195525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változatlan ömledékviszkozitású kémiailag ojtott poliolefinek előállítására
1 195 525 2 Végül a szakember számára meglepő, hogy a zeolitok jelenlétében oltott poliolefinek ionomer sajátságokat is mutatnak, pedig az oltott láncok mérete és molekulamozgékonysága egyáltalán nem valószínűsíti azt, hogy savas funkciós csoportjaik a zeolitok pórusaiban lévő kationokkal sót képezzenek. A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási poliolcfinként előnyösen polietilént és/vagy polipropilént alkalmazunk, például kis sűrűségű polietilént, nagy sűrűségű polietilént, lineáris kis sűrűségű polietilént, izotaktikus polipropilént, ataktikus polipropilént stb. Két vagy több poliolefin keverékéből is kiindulhatunk. A kiindulási poliolcfin(ek) összesen 100 tömegrész mennyiségére vonatkoztatva 0,1-15 tömegrész, előnyösen 0,2—5 tömegrész, célszerűen 0,5—3 tömegrész telítetlen szerves vegyületet használunk az oltáshoz. A telítetlen szerves vegyület telítetlen monokarbonsav, például akrilsav vagy metakrilsav; telítetlen monokarbonsav-észter, például akrilsav-alkilészter vagy metakrilsavalkilészter; telítetlen dikarbonsav, például maleinsav; telítetlen dikarbonsav-anhidrid, például maleinsav-anhidrid; vagy telítetlen zsírsav, például di- vagy trimerizáit telítetlen zsírsav. Több telítetlen szerves vegyület keverékét is használhatjuk az oltáshoz. A kiindulási poliolefin 100 tömegrész mennyiségére vonatkoztatva 0,01-6 tömegrész, előnyösen 0,02-3 tömegrész, célszerűen 0,05—2 tömegrész mennyiségben alkalmazott szerves peroxid például. 2,5-dimetil-2,5- (di-tercier-butil-peroxi)-hexán, dikumil-peroxid, tercierbutil-peroxi-laurát, 1,3-bisz(tercier-butil-peroxi-izopropil)-benzol, di-tercier-butil-peroxid stb. Szerves peroxidként több szerves peroxid keverékét is használhatjuk. A szerves peroxid az iniciátor szerepét tölti be. A kiindulási poliolefin 100 tömegrész mennyiségére vonatkoztatva 0,1—20 tömegrész, előnyösen 0,5—10 tömegrész, célszerűen 1-5 tömegrész mennyiségben alkalmazott természetes és/vagy mesterséges zeolit szerepe — amint arra fentebb rámutattunk — elsősorban az oltás során az ismert eljárásoknál fellépő mellékreakciók kiküszöbölése. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott zeolit előnyösen mordenit-, klinoptilolit- vagy faujazit-tartalmú agyagásvány vagy A, X és Y típusú molekulaszita. A természetes és/vagy mesterséges zeolit — amelyből egyet vagy többet is használhatunk — különösen előnyösen nátrium-, kalcium-, magnézium-, cink-, ón- és/vagy rézionokat tartalmaz. Ezeket az ionokat ioncserével vihetjük be a zeolitba. A találmány szerinti eljáráshoz a kiindulási poliolefin 100 tömegrész mennyiségére számítva adott esetben összesen legfeljebb 130 tömegrész mennyiségben alkalmazott adalékanyagok a poliolefinek oltásánál, illetve poliolefin kompozíciókban szokásos adalékanyagok lehetnek, amelyekből tetszőleges számút használunk fel. Ezek az adalékanyagok célszerűen a következők: — Láncnövelő adalékanyag, általában legfeljebb 15 tömegrész mennyiségben, amely például alifás diamin, így dietilén-triamin vagy trietüén-tetramin; alifás poliol, így glicerin; gliccrid, díán-biszglicidíl-étcr. folyékony epoxigyanta és/vagy novolak típusú fenoí/formaldehid gyanta. — Fémvegyület, többnyire legfeljebb 15 tömegrész mennyiségben, amely például kalciumoxid, magnéziumoxid és/vagy cinkoxid. — Hőstabilizátor, például fenolos antioxidáns és/vagy tiogükolsav-észter. — Fénystabilizátor, például sztérikusan gátolt amin, b mzofenon-származék és/vagy kelátképzőszer. — Lágyítószer, például polietilénglikol, ftálsavészterrk, így dibutil-ftalát, adipinsavészterek és/vagy szebacinsavészterck. — Polimer kompozíciókban szokásosan használt szervetlen és szerves pigmentek. — Égésgátló szer, például klórozott paraffinok, antimon-trioxid, alumínium-oxi-hidroxid, alifás és aronás brómvegyíilclek, borátok stb.- Töltőanyag, például talkuin, kréta, korom, dolomitliszt, kaolin és/vagy kolloid kovasav stb.- Csúsztatószer, például viaszok, zsírsavamid stb.- Polimer kompozíciókban szokásos egyéb segédanyagok. A találmány szerinti eljárás főbb előnyeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: — A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy az oltás polimeranalóg reakció legyen, azaz az oltott poliolefin átlagos molekulatömege ne változzék.- Az oltással kompetitiv reakciók a találmány szerinti eljárásnál háttérbe szorulnak. — Egy lépésben hosszabb oldallánc is kialakítható, s így az oltott poliolefin összeférhetősége az igényeknek megfelelően beállítható. — A kiindulási alapanyag poliolefin hulladék is lehet, akár vegyes formában.- Az eljárás kivitelezése egyszerű, mivel az oltás folyamatosan extruderben is történhet. — Az oltott poliolefin tulajdonságai — a receptúra és a feldolgozási körülmények módosításával — bármely alkalmazási terület (ragasztók, bevonóanyagok, polimer adalékok stb.) követelményeinek megfeleltethetők. — A találmány szerinti eljárással igen olcsón állítható elő oltott poliolefin.- Az eljárás lehetőséget nyújt a poliolefinek típusválasztékának növelésére. — Az igen drága ionomerek tulajdonságaival rendelkező oltott termékek is gazdaságosan előállíthatok a találmány szerinti eljárással. _ A találmányt az alábbi példák segítségével részletesen ismertetjük. A kiviteli példákban a következő rövidítéseket használjuk: izotaktikus polipropilén (PP), ataktikus polipropilén (APP), kis sűrűségű polietilén (KSPE), nagy sűrűségű polietilén (NSPE), lineáris kis sűrűségű polietilén (LKSPE), szám szerinti átlagos molekulatömeg (Mn), tömeg szerinti átlagos molekulatömeg (Mm), folyási mutatószám (MFI). 1. példa Werner—Pfleiderer gyártmányú GK 4N típusú 1 dm3-es űrtnrtalmű belső keverőben az alábbi összetételek szerinti oltott poliolefineket készítettük el 130 °C-on 30 perc~ '-es gyúrókar fordulatszám mellett. Módosításra kissűrűségű polietilént — melynek MFI értéke 190 °C-on 21,2 N terhelés mellett 0,028 dg/min-Mn értéke 8,2X X103- Mm = 1,5 X105 - használtunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6G 3
