195629. lajstromszámú szabadalom • Eljárás röntgen-kontrasztanyagok árnyékot adó komponenséül szolgáló nagy folyóképességű és sűrűségű báriumszulfát előállítására és az eljárással kapott bárium-szulfátot tartalmazó röntgen-kontrasztanyag
1 195 629 2 A találmány tiírgya eljárás rönlgcn-kontrasztanyngok árnyékol átló komponenséül szolgáló nagy folyóképességű és sűrűségű bárium-szulfát előállítására, és az eljárással kapott bárium-szulfátot tartalmazó röntgen-kontrasztanyag. A találmány tárgya eljárás röntgen-kontrasztanyag előállításához alkalmas zsugorított bárium-szulfát előállítására. A találmány szerinti eljárással nyert bárium-szulfát, a kiindulási anyaghoz képest nagyobb sűrűségű, és vizes szuszpenziójának folyóképcssége jóval nagyobb a kiindulási anyagénál; az ebből a zsugorított anyagból előállított röntgen-kontrasztanyag jobb minőségű az ismerteknél. A bárium-szulfát ma is, mint korábban, a gyomorbélrendszer vizsgálatára alkalmazott röntgen-kontrasztanyagokban használatos legjelentősebb árnyékot adó komponens. Számos új bárium-szulfát-készítmény és ezekre vonatkozó szabadalmak bizonyítják ennek az árnyékot adó vegyületnek felülmúlhatatlan alkalmasságát az adott felhasználási területen. A gyakorlati felhasználás céljára olyan báriuniszulfát készítmények előállítására törekszenek, amelyeknél a legmagasabb sugárelnyelés jó folyóképességgel párosul, hogy a készítmény minden testrészt és redőt kilöltsön, és kis rétegvastagság esetén is megfelelő árnyékot adjon. A technika állásaként az általánosan alkalmazható készítmények közül a 2 703 600. számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratot emeljük ki (1978., Frédi Fischer). Eszerint a röntgen-kontrasztanyagként használható bárium-szulfát sűrűsége legalább 1,2 g/ml, előnyösen 1,6—1,7 g/mi kell, hogy legyen. Még magasabb követelményeket állítanak a sűrűség és a foiyóképesség tekintetében a röntgen-kontrasztanyag elé, ha a gyomor illetve a gyomornyálkahártya kettős-kontraszt-ábrázolására alkalmazzák. A kettős kontraszt-ábrázolás egyike az utóbbi evekben kifejlesztett azon módszereknek, melyek a gyomornyálkahártya sérülést — mely szokásosan a gyomorfal rákos megbetegedésének első lépéseként jelentkezik - kimutatják. (Lásd: R. E. Miller és .1. Skucas, Radiographic Contrast Agents, University Park Press, 1977., 144-146.) Az ilyen sérülések korai felismerése rendkívüli mértékben javítja a gyomorrák kezelésének esélyeit. Az előrehaladott gyomorráknak, amely a hagyományos kontrasztanyagokkal is diagnosztizálható, ismerten rossz a prognózisa. (Lásd: I. Läufer és munkatársai, Diagnostic Radiology, Vol. 115, 1975. június, 569 - 575.) A gyomor, illetve a gyomornyálkahártya keltőskontrasztvizsgálatánál például karbonátok beadásával a gyomrot a karbonátokból felszabaduló szénsavval feszesre töltik. Ezután viszonylag kis mennyiségű, nagy koncentrációjú, lehetőleg kis viszkozitású bárium-szulfát szuszpenziót visznek be, A bárium-szulfát szuszpenzió — ha folyóképessege kiváló — szétterül a kinyújtott gyomorron, és kitölti annak minden öblét és finomszerkezetét, miközben a gáz maga negatív kontrasztanyagként hat. Ha a bárium-szulfát szuszpenzió elég tömény, a nyálkahártya-redőkön egy olyan finom bárium-szulfát réteg képződik, amely a röntgen-kontraszt-kepen látható. Minél nagyobb a bárium-szulfát szuszpenzió koncentrációja, annál vékonyabb réteget kell felvinni a gyomornyálkahártyára ahhoz, hogy a röntgenkép láthatóvá váljon. Minél nagyobb a készítmény folyóképessége, annál jobban behatol a legkisebb közökbe, redőkbe, így a szerkezet annál differenciáltabban válik láthatóvá. (Lásd: 1. L uiTcr, Diagnostic Radiology, Vol. 117, 1975. december, 513-518.) A kettős-kontraszt-ábrázolás alkalmazásával a rák felismerésének aránya sokszorosára javult. Optimális körülmények között a rák néhány mm átmérőtől a csupán I mm átmérőjű nagyságig is felismerhető. A jó kettős-kontraszt-ábrázolás elengedhetetlen főfcltctcle az alkalmazott bárium-szulfát szuszpenzió széles pH tartományon belüli lehető legmagasabb koncentrációja és egyidejűleg igen jó folyóképessége. A gyomornedv, amelynek pH-ja széles tartományon bőiül ingadozhat, nem idézhet elő a kontrasztanyagból kicsapódást. (Lásd: R. E. Miller és J. Skucas, előzőekben idézett helyen.) Hasonló elven alapszik a bélnyálkahártya kettőskontraszt-ábrázolása, aminek segítségéve! a nyálkahártyafelület viszonylag jelentéktelen elváltozásai, és ezzel a rák korai stádiuma diagnosztizálhatok. A gyomor, illetve a gyomornyálkahártya ketlőskontraszt-ábrázolásához alkalmas bárium-szulfátkészítmenyeknek legalább 200 g/100 mi, méginkább 250 g/100 ml bárium-szulfát-tartalmúaknak kell lenniük. A kereskedelmi forgalomban kapható kicsapott F harmakopoe-konform bárium-szulfát porok általában nem alkalmasak arra, hogy belőlük kellően folyó képes, megfelelően magas koncentrációjú készítményt állítsunk elő, függetlenül attól, hogy durván vagy f noman őrölt készítményt alkalmazunk-e. (Vesd öszsze például a W. B. James, British Journal of Radiobgy, 51, 1020-1022 (1978) irodalmi helyen szereplőkkel.) Egyes ásványi eredetű bárium-szulfátokból, például a Dél-Ausztráliábó! származókból, körülbelül I — 30 pm szemcseméretűre történő őrlést követően jó tolyóképességű, nagykoncentrációjú szuszpenzió készíthető. Sajnos azonban az ilyen baritok nem felelnek meg a gyógyszerkönyvben előírt tisztasági követelményeknek. Általában túl sok nehézfémet tartalmaznak. (Lásd: R. E. Miller és J. Skucas előzőekben idézett helyen.) A nagy röntgenárnyékot adó, jó folyóképességű, nagy koncentrációjú vizes szuszpenzióvá alakítható bárium-szulfátra azonban igen nagy igény van. Azt találtuk, hogy mind a bárium-szulfát röntgeíárnyékot adó képessége, mind vizes szuszpenziójáíak folyóképessége jelentősen javul, ha a kicsapással vagy ásványi eredetű alapanyagból őrléssel nyert bárium-szulfátot magas hőmérsékleten kezeljük. A keze- és során a bárium-szulfát zsugorodik, miáltal folyóképessége emelkedik, és a részecskék közötti távolság csökkenése révén a részecskék illeszkedése, a sűrűség növekszik. A magas hőmérsékleten való kezeléssel kapott bárium-szulfátból a szokásosan használt adalékokkal készített készítmény igen nagy sűrűségű és megfelelő folyóképességű. A magas hőmérsékleten végzett kezeléssel, különösen, ha a kiindulási anyag szintetikus 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
