195637. lajstromszámú szabadalom • Terméshozamnövelő és növényi növekedést szabályozó készítmények és eljárás a hatóanyagukat képező helyettesített nitro- és ciano-guanidin-származékok előállítására
195 637 Vágott gladiolusz virágok megnövelt váza-ideje 100 p.p.m. hatóanyagot tartalmazó oldatokkal végzett kezelés után XXXIX. táblázat Kezelés Nyitott Nyitott virágocskák rügyek száma Virágocskák liervadása Mérték (%) Súlyosság Szár hcrviuíásn Szár színe Rügy kezetlen (DIW) 19 5 50-75 3,0 közepes Y6 Y6/Br kontroll (DIW) 25 9 10-25 2,5 enyhe YG/Gn YG/Gn kontroll (Ac) 21 11 10-25 2,5 enyhe YG/Gn Y6 1 -Nitro-3-(trifluor-metilfenil)-guanidin 23 42 0 1,0-Dk Gn Gn 1 -(3,5 -diklór-fenil)- 3-nitro-guanidin 49 15 0 1,0-Dk Gn Gn l-Nitro-3-(3-trifluormetil-4-fluor-fenil)guanidin ' , 17 37 0 1,0 lük Gn Gn l-(3-metoxi-benzil)-3-nitro-guanidin 42 21 0 1,0 mL Dk Gn Gn AOAA 18 35 0-10 1,5 — Dk Gn Gn Látható tehát, hogy ha a vágott gladiolusz virágjait úgy kezeljük, hogy szárukat 30 percre a találmány 35 szerinti helyettesített nitro-guanidinek oldatába merítjük, akkor az ilyen virágok váza-ideje lényegesen meghosszabbodik az így nem kezelt virágokéhoz képest. Az így kapott növekményt számos kritérium, így az elfogadható nyitott virágocskák számának 40 növekménye, a virágocskák hervadásának csökkent mértéke és csökkent súlyossága, a szárak és rügyek zöld színének fokozott mértékű megmaradása és a szár-turgor fokozott mértékű megmaradása alapján ítélhetjük meg. 45 41. példa Leveles zöldségeknél késleltetett elöregedés 50 vizsgálata Kelkáposztát, illetve amerikai kelkáposztát vásárolunk helyi piacon, majd felhasználásig műanyag zacskóba zárva hűtőszekrényben tartjuk. A legkülső leve- J leket eldobjuk, és a kísérletekhez fiatal, egészséges, sértetlen leveleket használunk. A leveleket a szárról úgy választjuk el, hogy a kapcsolódási pontnál éles szikével levágjuk őket. Közvetlenül a levágás után a levélnyeleket a kezelő oldatokba állítjuk. Az utóbbiakat közel 100 ml-es térfogatú, szélesszájú borostyánkőedényekbe töltjük. A levél megtartása, illetve a kezelő oldat párolási veszteségének a minimálisra csökkentése céljából az edényeket bedugaszoljuk olyan, műanyaghabból készült dugókkal, amelyeken előzetesen szikével sugárirányú hasítást hajtottunk végre a levélnyél befogadása céljából. 100 p.p.m. koncentrációjú kísérleti oldatot készítünk úgy, hogy 200 mg l-nitro-3-(3-trifluor-metil-4- fluor-fenil)-guanidint 100 ml acetonban feloldunk és az így kapott oldat végtérfogalát 2000 mi re állítjuk be ionmentes vízzel. A kísérleti vegyületre nézve 10 p.p.m., illetve 1 p.p.m. koncentrációjú kezelő oldatokat is készítünk tízszeres hígítások útján, hígítószerként 5 térfogat% acetont tartalmazó vizet használva. A kísérletekbe kontrollként tiszta vizet, illetve 5 térfogat% acetont tartalmazó vizet is bevonunk. Mind a kelkáposztánál, mind az amerikai kelkáposztánál mindegyik kezelést négyszeres ismétlésben hajtjuk végre, és az egyes ismétlésekhez különböző növényekről nyert leveleket használunk. Az edényeket ezután véletlenszerűen helyezzük el 21—25 C hőmérsékletű laboratóriumban. A természetes világítást fluoreszcens fénnyel egészítjük ki úgy, hogy napi 12 órás megvilágítást biztosítsunk. A kezelő oldatokat szükség szerint pótoljuk olyan tölcsér útján, amelynek szára a műanyaghab-dugó radiális vágásán át az edénybe nyúlik. A kezelés megkezdése után 1, 3 és 7 nappal a leveleket a zöld szín megmaradása szempontjából értékeljük és a következő értékeket rendeljük hozzájuk. 65 38
