195561. lajstromszámú szabadalom • Berendezés főleg alagutak korrodeált falazatának meghatározott rétegekben való lehántolására
1 135 561 2 A találmány tárgya berendezés főleg alagutak korrodeált falazatának, felületi rétegének való lehántolására vonatkozik, ahol a lehántolás mindig meghatározott rétegre terjedhet ki. Vasúti és közúti alagutak régebben főleg tégla-, mésztufa-, mészkő-, vagy hasonló anyagú falazattal épültek. Az idők folyamán a falazat levegővel érintkező része, — az egyre növekvő gázszennyeződés hatására forszírozott mértékben, - mállik, szilárdságát elveszti. A falazat alkotóelemei közötti kötőanyag^ tönkremenetele is bekövetkezik, emiatt az alagút burkolóanyagának kihullásával is számolni kell. A felújítás során alapvető feltétel, hogy az alagútszelvény nem csökkenhet, tehát az újonnan felhordandó erősítés célszerűen a tönkrement réteg lehántolása után, ennek helyére felvitt egységes, összefüggő biztosító falazat, vagy előregyártott, panelszerű elemekből kell legyen. A korrodeált felületi réteget általában pneumatikus vésőkkel, vagy hasonló szerszámokkal kézzel távoh'tják el, fejtik le nagy élőmunka ráfordítással, s ez a körülmény nem zárja ki a nagyobb mérvű kihullás, illetve falazatomlás létrejöttét sem. Az előzőekben említett problémák miatt a felülethántolás gépesítése az ismert alagút- illetve bányavágathajtó jövesztő-marógépekkel nem oldható meg. Ezek a teljes vágatszelvény kijövesztésére készültek, marószerszámuk a kőzet jöveszthetőségéhez igazodik, az anyagleválasztást a gazdaságos előrehaladási sebesség determinálja, ennek következtében az itt alkalmazott marófejek elvben sem lehetnek alkalmasak kis vastagságú rétegek „kíméletes” eltávolítására. Ugyanis az alagút környezetének kőzetei és a falazat eltérő tulajdonságú lehet. A találmány célja a fenti kedvezőtlen jellemzők kiküszöbölésével az alagutak, illetve egyéb föld alatti műtárgyak rekonstrukciójának elősegítése, a falazat állagának megkímélésével nagyszilárdságú, korrózióálló réteg felvitele. A találmány feladata olyan berendezés kialakítása, amely a falazat geometriai adottságából kiindulva előírt vastagságú réteget fejt le, a lián tolás során nem alkalmaz ütő-rázkódó igénybevételeket, lehetőséget adva meghatározott geometriai korrekciók végrehajtására is. A fenti feladatnak megfelelően a találmány szerinti célkitűzés megvalósítására olyan berendezés szolgál, amely legalább egy, önmagában ismert helyzetmeghatározóval, előtoló mechanizmussal rendelkező munkaszerszámmal van kialakítva, és a falazat előre meghatározott rétegekben való lehántolására alkalmas hántolószervvel rendelkezik. A célkitűzésnek megfelelően a találmány tárgya berendezés főleg alagutak korrodeált felületének meghatározott rétegvastagságban való lehántolására, mely önmagában ismert helyzetmeghatározóval, előtoló mechanizmussal rendelkező munkaszerszámmal van kialakítva, és meghatározója, hogy hámozó marószerve fűrésztárcsaszerű marótárcsa vagy tárcsák, mely(ek)nek külső átmérője vágatirányú vetületével bezárt beállítási szöge mindig hegyesszög, a marótárcsa tárcsakéseinek középsíkja a vágatszelvény alkotójával bezárt szögének szögértéke pedig a beállítási szög értékénél mindig kisebb. További ismérve a találmánynak, hogy a marótárcsa előtolásának vezérlésére olyan érzékelő szolgál, mely a szelvény vágási pontosságának sablon szerinti vezérlésére alkalmas ki- 2 képzésű. Végül a találmány ismérvét képezi az a kialakítás, mely szerint a lehámozott szakasz kipergésének gátlására előtolópajzzsal kialakítva. A találmány szerinti berendezést és működését a mellékelt rajzokon ábrázolt példakénti kiviteli alakok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra a berendezés nézeti rajza az alagúttengely irányából, a 2. ábra a marószerszám elvi kialakítását bemutató részmetszet, a 3. ábra a berendezés oldalnézete, a 4. ábra egy három marófejes változat elrendezési vázlata. Az 1—4. ábra szerint a találmány szerinti berendezés ezen kiviteli alakja 1 tartótestet, 2 vasúti alvázkocsit, 3 szánvezetéket, 4 szupportot, 5 tolóhengereket, 6 csapágytokot, 7 billenővázat, 8 billentőhengert, 9 csapot, 10 állítóhengert, 11 kereszt-szupportot, 12 csúszóvezetéket, 13 jövesztőegységet, 14 tartóhengeieket, 15 hajtómotort, 16 áttétművet, 17 marótárcsát, 18 központi energiaszolgáltató és vezérlő egységet, 19 érzékelőt, és 20 kart tartalmaz. Az ábrák jelölései szerint a berendezés 1 tartótestc, 2 vasúti alvázkocsira van szerelve. Az 1 tartótcst felső részén az alagúttengely irányában kiképzett 3 szánvezetékek vannak, a 4 szupport 5 tolóhengerek segítségével történő elmozdulásának biztosítására. A 4 szupport felső részén lévő 6 csapágytokban van ágyazva 7 billenőváz, mely a marószerzám elmozdulását vezérli az alagútszelvény síkjában, 8 billentőhengerek segítségével. A 7 billenővázon a keresztirányú 9 csapon van rögzítve a 10 állítóhenger által meghatározott helyzetben 11 keresztszupport, a rajta végigfutó 12 csűszóvezetéken radiális irányban elmozduló 13 jövesztőegység, melynek pozícióját 14 tartóhengerek határozzák meg. E kialakítás biztosítja, hogy akimaradó felület a falazat vágattengelyű irányú síkjába essék. A 13 jövesztőegység egy teljesen zárt kompakt egység, mely 15 hajtómotort, 16 áttétművet és 17 marótárcsát foglalja magában. A 17 marótárcsa ß beállítási szögét a lOjillítóhenger határozza meg. Mivel az alagútszelvény Ri görbületi sugara a palást mentén változó, ajehántolt vastagság tűrését szakaszonként az átlagos Ri görbületi sugár és a D átmérőjű marónak a vágatszelvényre vetett vetületellipszisén jelentkező görbületi sugár különbségéből lehet kiszámítani. A görbületek különbsége az adott tűrés mellett a maximális fogásmélységet határozza meg oly értelemben, hogy 17s[ vágókések palástközépvonala 7 dőlésszöget alkot az Ri görbületi sugárral és mindig kisebb, mint ß beállítási szög. A hántolás előrehaladási sebességének növelése, valamint a fogásmélység jobb kihasználása miatt is előnyös a berendezést több jövesztőegységből kialakítani. Célszerű a 4. ábra szerinti három jövesztőegységes megoldás, mely a 3. ábrán látható kiviteltől abban különbözik, hogy a 4 szupport homlokrészéhez 4a átmeneti darab (az ábrán szaggatott vonallal van feltüntetve) csatlakozik, ezen konzolosan előrenyúló 6 csapágytokhoz az alsó jövesztőszerszámok a felsővel teljesen azonos módon vannak kivitelezve. Természetesen a falgörbiiletek erősebb eltérése miatt az alsó szerszámok ß beállítási szöge is eltérő a felső marószerszámétól. A beállítási feltétel most az azonos fogásmélység meghatározása, mert ezzel az araszoló előrehaladás sebessége a leggazdaságosabb. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
