 3 rugalmas csatlakozó elem és 4 kivezetők. A 2. ábrán látható a „zebra” 3 rugalmas csatlakozó elem egy példakénti kiviteli alakja, amely az 5 szigetelő rétegből és 6 vezető rétegből áll. A „zebra” 3 rugalmas csatlakozó elemeket úgy állít­ják elő, hogy egymás fölé felváltva viszik fel a 0,1 - 1 mm vastagságú 5 szigetelő réteget, illetve 6 vezető rétegeket visznek fel. A felvitt 5 szigetelő rétegek és 6 vezető réte­gek száma változó, esetenként 100 vagy 1000 vagy még annál is több lehet. Az így előállított rétegelt tömbből vágnak ki különböző méretű hasábokat E hasábok általában 2 x 2, 1,5 x 1,5 mm-es kereszt­­metszetűek és hosszuK 20 — 100 mm. Újabban azonban 0,3 - 2 mm vastag hasábokat is vágnak ki. Az ilyen mé­retű úgynevezett rugalmas csatlakozó lapokat a műanyag 1 keret keskeny nyílásába helyezik úgy, hogy az 1 keret­ből alul-felül néhány tized mm-re a rugalmas csatlakozó elem kiálljon. Az ily módon szerelt 3 rugalmas csatlakozó elemet alkalmazzák a 2 folyadékkristályos kijelzők bekötésére. 2 1 E szerelt 3 rugalmas csatlakozó elemek előnye, hogy a 0,3 mm széles felfekvés mellett lényegesen rugalmasabb csatlakozást biztosít. További előny származik abból is, hogy azonos méretű rétegelt tömbből lényegesen több úgynevezett „zebra” rugalmas csatlakozó elem vágható ki. Korszerűbb módon és napjainkban a „zebra” csíko­kat oly módon alkalmazzák, hogy szendvics szerkezetet alakítanak ki. A kialakítás úgy történik, hogy például a 0,3 mm-es „zebra” csík mindkét oldalára 1—1 mm-es szi­vacsréteget visznek feh __ Az ily módon kialakított „zebra” rendkívül jó ru­galmasságú. Ez a nagyobb rugalmasság kihasználása első­sorban a nagyobb méretű, például 100 mm hosszú folya­dékkristályos kijelzők bekötésénél előnyös. A gyártók e korszerű rugalmas csatlakozó elem al­kalmazásánál azonban magát a „zebra” 3 rugalmas, csatla­kozó elem gazdaságos és egyszerű technológiai művelet­tel való gyártását még nem oldották meg. Az előbb felsorolt alkalmazási módok mindegyiké­nél továbbra is a már ismertetett technológiával gyártott rétegelt tömbökből állítják elő a rugalmas szilikongumi csatlakozókat. Nem szükséges bizonyítani, hogy az ily módon gyártott rugalmas csatlakozó elemek előállítása nehézkes, hiszen többszáz műveleti lépésből nyerik. Napjaink műszaki gyakorlata tehát igényli, hogy ezen technológiai nehézségeket megoldják és a rugalmas csatlakozó elemeket jóval egyszerűbb technológiával le­hessen előállítani. Ezt a célkitűzést kívánjuk megvalósí­tani és a jelenleg fennálló hátrányokat küszöböljük ki. A találmány tehát olyan eljárás, amely alkalmas ru­galmas elektromos csatlakozók egyszerű technológiai lé­péssel való előállítására szolgál. A találmány lényege, hogy először a csatlakozó tel­jes szélességének megfelelő méretű rugalmas szigetelőré­teget hozunk létre, erre a szigetelőrétegre visszük fel szintén rugalmas anyagból a villamos vezető sávokat, majd ezt követően a rugalmas elektromos csatlakozót hosszirányára merőlegesen megfelelő méretűre szabdal­juk, továbbá a szigetlőréteget formábaöntéssel hozzuk létre, így benne a villamos vezető sávokhoz hornyokat képezünk ki, majd ezekbe a hornyokba a szilikon hor­dozóanyaggal kevert villamos vezető anyagot öntünk. A találmány szerinti rugalmas csatlakozó elemet példakénti kiviteli alakjában, a mellékelt ábrákon ismer­tetjük részletesebben. Az 1. és 2. ábra az ismert rugalmas csatlakozó elemet mutatja be, a 3. ábra a találmány szerinti csatlakozó elemet mu­tatja. A 3. ábrán láthatók 7 rugalmas szigetelő réteg és 8 rugalmas vezető sávok, adott esetben hálózatok. A csat­lakozóelem hossza 1 keresztmetszete a x b, és az 1 hosz­­szúságot mindig az összekapcsolni kívánt alkatrészek kö­zötti távolságnak megfelelő méretet vágunk le. A csatla­kozófelület mindig az a x b keresztmetszet, vagy annak egy része. Számos felhasználási terület közül például a folyadékkristályos kijelzők esetében a rugalmas csatlako­zó elemek felhasználásának az előnyei még szembeszö­­kőbbek. Ugyanis az alkalmazásuk esetében — nincs szükség a folyadékkristályos kijelzők ón­­oxid kivezetőtnek arannyal való bevonására — elmarad a kivezető lábak gyártása, szerelése, illet­ve azok forrasztása — a folyadékkristályos kijelzők áramkörbe való be-2 5 10 15 20 25 .30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom