195619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hepatitis-B vírussal szemben orális vakcinák előállítására

7 195619 8-koordinátái közötti szakasz veszi közre. A pl IMI plazmid 19 bázispárt tartalmaz az SV40 vírus szek­venciából (5173—5174 SV40 nukleotidok) a HBsAg gén előtt. A pHM2 azonos a pHMl-gyel, azzal az el­téréssel, hogy az utóbbi nem tartalmazza ezt a szek­venciát. A pHMl és pHM2-ből származó fenti kazettákat az 5. típusú adenovirus genonrjának El régiójába il­lesztjük, a fentebb ismertetett homológ rekombiná­ciós módszer alkalmazásával. Mindkét plazmidot linearizáljuk és az adenovirus AE1 mutánsának 9,1 — 100 géntérkép-koordináták közé eső, nagy Xbal frag­­mensével kombináljuk [Gluzman Y., Reich! H és Solnick D.: Eukaryotic Viral Vectors (Y. Gluzman szerkesztő), Cold Spring Harbor Laboratories, 187— 192. oldal (1982)]. A plakkokat leszedjük és mind­egyikből vírus-készletet állítunk elő. Ha az így kapott vírusokkal (HM1 és HM2) meg­fertőzünk egy humán embrionális vese scjtvonalat (293) [Graham F. L., Smiley J., Russell W. C. és Nairn R., J. Gen. Virol. 36, 59-72 (1977)], azt ta­pasztaljuk, hogy a fertőzés után 40 órával közel 1 jug HBsAg mutatható ki 5 X 106 fertőzött sejten­ként a HM2-fertőzött sejtek tenyészetének felülúszó­­jában, radioimmun vizsgálattal, az NML-HBsAg kész­let pozitív kontrolljával összehasonlítva a cpm-ct. HM1 vírussal a fenti mennyiségnek közel 60%-a kép­ződik. Vizsgálataink szerint a fenti vírusok által ter­melt HBsAg polipeptidek glükozilált (P2) és nem­­glükozilált (Pl) formában vannak [Marion P. L., j Salazar F. H., Alexander J. J. és Robinson W., J. Virol. : 32, 796-802 (1979); Peterson D. L., J. Bioi Chem. , 256, 6975-6983 (1981)]. A fertőzés után 40 órával a HBsAg többsége (78 %-a) részecske formájában (sűrűsége 1.20 g/ml) kiválasztódik a sejtekből a táp­közegbe, és azonos, vagy közel azonos az emberi szé­rumban észlelt 22 nm-es részecskével [Gerin J. L., Purcell R. H., Hoggan M. D., Holland P. V. és Chanock R. M., J. Virol. 4, 763-768 (1969); Gerin J. L., Holland P. V. és Purcell R. H., J. Virol. 7, 569-576 (1971)]. A HM2 köze! 40%-kal több HBsAg-t ered­ményez, mint a HM1. Azonban a HM2-t a korábban ismertetett hibrid adenovirus AElH-hoz hasonlítva, a HBsAg polipeptid 70-szeres növekedését észleljük a HM2 vírus esetén. Az adenovirális fő késői promoter helyett bármely más megfelelő eukariotikus promotert, például hu­mán metallotionein promotert vagy humán dihidro­­foiát reduktáz promotert is használhatunk. Ezen­kívül, példáinkban 5. típusú adenovirus DNS-t hasz­náltunk vektorként az idegen gén expressziójára; azonban más típusú adenovírusok is használhatók vektorként, különösen használhatók a 3., 4., és a je­lenlegi vakcinákban alkalmazóit 7. típusú adenovíru­sok. Ezenkívül, noha példáinkban az SV40 DNS-ből származó működési és poliadcnilációs jelek használa­tát Ismertettük, más megfelelő működési és poliadc­nilációs jeleket is használhatunk, amelyek adenovirus DNS-ből, különösen a 3., 4. vagy 7. típusú adenovíru­­sokból származhatnak. A találmány szerinti eljárással előállított készítmé­nyek alkalmazásakor, amelyekben az idegen gént az adenovirus törölt korai 3. régiójába illesztjük, a rc­­kombináns vírus fertőzőképcs marad, és a vakcinálás csupán annyiból áll, hogy a rekombináns vírust a bélbe juttatjuk. Másrészről, a korai 1. régió szükséges az adenovirus fertőzőképességéhez. Ezért, ha az ide­gen gént a törölt 1. korai régióba illesztjük, egyidejű­leg kisegítő-vírust is kell adagolnunk. Kisegítő vírus­ként célszerűen módosítatlan, fertőzőképes adeno­­vírust alkalmazunk. A kisegítő vírus azonban lehet maga is egy hiányos vírus, olyan törléssel, amely a re­­kornbináns vírussal kiegészíthető. Ily módon vírus­szaporodás és idegen antigén-képződés csak a mind­két vírussal fertőzött sejtekben mehet végbe. A fenti fertőzőképes kisegítő-vírus a rekombináns vírussal azonos, vagy attól eltérő alfajba tartozhat. Eltérő típus esetén (például, ha a rekombináns vírus az Ad4 altípusba, a fertőző vírus az Ad7 altípusba tartozik), a rekombináció útján történő vad típusú vírus kelet­kezését a lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni. A vakcina előállítása céljából a vírus szaporítását vagy úgy valósítjuk meg, hogy a két vírust együtt tenyészt­jük humán diploid fibroblaszton, vagy a vírusokat külön-külön tenyésztjük olyan sejtvonalakban, ame­lyekről ismert, hogy pótolni tudják a hiányokat. Az El és E3 régiókon kívül számos olyan más ré­giója is van a virális gcnomnnk, ahova a promoterből, három részes vezetőből, idegen génből és működési és poliadcnilációs jelekből álló kazetta beilleszthető. Ilyen régió többek között az Ela és Elb közötti régió, a genom bal és jobb végén lévő és az E4 régió, és az L5 és E4 közötti régió. Példaként az alábbiakat említ­jük. Az Ad5 az 1,4 térkép-koordinátánál egy Ela pro­motert és a 4,7 térkép-koordinátánál egy Elb promo­tert tartalmaz. Az Ela poliadenilációs helye a 4,6 tér­kép-koordinátánál az 1631. nukleotid, az 1671. nuk­­leotidná! van a TATA box az Elb promoter számára. Az 1572. nukleotidnál van az egyetlen Hpal hely (GTTAAC). Ezt a helyet lehet használni a 2. típusú adenovirus fő késői promoterének és a hepatitis B felületi antigénjének elhelyezésére és az Ela poliade­nilációs hely használatára. Az Ela poliadenilációja az SV40 vírus DNS-ből vagy a vírus L4 régiójából szár­mazó poliadenilációs jelnek az Ela mögé helyezésével biztosítható. A fenti módon szerkesztett genomban a pótlólagos DNS-t azáltal kompenzálhatjuk, hogy az E3 régióból eltávolítjuk a nem létfontosságúnak ítélt DNS-í. Más illesztési pontok a genom bal és jobb végén vannak. A bal végen a helyzet a fordított terminális ismétlés 116. bázispárja és az E4 promoter TATA boxa között lesz. Az Ad2-ben a 99,3 térkép-egységnél egy Mbo II hely van. Ez 191 bázispárnyira van a virá­lis DNS jobb végétől. Az Ad5-ben egy Thal(FnU4DII) hely van 240 bázispárnyira a genom bal végétől. Ez a régió az ITR és az E4 TATA box elleniránya között helyezkedik cl. Szükség esetén az extra DNS elhelye­zésére E3-törölt mutánsba is illeszthető a DNS. Minden esetben használhatók ugyanezek a régiók illesztési pontként az adenovirus fő késői promoteré­­ből, a háromrészes vezetőből, idegen génből és műkö­dési és poliadenilációs jelekből álló kazetta beilleszté­sére a jelenleg forgalomban lévő adenovirus vakcinák-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom