195672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finomeloszlású műanyag-tartalmú porok és ezek felhasználásával útburkolóanyagok előállítására
1 19 5 672 2 73), majd ezeket ismert eljárások szerint vizsgáljuk (lásd előzőekben hivatkozott szabványok), elsősorban hasadási-húzósziíárdság és összenyomódás szempontjából. A vizsgálatokat 25 és 40°C hőmérsékleten végeztük különböző műanyagtartalomnál és a kapott eredményeket az 1. és 2. ábrán ábrázoltuk. Az la, lb, 2a, ás 2b görbék az 1. példa szerint előállított műanyagtartalmú porok alkalmazásával készített aszfaitbevonatoknál kapott eredményeket, míg az le. görbe a 2. példa szerint előállított poranyag alkalmazásával készített aszfaitbevonatoknál kapott eredményeket reprezentálják. Mint az a la, lb és le görbékből látható, növekvő polietiléntartalommal nő a hasadási húzószilárdság. Korrelációs számítással megállapítottuk, hogy a hasadási húzószilárdság függése a polietiléntartalomtól y =a+b,ecx függvény szerinti pozitív növekedéssel írható le. Az la (25°C-os vizsgálatok), illetve az. lb és 1c (40°C-os vizsgálatok) görbék esetében azonos tendencia mutatkozik A 2a és 2b görbéken bemutatott összenyomódásra v-matkozó kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy az összenyomódás értéke növekvő polietiléntartalommal csökken. A csökkenést az y -- a -b.e"cx negatív exponenciális függvénnyel írhatjuk le. A görbék viszonylagosan lapos lefutása azt jelzi, hogy az összenyomódást a kötőanyagtartalom polietiiéntartalma csekély mértékben befolyásolja és így az aszfalt deformálódási tulajdonságait a műanyagtartalom kedvezőtlen mért ékben nem csökkenti és a repcdéss'eszélyt nem növeli. A 2. példa szerint előállított műanyagtartalmú porok felhasználásával nyert aszfaltbetonok vizsgálata az előzőekhez hasonló eredményt mutatott. 4. példa Útépítőanyagot állítunk elő finoiuelos/lásű műanyag felhasználásával, amelyet előzőleg vele azonos szemcseméretű szervetlen anyaggal keverünk el. A kísérleteknél kereskedelmi forgalomban kapható polietilén (szemcseméret < 0,08 mm), valamint alacsony hőmérsékleten végzett őrléssel nyert polietilén (szemcseméret < 0,09 mm), továbbá szintén alacsony hőmérsékleten végzett őrléssel ipari, polietilént és polipropilént egyaránt tartalmazó hulladékból nyert műanyagport alkalmaztunk. A kísérletek mindegyikénél az előző példáknál alkalmazottakkal azonos kőzet- illetve homokanyagot (szitaelosztása megfelel a 0/18 aszfaltbetonok szitaanalízésének), valamint B100 jelű bitument alkalmaztunk. A kőzet— illetve homokanyagot 170-180°C-ra előmelegítve aszfaltkeverőbe adagoljuk és ugyancsak 170- 180°C hőmérsékletű bitument adagolunk hozzá. Ezután a beadagolt kőzet- illetve homokadalék 1/9-edének megfelelő mennyiségű mészkőlisztet adagolunk hozzá töltőanyagként. A porított műanyagot kétféleképpen adagoljuk: a) a műanyag teljes mennyiségét elkeverjük a töltőanyaggal és azt adagoljuk a keverőbe, vagy b) a műanyagot a töltőanyag egy részével keverjük el (ez a mennyiség kétszerese a műanyagénak) és a töltőanyag többi részével egyidejűleg, de attól elválasztva adagoljuk. Mindegyik kísérletnél a kötőanyag mennyisége - beleértve a műanyagot és bitument - az építőanyag teljes mennyiségére vonatkoztatva 5,1 t%, Mindegyik, előzőekben említett műanyagfajtával ■6—6 útépítőanyagkeveréket állítunk elő 2-2 azonos műanyagkoncentrációval (3,5 és T/c), az egyiknél az a), a másiknál a b) eljárás szerint végezve a műanyagpor bekeverését. 4 Az adagolás befejeztével a komponenseket az aszfaltkeverőben homogenizáljuk és a kapott keverékből Marshall-próbatesteket öntünk és azokat az előzőek szerint vizsgáljuk. A kapott értékeket diagramban ábrázolva a mérési hibahatáron belül az la, lb, 2a és 2b diagram értékének megfelelő értéket nyertük. 5. példa Kontrollvizsgálatokhoz a 3. példánál leírtakhoz hasonló módon azonos kóbset és homokanyagok és mészkőliszt felhasználásával bitumenes útépítőanyag-keverékeket állítunk elő, azonos összetételeket alkalmazva. Kötőanyagként B100-as bitument használunk önmagában illetve polietilénnel adalékolva. Az össz-kötőanyagmennyiség ebben az esetben is 5,1% az építőanyag teljes mennyiségére számítva. Különböző polietilén tartalmú bitumenkeverékeket állítunk elő a B 100-as. bitumen és aprított polietilén 270 C-on való intenzív összekeverésével, majd ezekből és tiszta bitumenből az előzőekben említett kőzet—, homok - és töltőanyagok hozzáadásával útépítőanyag—keverékeket készítünk és ezekből Marshall-testeket állítunk elő, amelyeket az előző példa szerint vizsgálunk. A kapott eredményeket szintén az 1. és 2. ábrán ábrázoltuk, a görbéket 3a-val és 3b-vel jelölve. E diagramokból jól látható, hogy növekvő polietilén-tartalomnál a hasadási húzó szilárdság itt is nő, de a vizsgált tartományban a polietilén-tartalomtól való függés telítettséget mutat. Az összenyomódást érték, az előzőekhez hasonlóan, növekvő polietilén-tartalommal lassan csökken (4a és 4b ábrák). A 3. és 4. példa szerint előállított útépítőanyagok vizsgálati eredményeit összehasonlítva az 5. példa szerinti eredményekkel megállapíthatjuk, hogy az aszfaltbeton ismert összetételének megfelelő összetételű (kőzet, töltőanyag, bitumen, műanyag), a találmány szerinti eljárással előállított műanyagtartalmú poranyag felhasználásával készített építőanyagok jellemzői hasonlóak az azonos összetételű, és műanyaggal ismert módon módosított bitumen felhasználásával nyert építőanyagok jellemzőihez, de például a hasadási húzószilárdság vonatkozásával a találmány szerinti eljárással előállított poranyag esetében a kapott eredmények sokkal jobbak. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás finomeloszlású, (1:5) és (5:1) közötti tömegarányban hőre lágyuló műanyagot és hordozóanyagot tartalmazó poranyagok előállítására, elsősorban bitumenkötésű útépítőanyagok előállításához, azzal jellemezve, hogy a hőre lágyuló műanyagot — előnyösen polietilént - olvadási tartományának megfelelő hőmérsékletre előmelegített bitumenbe, mint hordozóanyagba, adagoljuk, szerves oldószerrel hígítjuk, homogenizáljuk és a kapott massz.ához először, a hordozóanyag és műanyag együttes tömegére számított (2,5 - 3,5) : 1 tömegarányban égetett meszet adagolunk, a kapott masszát 100°C alá hűtjük, majd szervetlen szilárd anyagot tartalmazó vizes iszapot adagolunk hozzá és a mész és a vizes iszap reakciójával a masszát műanyagtartalmú poranyaggá alkítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oldószerként az alkalmazott műanyag bomlási hőmérsékleténél 10 - 20°C-nál alacsonyabb forráspontú oldószert alkalmazunk. 5 0 ;5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
