195567. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet kötélhurok rögzítésére
1 195 567 2 A találmány tárgya szerkezet kötélhurok rögzítésére. Kötélhurok rögzítésére jelenleg a közismert kötélbilincseket alkalmazzák. Ezek U alakú, két végén menetes bilincselemből, valamint a bilincselem két szárát befogadó furatokkal ellátott feszítőelemből állnak. A bilincselem két szárának menetes végeire egy-egy anya van ráhajtva, amelyek meghúzása után a bilincselem és a feszítőelem által közrefogott két kötélág erőzáróan rögzítve marad. Hiányossága ennek az ismert megoldásnak, hogy nem elég megbízható, mivel a bilincselem csak egy rövid vonal mentén illeszkedik a kötélhez. Ezért egy kötélhurok kialakításához biztonsági okokból három kötélbilincset kell felhasználni. További hiányosságot jelent, hogy a bilincselem és a feszítőelem deformálja és összeroppantja a pászmákat, ami gyengíti a kötelet, ismételt oldás és rögzítés esetén törést, illetve szakadást is okozhat. Ugyanakkor az ismert szerkezet nem önzáró és nem is tehető azzá, tehát balesetveszélyes. Hiányosságként említendő még, hogy az ismert szerkezet viszonylag bonyolult felépítésű, ezért ahhoz képest, hogy tömegcikknek minősül, túl drága, emellett kezelése körülményes, rögzítéséhez és oldásához csavarkulcs szükséges. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmány feladata olyan egyszerű és olcsó szerkezet létrehozása kötélhurok rögzítésére, amely megbízhatóbb az ismertnél, nem roncsolja a kötelet, ugyánakkor önzáróvá tehető. A feladat megoldása olyan szerkezet kötélhurok rögzítésére, amelynek a kötél két ágát befogadó bilincseleme, valamint a bilincselemet a kötél két ágához szorító feszitőeleme van, és amelynél a találmány értelmében a bilincselem csodarab, amelynek két párhuzamos oldalfallal rendelkező, nyújtott keresztmetszetű járata, valamint a járat egyik végén kialakított ütközőeleme van, és a feszítőelcm két ékelemből áll, amelyek csúcsukkal egymással szembemutatóan, ékfelületeikkel egymás felé fordítva, oldalaikkal a járat oldalfalaihoz lazán illeszkedően vannak behelyezve a járatba, ahol a kötélhurok két ága között vannak elrendezve, és az egyik ékelem hosszabb homlokoldala az ütközőelemhez van illesztve. A találmány szerinti szerkezetnek célszerűen önzáró ékelemei vannak. Előnyös, ha az ékelemeknek a kötélhurok ágaihoz illeszkedő felületei recézve vannak. Végül előnyös, ha a bilincselem állandó falvastagságú, lapított csodarab. A találmányt a következőkben a csatolt rajzon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetem. Az 1. ábra a példa szerinti szerkezet axonometrikus vázlata, a 2. ábra a példa szerinti szerkezet két ékelemének axonometrikus képe, a bilincselembe való behelyezés előtt, és a 3. ábra az összeszerelt szerkezet vázlatos hosszmetszete, a kötélhurokkal együtt. A bemutatott szerkezetnek állandó falvastagságú, lapított csodarabból kialakított 10 bilincseleme van, amelynek oldalfalai párhuzamosak egymással, az oldalfalakat összekötő részek pedig hengeresek. A 10 bilincselem nyújtott 0 keresztmetszetű 12 járatán alul és felül 14 kötélhurok egy-egy ága van átvezetve, amelyek között két 16 ékelem van elrendezve. A 16 ékelemek csúcsukkal egymással szembemutatóan, 18 ékfelületeikkel egymás felé fordítva, hosszanti 5 oldalaikkal a 12 járatok oldalfalaihoz lazán illeszkedően vannak behelyezve a 14 kötélhurok két kötélága közé. A kötélágakhoz illeszkedő felületük recézve van. A 10 bilincselem 12 járatának egyik vége 20 ütközőe'emmel van ellátva. Az egyik 16 ékelem hosszabb 22 10 homlokoldala összeszerelt helyzetben a 20 ütközőelemhez van illesztve. A 10 bilincselem és a 16 ekéiéinek célszerűen fémből készülnek, de kisebb méretek esetén műanyag, esetleg fa is alkalmazható. Összeszereléskor először a 14 kötélhurok két ágát 15 átvezetjük a 10 bilincselem 12 járatán oly módon, hogy szabad 24 vége visszafelé kis mértékben kiadjon. Ezután a két ág közé a 3. ábrán szaggatott vonallal jelölt laza helyzetben benyomjuk a két 16 ékelemet. Az ábra szerint felső 16 ékelemet 22 homlok oldalával felütköz- 20 tétjük a 20 ütközőelemen, majd a másik 16 ékelemet a folytonos vonallal jelölt helyzetbe visszük, például kalapáccsal ütögetve. A 16 ékelemeket - önmagában ismert módon - önzáróan alakítjuk ki, ha szükséges. Adott esetben azon- 25 ban pl. állítható hosszúságú hurok vagy kötélszakasz is biztosítható a találmány szerinti szerkezettel, ha az ékelemek nem önzáró kialakításúak. Ebben az esetben a kötél lazításakor az ékelemek is meglazulnak, és változtatható a hurok, illetve a szabad kötél hossza, majd ismét 30 rögzíthető a szerkezet. A találmány szerinti szerkezet igen egyszerű és olcsó. Nem roncsolja a kötelet. Nem kell megtöbbszörözni ahhoz, hogy biztonságos legyen. Könnyen kezelhető, legfeljebb egy kalapács használatát igényli, kisebb méreteknél és terheléseknél azonban 35 egyáltalán nem kell szerszám rögzítéséhez és oldásához. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 40 1. Szerkezet kötélhurok rögzítésére, amelynek a kötél két ágát befogadó bilincseleme, valamint a bilincselemet a kötél két ágához szorító feszitőeleme van, azzal jellemezve, hogy a bilincselem (10) csodarab, amelynek 45 két párhuzamos oldalfallal rendelkező, nyújtott keresztmetszetű járata (12), valamint a járat (12) egyik végén kialakított ütközőeleme (20) van, és a feszítőelem két ékelemből (16) áll, amelyek csúcsukkal egymással szembemutatóan, ékfelületeikkel (18) egymás felé 50 fordítva, oldalaikkal a járat (12) oldalfalaihoz lazán illeszkedően vannak behelyezve a járatba (12), ahol a kötélhurok (14) két ága között vannak elrendezve, és az egyik ékelem (16) hosszabb homlokoldala (22) az ütközőelemhez (20) van illesztve. 55 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy önzáró ékelemei (16) vannak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az ékelemeknek (16) a kötélhurok (14) ágaihoz illeszkedő, felületei recézve vannak. 60 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a bilincselem (10) állandó falvastagságú, lapított csődarab. 1 db rajz, 3 db ábra 2
