195585. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés villamos jelhalmaz frekvenciaspektrumát reprezentáló egyedi villamos jelek halmazának előállítására, rögzítésére, illetve megjelenítésére

1 195 585 2 kénti kapcsolási elrendezés elnagyolt tömbvázlatát mutat­ja. A 3. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas találmány szerinti kapcsolási elrendezés példa­ként kiviteli alakjának tömbvázlatát mutatja, a 4. ábra egy további kiviteli alak tömbvázlatát, az 5. ábra pedig a találmány szerint alkalmazott VCDC forrás példaként ki­viteli alakjának, egy vezérelhető meredekségű fűrészgenerá­tornak a kapcsolási vázlatát mutatja. Az 1. ábrán látható a Be jelbemenetre láncban kap­csolt 01 keverőfokozat, amelyre láncban 02 sávszűrő, 03 erősítő és 04 demodulator csatlakozik. A 04 demodulator kimenete az egyedi jelek szintjének megfelelő adatjelkép­zést megvalósító eszközzel, példánk szerint 08 katódsugár­cső másik eltérítő áramkörével van csatolva. A 01 keverő­fokozat helyi jel bemenetével - példánk szerint 05 erősí­tőn át — feszültséggel vezérelhető frekvenciájú 06 oszcil­látor van csatolva (VCO). A periodikusan monoton válto­zó szintű egyenfeszültségforrás példánk szerint 07 fűrész­­jelgenerátor, amelynek (cgy-cgy) kimeneté a 06 VCO ve­­zcrlőbemcnetével, illetve a 08 katódsugárcső egyik eltérítő áramkörével van csatolva. A találmányt a továbbiakban a 2. és a 3. ábra egy­bevetésével magyarázzuk részletesen; a 3. ábrán követhe­tő, hogy a transzponálási jelútbán — a Be jelbemenet és a Ki adatkimenet közötti hurokkapcsolásokba -beiktatott szintézer liatásláncban hogyan kombináljuk az 1., illetve 2. ábrán mutatott ismert megoldások működési mechaniz­musát alapvetően új hatásmechanizmussá. A hagyományos indirekt digitális frekvencia szin­­tézernél (2. ábra) feszültséggel vezérelhető frekvenciájú oszcillátor (továbbiakban: 1 VCO) elválasztó 2 erősítőn keresztül szolgáltatja a szintézer kimenőjelét. Az 1 VCO kimenőjelét további elválasztó 3 erősítőn keresztül prog­ramozható 4 frekvenciaosztó jelbemenetére is kapcsoljuk, amely az 1 VCO fki frekvenciájú jelének frekvenciáját 1/N (N természetes egész szám) arányában leosztja, így a 4 frekvenciaosztó kimenetén fkj/N frekvenciájú jelet ka­punk. Az N osztó - tényező változtatható, a 4 frekvencia­­osztó 4a vezérlőbemenetére kapcsolt fkdd frckvcnciakod­­jelek inkrementálisan változtatják az osztásarányt. A 4 frekvenciaosztó jelkimenete fázis—frekvencia 5 diszkrimi­­nátor jelbemenetével van csatolva, míg annak referenciabe­menetére 6 referencia jelforrás kimenete csatlakozik. A mutatott kivitelben a 6 referencia jelforrás F osztásará­nyú (F természetes egész szám) fix frekvenciaosztó, amely fR névleges referenciafrekvenciás jelet szolgáltató 8 jelfor­rás kimenőjelét dolgozza fel: így a 6 referencia jelforrás kimenetén úgynevezett mintavételi fR/F frekvenciás jelet kapunk. Az 5 diszkriminátor fázisban és frekvenciában összeshasonlítja az fki/N frekvenciájú, illetve fR/F frekven­ciájú jeleket; a kapott hibajel alulátcreszp'í 7 szűrőn ke­resztül jut az 1 VCO vczcrlő/hangoló/bemenetérc és mind­addig hangolja annak frekvenciáját, amíg a zárthurkú sza­bályzókör egyensúlyi állapotba nem kerül. Ez akkor áll elő, amikor az 5 diszkriminátor két bemenetére kapcsolt jelek frekvenciája azonos, fázisa pedig a hurok fokszámá­­tól függő állapotú: elsőrendű szabályzónál állandó, másod­rendű szabályzónál állandóan zérus értékű. A szintézer ki­menőjelének frekvenciája így fki = Mivel N csak pozitív egész szám lehet, annak vál­toztatása révén a kimenőjel frekvenciája fR/F frekvencia nagyságú inkrementumok szerint hangolható. Ha finom bontásban kívánunk hangolni, az. fR/F frekvenciát tehát megfelelően kis értékre kell választani és ez. több szem­pontból is hátrányos: hosszabb a beállási idő, nagyobb a fáziszaj, stb. Ez a megoldás az ismertetett mechanizmus ezen hiányosságai folytán ezért például panoráma üzemre nem alkalmas. Ha viszont a megoldás alapvető jellemzői­nek megtartásából indulunk ki és azt kombináljuk a fo­lyamatos söprögetést megvalósító — 1. ábra szerinti — me­chanizmussal oly módon, hogy a fix meredekségű 07 fű­részjelgenerátor helyett változtatható meredekségű jelfor­rást alkalmazunk, akkor az inkremcntáíisan szintetizált vezérlőjel helyett már az annak menetét reprezentáló folytonos vezérlőjelet kapcsolhatunk az 1 VCO vczcrlőbe­­menetére. Ezt a mechanizmust valósítja meg a találmány szerinti kapcsolási elrendezés, amelynek előnyös példakén­­ti kiviteli alakját mutatja a 3. ábra. Látható, hogy a transz­ponálást megvalósító főhurok felépítése hasonlít az 1. áb­ra szerintihez, liiszen a 06 VCO ~ 05 erősítő - 01 keverő­fokozat - 02 sávszűrő — 03 erősítő - 04 demodulator — 08 katódsugárcső jelűt teljesen megegyezik az 1 VCO — 2 erősítő — 14 keverőfokozat - 15 sávszűrő — 16 erősítő- 17 demodulator — 18 katódsugárcső jelúttal: a főhurok abban tér el, hogy a 07 fürészjelgenerátor helyett feszült­séggel vezérelhető meredekségű 9 jelforrást (továbbiak­ban: 9 VCDC forrás) alkalmazunk. A 9 VCDC fonás ve­zérlőjelét viszont hasonló módon szintetizáljuk, mint a 2. ábra szerinti megoldásnál az 1 VCO vezérlőjelét, megtart­va az 1 VCO - nak -- a helyijei la kimenetétől kölcsönha­tások szempontjából elválasztott — további lb kimeneté­vel csatolt hurkot, amelynek jelútja: 3 erősítő — progra­mozható 4 frekvenciaosztó - fázis -frekvencia 5 diszkri­minátor, ahol az 5 diszkriminátor referenciabemenetére a 8 jelforrás fR frekvenciájú jelét F osztásarányban leosztó 6 referencia-jelforrás csatlakozik, míg a programozható 4 frekvenciaosztó vezérlőbemenetére fkód frekvenciakódje­­leket kapcsolunk. A találmány szerint'az.onban az 5 disz­kriminátor kimeneté a 9 VCDC forrás 9a vezérlőbemene­tére csatlakozik és a frekvenciatengelyt (frekvenciasíkot) szimuláló eszközt — az 1. ábra szerinti ismert megoldástól eltérően — nem az a jel vezérli, amellyel az 1 VCO frek­venciáját vezéreljük, hanem az a jel (vagy abból leszármaz­tatott jel), amellyel a 9 VCDC meredekségét vezéreljük. Ennek megfelelően alakítjuk ki a megfelelő mellékhurkot. A mutatott kiviteli alaknál a folyamatot olyan 10 vezérlő­­egység vezérli, amelynek van frekvencia-kódjelek halmazát önmagában ismert módon előállító áramköre (továbbiak­ban: van kódjelforrása). A 10 vezérlőegység egyik 10a ki­menete csatlak — közvetlenül vagy közvetve, célszerű­en adatbuszon át - a 4 frekvenciaosztó vezérlőbemeneté­re, további kimenete szintvisszaáilító 11 áramkör egy be­menetére csatlakozik, amely 11 áramkör további bemene­téire csatlakozik'a 4 frekvenciaosztó és a 6 referencia-jel­forrás egy egy kimenete, míg a 11 áramkör kimenete a 9 VCDC jelforrás további bemenetével van csatolva. Á 6 re­­fercncíajciforrás egy kimeneté ugyancsak a 10 vezérlőegy­ség megfelelő bemenetével van csatolva. Míg az egyedi je­lek szintjének megfelelő adatjetképzést megvalósító esz­közt a találmány szerint is a bemeuőjel és a helyijei keve­rékéből leszármaztatott jellel példánk szerint a 17 de­modulator kimenőjelével - vezéreljük, addig a frekvencia­tengelyt (frekvenciasíkot) szimuláló eszközt a találmány szerint a frekvencia - kódjelekből leszármaztatott jellel ve­zéreljük. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a frekvenciaten­gelyt (frekvenciasíkot) szimuláló eszköz a 18 katódsugár­cső egyik eltérítő áramköre. A 10 vezérlőegységnek a 4 frekvenciaosztó vezérlőbemenetével csatolt 10a kimene­té 13 D/A átalakítóval is csatolt, amely a 18 katódsugár­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom