195572. lajstromszámú szabadalom • Intenzív párologtató berendezés
1 195 572 2 A találmány tárgya segédenergia felhasználása nélkül működű intenzív párologtató berendezés, elsősorban parapet gázkonvektorokhoz és radiátorokhoz. Az ún. zárt rendszerű fűtőtestek, amelyek a fűtött helyiségből nem vonnak el levegőt, igen sok előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, és így széles körben elterjedtek. Ilyenek pl. a parapet vagy külső fali gázkonvektorok és a különböző radiátorok. Nagy hátrányuk viszont, hogy „szárítják” a levegőt, vagyis a fűtött helyiség légcseréjét nem biztosítják, a belső levegőt viszont felmelegítve jelentősen lecsökken tik annak relatív páratartalmát. A helyiség túl alacsony relatív páratartalma nem biztosít kellemes közérzetet, amelyet sok esetben túlfűtéssel igyekeznek pótolni. A túlfűtés pedig encrgiapazarlást jelent, és nem is egyenértékű az optimális hőmérséklet és relatív páratartalom beállításával. Ezen ismert probléma megoldására többféle párologtató eszközt, illetve berendezést alakítottak ki, amelyek alapvetően két csoportba sorolhatók: Az egyik csoportba tartozó párologtató berendezések közös jellemzője, hogy valamilyen külső energiát (általában villamos energiát) alkalmaznak, amelynek segítségével igen finom mechanikai porlasztás, vagy elgőzölögtetés útján növelik a helyiség páratartalmát. Ezen berendezések általában kellő hatást érnek el, sőt, legtöbbjük megfelelő érzékelő és automatikus szabályozó elemekkel is fel van szerelve, ami lehetővé teszi az optimális páratartalom beállítását. A segédenergiával működő berendezések közös hátránya —, a segédenergia felhasználás tényén túlmenően - az, hogy bonyolult felépítésűek, ennél fogva drágák és meghibásodásra hajlamosak. A másik csoportba az egyszerű párologtató edények tartoznak, amelyek olcsók, tartósak és könnyen kezelhetők. Alapvető hátrányuk viszont, hogy a kívántnál lényegesen kevesebb víz elpárologtatására képesek, mivel a párolgó felület kicsi és a felület mentén a légsebesség igen alacsony. Ezen hátrányt kísérli meg kiküszöbölni a 3 026 678 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban ismertetett megoldás, ahol a radiátor aljára egy víztartó edény van elrendezve, amelybe fémanyagú tartószerkezetekre oldhatóan rögzített nedvszívó papírcsíkok vannak párologtató betétekként függőlegesen beleállítva, amely párologtató betétek hosszának legnagyobb része a radiátor konvekciós légcsatornájában, a termikus légáramban helyezkedik el. Itt alapvetően kétséges, hogy az alkalmazott papírcsíkok a párologtató betét teljes magasságában fel tudnak-e szívni annyi vizet, mint amennyit elpárologtatnak, mivel csekély vízszállító kapacitásuk miatt valószínűleg már jóval alacsonyabb tartományban kiszáradnak. További alapvető probléma, hogy a vékony papírbetéten nagyon rövid idő (pár nap) alatt kirakódik az elpárologtatott vízből visszamaradó sókiválás, vízkő és egyéb mechanikai szennyeződés. A sűrű papírbetét-csere a fogyasztó szempontjából olyan kényelmetlenséget okoz, amelyet a laikus fogyasztó sem a munka- sem pedig az anyagráfordítás miatt nem vállal szívesen. A javasolt megoldás csak néhány ritka radiátortípusnál alkalmazható, ott is csak átalakítással, emellett a fentebb említett okokból üzemeltetése munka- és rezsiköltség-igényes, ugyanakkor légnedvesítő hatása is elmarad a szükségestől. A felsorolt negatívumok miatt ez a megoldás nem is terjedt el a gyakorlatban. Az előzőkhöz némileg hasonló egy másik elképzelés, amelyet a 3 312 658 sz. NSZK-bcli közrebocsátási irat ismertet. Az ebben leírt konstrukció szintén papírbctélck segítségével próbálja a vizet elpárologtatni, egyenes betétek helyett azonban — azok nem elégséges párologtató képességét kompenzálva - függőlegesen álló, szinuszgörbe alakú papírbetéteket tartalmaz. A levegő áramlását itt ventillátor biztosítja. Ennél a megoldásnál az előzőekben ismertetett hátrányok fokozottan jelentkeznek. Emellett a fenti megoldás a leírásban részletezett kialakítása következtében radiátorra felszerelve egyáltalán nem használható, ugyanakkor működéséhez segédenergiát igényel. További hátránya ezen párologtató berendezésnek, hogy önmagában is radiátor méretű, így egyszerű radiátorral egyesített használatra egyáltalán nem alkalmas. Az ismert párologtató berendezések felsorolt hátrányai miatt a zárt rendszerű fűtőtestek döntő többsége nincs ellátva párologtatóval, annak ellenére, hogy a felhasználók túlnyomórészt kívánatosnak tartanák a fűtött helyiség magasabb páratartalmát. Szükség van tehát egy olyan párologtató berendezésre, amely egyesíti az egyszerű párologtató edények és a segédenergiával működő berendezések előnyeit: tehát egyszerű, nem igényel segédenergiát, nem tartalmaz meghibásodásra hajlamos alkatrészt, ugyanakkor képes a szükséges vízmennyiség elpárologtatására. A találmány álltai konkrétan megoldandó feladat tehát az egyszerű, segédenergia nélkül működű párologtató edények illetve szerkezetek hiányosságainak a kiküszöbölése, vagyis a párolgó felület növelése az adott méreteken belül, valamint a párolgó felület mentén a légsebesség növelése. A találmány alapgondolata abból a felismerésből indul ki, hogy a párologtató berendezés szokásos és célszerű felszerelési helyén, vagyis a fűtőtestek fölött a levegő áramlási sebessége függőleges irányú, tehát az intenzív párolgáshoz függőleges párolgó felületekre van szükség, amelyek egyben a párolgó vízfelület növelését is jelentik, ugyanakkor az is szükséges, hogy ezen felületek ncdvcsségutánpótlása teljes kiterjedésükben biztosított legyen. A kitűzött feladatot olyan segédenergia nélkül működő párologtató berendezéssel oldjuk meg, amelynek a hagyományos párologtató edényekhez hasonló külalakú, fűtőtestre helyezhető víztartó edénye van, amelybe nagyszámú kapilláris járattal rendelkező, nagy nedvszívó tulajdonságú anyagból készült párologtató betétek vannak függőlegesen, a termikus légáram irányával párhuzamosan beállítva. A találmány szerinti megoldásra az jellemző, hogy a víztartó edényben a légáram átvezetésére a víztartó edény külső oldalfalai által határolt víztartó téren keresztül függőlegesen áthatoló légáteresztő csatornák vannak kialakítva, amelyek határolófalainak magassága azonos vagy közel azonos víztartó edény külső oldalfalainak a magasságával és az ezen légáteresztő csatornák közötti víztartó tér ki van töltve rugalmasan alaktartó, egymással adott esetben összefüggő, nagy nedvszívó tulajdonságú anyagból készült párologtató betétekkel, amelyek magassága mintegy kétszeresén meghaladja a víztartó edény külső oldalfalainak magasságát és közöttük a légáteresztő csatornák egyenes meghosszabbítását képező szabad keresztmetszetek vannak kialakítva. A találmány szerinti párologtató berendezés célszerű kialakítása folytán kellő légsebességet biztosit a nagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
