195572. lajstromszámú szabadalom • Intenzív párologtató berendezés

1 195 572 2 A találmány tárgya segédenergia felhasználása nélkül működű intenzív párologtató berendezés, elsősorban parapet gázkonvektorokhoz és radiátorokhoz. Az ún. zárt rendszerű fűtőtestek, amelyek a fűtött helyiségből nem vonnak el levegőt, igen sok előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, és így széles körben elter­jedtek. Ilyenek pl. a parapet vagy külső fali gázkonvek­torok és a különböző radiátorok. Nagy hátrányuk viszont, hogy „szárítják” a levegőt, vagyis a fűtött helyiség légcseréjét nem biztosítják, a belső levegőt viszont felmelegítve jelentősen lecsökken tik annak relatív páratartalmát. A helyiség túl alacsony relatív páratartalma nem biz­tosít kellemes közérzetet, amelyet sok esetben túlfűtéssel igyekeznek pótolni. A túlfűtés pedig encrgiapazarlást jelent, és nem is egyenértékű az optimális hőmérséklet és relatív páratartalom beállításával. Ezen ismert probléma megoldására többféle párolog­tató eszközt, illetve berendezést alakítottak ki, amelyek alapvetően két csoportba sorolhatók: Az egyik csoportba tartozó párologtató berendezések közös jellemzője, hogy valamilyen külső energiát (általá­ban villamos energiát) alkalmaznak, amelynek segítségé­vel igen finom mechanikai porlasztás, vagy elgőzölög­­tetés útján növelik a helyiség páratartalmát. Ezen beren­dezések általában kellő hatást érnek el, sőt, legtöbbjük megfelelő érzékelő és automatikus szabályozó elemekkel is fel van szerelve, ami lehetővé teszi az optimális pára­­tartalom beállítását. A segédenergiával működő beren­dezések közös hátránya —, a segédenergia felhasználás tényén túlmenően - az, hogy bonyolult felépítésűek, ennél fogva drágák és meghibásodásra hajlamosak. A másik csoportba az egyszerű párologtató edények tartoznak, amelyek olcsók, tartósak és könnyen kezel­hetők. Alapvető hátrányuk viszont, hogy a kívántnál lényegesen kevesebb víz elpárologtatására képesek, mivel a párolgó felület kicsi és a felület mentén a légsebesség igen alacsony. Ezen hátrányt kísérli meg kiküszöbölni a 3 026 678 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban ismertetett meg­oldás, ahol a radiátor aljára egy víztartó edény van elren­dezve, amelybe fémanyagú tartószerkezetekre oldhatóan rögzített nedvszívó papírcsíkok vannak párologtató betétekként függőlegesen beleállítva, amely párologtató betétek hosszának legnagyobb része a radiátor konvek­­ciós légcsatornájában, a termikus légáramban helyez­kedik el. Itt alapvetően kétséges, hogy az alkalmazott papírcsíkok a párologtató betét teljes magasságában fel tudnak-e szívni annyi vizet, mint amennyit elpárologtat­nak, mivel csekély vízszállító kapacitásuk miatt való­színűleg már jóval alacsonyabb tartományban kiszárad­nak. További alapvető probléma, hogy a vékony papír­betéten nagyon rövid idő (pár nap) alatt kirakódik az elpárologtatott vízből visszamaradó sókiválás, vízkő és egyéb mechanikai szennyeződés. A sűrű papírbetét-csere a fogyasztó szempontjából olyan kényelmetlenséget okoz, amelyet a laikus fogyasztó sem a munka- sem pedig az anyagráfordítás miatt nem vállal szívesen. A javasolt megoldás csak néhány ritka radiátor­­típusnál alkalmazható, ott is csak átalakítással, emellett a fentebb említett okokból üzemeltetése munka- és rezsiköltség-igényes, ugyanakkor légnedvesítő hatása is elmarad a szükségestől. A felsorolt negatívumok miatt ez a megoldás nem is terjedt el a gyakorlatban. Az előzőkhöz némileg hasonló egy másik elképzelés, amelyet a 3 312 658 sz. NSZK-bcli közrebocsátási irat ismertet. Az ebben leírt konstrukció szintén papírbctélck segítségével próbálja a vizet elpárologtatni, egyenes betétek helyett azonban — azok nem elégséges párolog­tató képességét kompenzálva - függőlegesen álló, szinuszgörbe alakú papírbetéteket tartalmaz. A levegő áramlását itt ventillátor biztosítja. Ennél a megoldásnál az előzőekben ismertetett hátrá­nyok fokozottan jelentkeznek. Emellett a fenti meg­oldás a leírásban részletezett kialakítása következtében radiátorra felszerelve egyáltalán nem használható, ugyan­akkor működéséhez segédenergiát igényel. További hát­ránya ezen párologtató berendezésnek, hogy önmagában is radiátor méretű, így egyszerű radiátorral egyesített használatra egyáltalán nem alkalmas. Az ismert párologtató berendezések felsorolt hátrá­nyai miatt a zárt rendszerű fűtőtestek döntő többsége nincs ellátva párologtatóval, annak ellenére, hogy a fel­használók túlnyomórészt kívánatosnak tartanák a fűtött helyiség magasabb páratartalmát. Szükség van tehát egy olyan párologtató berendezésre, amely egyesíti az egyszerű párologtató edények és a segédenergiával működő berendezések előnyeit: tehát egyszerű, nem igényel segédenergiát, nem tartalmaz meghibásodásra hajlamos alkatrészt, ugyanakkor képes a szükséges vízmennyiség elpárologtatására. A találmány álltai konkrétan megoldandó feladat tehát az egyszerű, segédenergia nélkül működű párologtató edények illetve szerkezetek hiányosságainak a kiküszö­bölése, vagyis a párolgó felület növelése az adott mérete­ken belül, valamint a párolgó felület mentén a légsebes­ség növelése. A találmány alapgondolata abból a felismerésből indul ki, hogy a párologtató berendezés szokásos és cél­szerű felszerelési helyén, vagyis a fűtőtestek fölött a levegő áramlási sebessége függőleges irányú, tehát az intenzív párolgáshoz függőleges párolgó felületekre van szükség, amelyek egyben a párolgó vízfelület növelését is jelentik, ugyanakkor az is szükséges, hogy ezen felü­letek ncdvcsségutánpótlása teljes kiterjedésükben bizto­sított legyen. A kitűzött feladatot olyan segédenergia nélkül mű­ködő párologtató berendezéssel oldjuk meg, amelynek a hagyományos párologtató edényekhez hasonló külalakú, fűtőtestre helyezhető víztartó edénye van, amelybe nagyszámú kapilláris járattal rendelkező, nagy nedv­szívó tulajdonságú anyagból készült párologtató betétek vannak függőlegesen, a termikus légáram irányával pár­huzamosan beállítva. A találmány szerinti megoldásra az jellemző, hogy a víztartó edényben a légáram átvezetésére a víztartó edény külső oldalfalai által határolt víztartó téren keresz­tül függőlegesen áthatoló légáteresztő csatornák vannak kialakítva, amelyek határolófalainak magassága azonos vagy közel azonos víztartó edény külső oldalfalainak a magasságával és az ezen légáteresztő csatornák közötti víztartó tér ki van töltve rugalmasan alaktartó, egymással adott esetben összefüggő, nagy nedvszívó tulajdonságú anyagból készült párologtató betétekkel, amelyek magas­sága mintegy kétszeresén meghaladja a víztartó edény külső oldalfalainak magasságát és közöttük a légáteresztő csatornák egyenes meghosszabbítását képező szabad keresztmetszetek vannak kialakítva. A találmány szerinti párologtató berendezés célszerű kialakítása folytán kellő légsebességet biztosit a nagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom