195620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunogén hatású, hapténekből és muramilpeptidekből felépülő konjugátumok és e konjugátumokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1

195 620

2

A találmány tárgya eljárás egy új vcgyülettípus, közelebbről kis molekulasúlyú muramil-peptid származékokkal módosított vegyületek előállítására. A muramil-peptid szerkezeti egység következtében e vegyületek immunogén sajátságokkal rendelkeznek; e szerkezeti egység nélkül lényegében nincsen immunogén hatásuk.

Ismeretes, hogy az általában „muramil-peptideknek” nevezett anyagok, melyek szacharid szerkezeti részt, elsősorban N-acetíl-muramíí szerkezeti részt, és egy szacharidrészhez kapcsolódó peptidláncot tartalmaznak., immunológiai adjuváns hatással bírnak, E muramii-peptideknek már eddig is számos képviselőjét írták le a szakirodalomban

Mivel a nuiramil-peptídek képesek serkenteni a gazdaállat immunválaszát egy antigénnel szemben, felmerül alkalmazásuk lehetősége például olyan vakcinakészítményekben, melyek természetüknél fogva gyenge, vagy erélyes tisztítási eljárás következtében meggyengített immunogén anyagot tartalmaznak, amely tisztításra toxikológiai okokból vagy olyan, másodlagos hatások elkerülése céljából van szükség, melyek az antigén szempontjából nem kívánatosak.

A muramil-peptidek adjuváns immunológiai hatásának további erősítése végett már előzőleg javasolták, nevezetesen a 3833 számú közzétett európai szabadalmi bejeién lésben, e muramil-peptidek és a vizsgált antigének kovalens kötésekkel való összekapcsolását, másként kifejezve a muramil-peptidek antigénekkel való „konjugálását”. Egyes esetekben az ilyen típusú kapcsolat lehetővé teszi az íg> módosított antigén immunogén hatásának felerősítését. Megfigyelték azonban azt is, hogy ezt a konjugálást (kapcsolást) egyrészt pirogén sajátságok fellépése, másrészt olyan, nyilvánvalóan immunogén reakciók kísérik, amelyek éppen a muramil-peptid származékok ellen irányulnak. Ez a jelenség figyelhető meg például akkor, ha a tetanusz-toxint konjugálják muramul-peptid származékokkal.

E módszerrel párhuzamosan kifejlesztették az immunogén hatóanyagok egy új típusát, melyek egyik szerkezeti egysége egy természetes, azaz „natív” antigén egyik szerkezeti része, másik szerkezeti egysége pedig egy hordozó, közelebbről egy természetes vagy szintetikus makromolekula. Mindazonáltal, néhány olyan peptid kivételével, amelyek már önmagukban is elegendő aminosavat tartalmaznak ahhoz, hogy - bár rendkívül gyenge, de kimutatható - immunogén hatással rendelkezzenek, e fragmentumok immunogén jellege általában a hordozóval való konjugálásuk (kapcsolásuk) következménye.

A következőkben idézünk néhány olyan új közleményt, melyek ilyen típusú immunogén anyagokat írnak le.

— Audibert, és munkatársai: Nature, 289, 593 (1981);

— Mózes és munkatársai: Ptoc. Natl. Acad. Sei. USA 77, 4933 (1980);

— Arnon és munkatársai: Proc. Natl. Acad. Sei. USA 77, 6769 (1980);

— Lemen és munkatársai: Proc. Nati. Acad. Sei. USA 78, 3403 (1981);- Arnon és munkatársai: Proc. Natl. Acad Sei. USA 78, 1450(1981);

— Matsuura és munkatársai: Endocrinology 104,

2. szám, (1979).

Néhány szerző vizsgálta bizonyos peptideknek antitestek termelődését indukáló képességét makromolekuiáris hordozóval való előzetes kapcsolás nélkül. tgy például Lerner és munkatársai a fentebb idézett közelményben, továbbá Dreesman [Nature, 295, 158 (1982)] megállapítják, hogy bizonyos peptidek, melyek szekvenciája a HBsAg antigén szekvenciájával megegyezik, egerekben kimutathatóan antitestek képződését idézik elő. Dreesman szerint, ha e peptideket adjuvánssal, közelebbről a teljes Freund féle antigénnel (az úgynevezett FCA antigénnel) társították, akkor azok a liposzómák, amelyekben esetenként beágyazták az N-acetil-muramil-L-alanil-D-izogiutamint (az úgynevezett MDP-t), nem voltak képesek jelentős módon megnövelni az adott típusú peptidek által kiváltott, elsődleges immunválaszt.

Azt találtuk, hogy ha - lényegében makromolekuláris hordozó nélkül — egy hapténhez, vagy kis molekulasúlyú, legalább egy „antigén hellyel” rendelkező, hapténfragmentumhoz kapcsoljuk az N-acetil-muramil-L-alanil-D-izoglutamint (a következőkben ezt „MDP”-vei jelöljük) vagy ennek analógjait, homológjait vagy származékait, különösen muramil-peptid származékait vagy ezek olyan analógjait, amelyekről ismert, hogy antigének vonatkozásában az immunválaszt elősegítő sajátságaik vannak, akkor olyan anyagokhoz jutunk, melyek váratlan in vivo immunogén hatékonysággal rendelkeznek.

Ezen imunogének továbbá váratlanul, gyakorlatilag vagy tökéletesen mentesek az in vivo pirogén hatástól, ellentétben az előzőleg leírt konjugátumok - kal, amelyek az MDP-t nagy molekulasúlyú antigénekkel összekapcsoltan tartalmazzák (és ahol a nagy molekulasúlyú antigének vagy természetes antigének, vagy pedig olyan konjugátumok, amelyek egy antigén helyet viselő pepiidből és egy makromolekulás hordozóból állnak). Az in vivo pirogén hatástól való mentesség megfigyelhető mind az MDP olyan származékainak vagy analógjainak az esetében, amelyek önmagukban adagolva pirogének, és amelyek pirogén sajátsága csökken, sőt megszűnik ahapténnel való kapcsolás után, mind az MDP olyan származékai vagy analógjai esetében, amelyek önmagukban adagolva sem pirogének, és pirogén-mentességük a konjugálás után is megmarad.

Közelebbről a találmány olyan, haptént és niuramil-peptidet egyesítő konjugátumok előállítására vonatkozik, melyek nem váltanak ki a konjugátum muramil-pcptidrésze ellen irányuló antitestképződést.

A fentiekben a „haptén” fogalmat igen tágan értelmezzük: magában foglal minden kis molekulasúlyú haptént vagy hapténfragmentumot, tekintet nélkül előállításának módjára, tehát tekintet nélkül arra, hogy fraketonálással, depolimerizációval, szintetikusan vagy genetikai rekombinációval kapjuk.

Összhangban a fentebb elmondottakkal, az „antigén hely” a haptén minden olyan, főként felületi konfigurációját jelenti, melyet felismerni képes egy antitest, amely előzőleg képződött valamely, az adott

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

2