195544. lajstromszámú szabadalom • Eljárás papíripari felhasználásra alkalmas rostok előállítására

1 195 544 2 A találmány tárgya eljárás papíripari felhasználására alkalmas rostok vegyes hulladékpapírból való válogatás­sal, majd áztatással-foszlatással és őrléssel való előállí­tására. Napjainkban az egész világon markáns tendenciaként jelentkezik egyrészt a primer nyersanyagok forrásainak fokozatos kimerülése, másrészt ezzel párhuzamosan a szekunder alapanyagok, az ipari, mezőgazdasági stb. forrásból származó hulladékok egyre fontosabb szerep­hez jutása. A termelési gyakorlat rendelkezésére álló alapanyagok — akár nyersanyagok, akár félkésztermékek — a legtöbb esetben összetettek, több komponensből állnak, s a kü­lönböző felhasználási területeken adott esetben azoknak más-más komponensei az értékesebbek, vagy kevésbé értékesek. Ezért az egyes feldolgozási területek szétválasz­tással, válogatással más és más komponenseket különíte­nek el belőlük és dolgoznak fel, a fennmaradó kompo­nensek pedig — a kevés hulladékmentes technológia ki­vételével a legtöbbször hulladékként — már alacsonyabb szinten értékesülnek. A szétválasztás, válogatás művelete — az anyagi rend­szer, a kiválasztandó rendszerelemek minőségétől, illetve az egyes rendszerelemek közti kapcsolattól függően — történhet, pl. mechanikai (szitálás, rostálás stb.), termi­kus (olvasztás, fagyasztás, desztillálás stb.), Fizikai (oldás, kristályosítás stb.), mágneses, kémiai stb. szétválasztási műveletekkel. A szekunder alapanyagok, hulladékok, esetleg szenny­víziszapok stb. alapanyagként való feldolgozása — a rend­szerek általában összetettebb volta miatt — rendszerint több elválasztási művelet együttes, vagy egymás utáni alkalmazását igényli. A papíripar — a papírtermékeknek, illetve alapanyagai­nak karaktere ezt szerencsésen lehetővé teszi — az első iparágak között támaszkodott szekunder alapanyag­bázisra, jellemzően a hulladékpapír feldolgozására. A hulladékpapír tekintélyes — pl. a háztartási, nyom­dai, kereskedelmi stb. gyűjtésből származó — része jelen­tős mennyiségű és a legkülönbözőbb minőségű szennye­zőanyagot tartalmazza, amely a papíripari felhasználását korlátozza vagy adott esetben meg is akadályozza. A szennyezőanyagok minősége, mennyisége és a sze­kunder alapanyag tervezett felhasználási területe alapján a papíripar a legkülönbözőbb módon más és más, adott esetben több — a papírgyártásnál többé-kevésbé káros — szennyezőanyagot válogat ki, távolít el a hulladékpapir feldolgozása során. A csomagolástechnikai igények - pl. a hullám-alap­­papírgyártás előírásainak — kielégítésére a legtöbb ház­tartási, kereskedelmi, színes vagy fekete festékkel nyom­tatott hulladékpapír megfelel, de belőle el kell távolítani a különböző mechanikai — pl. fém, műanyag stb. - szennyezéseket. Ezt a válogatást a papírgyárak hulladék­­papír feldolgozó rendszerei elvégzik. Ha nemcsak csomagolástechnikai célra alkalmas rostok előállítása a cél, hanem író- és nyomópapírok­hoz is fel akarjuk azt használni, akkor — megfelelően homogén szennyczcttségű hulladékpapír esetén — ún. festéktelenítéssel (deinking), illetve fehérítéssel távo­líthatjuk el a rostok nem kívánatos szennyezéseit, s tehetjük a rostokat a kívánalmakhoz alkalmassá. A hasznos és káros, vagy szennyező komponensek------­­i. szétválasztása jóval bonyolultabb a vfzállöságot biztosító anyagokkal, pl. bitumennel, paraffinnal impregnált, illetve ún. forró ömledékekkel, hot-meltekkel bevont hulladék­papírok esetén. Itt mindenképpen indokolt a bevonó­­átitató szereket megömlesztő termikus kezelés, illetve a szennyező anyagokat stabilis diszperzióvá átalakító diszpergáló segédanyagok alkalmazása. Ez a szétválasztás a rostokat még nem károsító feltételek között levezet­hető. A hulladékpapírok feldolgozására vonatkozó technika állását, illetve a papírgyártási technológia részleteit, vala­mint a papíripari anyagvizsgálati módszereket bemutatja a Papíripari kézikönyv, főszerkesztő: dr. Vámos György, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980., Papíripari anyag­vizsgálati módszerek, szerkesztő: dr. Hernádi Sándor, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980. Van a hulladékpapíroknak egy csoportja, amelynek a technika állása szerint, nincs lehetőség a papíripari fel­­használására. Ezek a speciális papírfajták pl. a nyomásra tapadó címkék ragasztós felületét védő, illetve a direkt kenési eljárású műbőrgyártásnál alkalmazott, ún. release­­papírok, vagy ún. antiadhezív, illetve dehezív, tehát a ragasztók által nem ragasztott papírok. Ezeknek az ún. release-papíroknak az egyik, vagy mindkét felülete vízzel nem nedvcsedik, különböző poláris anyagok, amilyenek a ragasztók, vagy pl. egyes műanyag, így PVC-ömledékek sem nedvesítik, s nem tapadnak hozzá. Ez a nemesített felülete a különböző, jellemzően szilikon alapú felületnemesítő anyagok miatt nagy felületi szilárdságú (ez utóbbi oldalt a műbőr­gyártás során ható hő, és a műbőr színezésére alkalma­zott pigmentek valamennyire színessé, a legtöbbször enyhén sárgás árnyalatúvá teszik). A papír felületén a rostokra tapadt szilikon alapú bevonat eltávolítására a technika állása nem ismer megol­dást. Belőle — a paraffinhoz vagy bitumenhez hasonlóan - diszperzió előállítása bonyolultabb — a cellulózrostokat is jelentősen károsító, tehát papíripari felhasználásukat megakadályozó — feltételeket igényel. Ebből adódik, hogy racionálisnak látszó szakmai előítélet miatt, az 1—1 műbőrgyárban viszonylag nagyobb mennyiségben kelet­kező, az összegyűjtésre vonatkozó, különböző szervezési intézkedések nélkül is rendelkezésre álló, feltekereselve jól kezelhető release-papírt — értékes rostkomponensei ellenére — hulladékba, meddőhányóra dobjuk vagy elégetjük, míg nagy erőfeszítéseket teszünk kevésbé értékes rostkomponensekből készült, rendszerint szeny­­nyezett papírhulladékok összegyűjtésére. Ezért találmányunk céljául tűztük ki, hogy a jelenleg még hasznosítási terület hiányában hulladékba kerülő relcasc-papirból papíripari felhasználásra alkalmas rosto­kat állítsunk elő; ezzel egyrészt újabb szekunder alap­anyaggal gazdagítható a papírgyártás, tovább kímélve az amúgy is fokozatosan kimerülő természeti erőforráso­kat, másrészt megszűnik a release-papír környezet­­szennyező hatása, hulladékként való deponálásának feladata—gondja—költsége. A kitűzőit cél érdekében folytatott munkánk során több meglepő tapasztalatunk is adódott. Jóllehet a vegyes hulladék release-papírra általában jellemző, hogy kezelt oldala vízzel nem nedvesedsk, és nagy szilárdságú, de felismertük, hogy e tekintetben nagy különbség van az egyes komponensei között. Azt találtuk, hogy papír-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom